Harangszó, 1935

Kis harangszó

14. oldal.

KIS HARANGSZÓ

1935. február 17.

De ne tedd! Akárhogy is megbánt a testvéred. Nézz József példájára. De még inkább az Úr Jézuséra, aki a keresztfán ellenségeiért így imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekesznek.“ Ő a te tanítód!

Ot kövesd ! Kiss György tiszt, bácsi.

SULYOK DANI A CUKROSBOLT ELŐTT.

Cukrosboltnak ablakában Egy egész tündérvilág van. Gyermekszemek, gyermekszájak „ Ezt vélik a boldogságnak.

Benéznek az ucca-sorcul, Mindegyiknek- nyála' csordul. Találgatják, mi volna jó: Csokoládé, cukor, dió ? (Folytatjuk).

Sulyok Dani néha szinteg Az ablakon betekintget.

De öt nem e sok jó vonja, Neki egész más a gondja.

Istenem az ilyen boltba Mennyi kincs van felhalmozva. Csak kevesen tudnak róla.

Isten a megmondhatója.

Arany,- ezüstpapir, ami Oly becses, — gondolja Dani O, hogy szórja mégis szerte, Aki tartalmát megette.

Pedig aki el nem szórja S odaadja misszióra: Semmiséggel segítheti, Pogányokat téríteni!

S. M.

BIki-bú.

írja: Farkas Zoltán bácsi. 2

Bizony, gyermekek, szomorú életük van ezeknek a szegény négereknek. De most csak figyeljetek ide. Mindjárt mutatok nektek ebben a falucskában egy néger fiúcskát, akit a néger sorsa ugyan sok szenvedésen és nyomorúságon v'tt keresztül, de akit az Ür Jézus végül mégis boldoggá tett. Az ő történetéből legalább megtanulhatjátok, hogy a négereken egyedid az Úr Jézus tud segíteni. Hogy pedig az Úr Jézus segíthessen, ahhoz az evangéliom hirdetésére van szükség. Hogy pedig az évangélio- mot nálunk is hirdethessék, misszionáriusokra van szükség. Hogy pedig a misszionáriusok elmehessenek ezekbe a kis néger falukba, ahhoz sok imádságra és sok pénzre van szükség. Lám, most már azt is tudjátok úgy-e, hogy ti, kisgyermekek, mivel segíthettek a szegény néger gyermekeken? Imádságaitokkal és filléreitekkel.

Úgy volt tehát, hogy valamikor régebben ennek a kis néger falucskának egyik kunyhójában egy újabb kis nége- recske kezdett sivalkodni. Volt már neki egy tucat testvérkéje. Azok kint ugrándoztak a kunyhó körül a porban, de az egyik meghallotta, hogy valami éktelen oá!..., oá!... kiabálás hallatszik a családi kunvhó felöl Orlnsznlart b hprliiorin