Harangszó, 1935
1935-12-08 / 50. szám
4lÓ HARANGSZÓ Í935 december á. Ahol mindenki egyesületi tag. A győrujfalui gyülekezetről sokat kellene írni. Csak egy tényt: ötven darab Luther Naptár fogyott el. Minden negyedik ember vett. Ha ilyen arányban szereznék meg a Naptárt, százharminc- ezer példánynak kellene elfogyni. Mindenki jár templomba. Lelkes összetartó ifjúsága van, amelynél nem kérdés a lelki munka és az egyesületi munka. Az ifjúsági munka teljesen beleágyazott a gyülekezeti életbe. Énekkara, szavailó- kórusa, tanfolyamai teszik élénkké az ifjúság életét. Mi a titka ennek a kiegyensúlyozott gyülekezeti és ifjúsági életnek. A vezetők komoly lelki munkája. Társadalmi osztályok és az ifjúsági munka. Azt szokták mondani, nem fér meg az egyesületben a földmíves, az iparos, kereskedő és tanult ifjúság. Bizonyos, hogy nagyon nehéz ez a kérdés. A győri ifjúsági egyesületnek sok gondot okoz e kérdés megoldása. Vannak már földmíves ifjak is az egyesületben, s tudja az ifjúság, hogy csak az evangélium az, ami a testvériség, az együvétartozás érzését kifejleszteni tudja. Missziói munka. Bana, Pér, Bábolna és még pár szórvány alkotják a bönyrétalapi gyülekezetét. Az ifjúsági munka itt a szó legteljesebb értelmében vett missziói munka. Van, vagy lesz egy központi egyesület, az anyagyülekezetben, amelynek feladata megszervezni a szórvány ifjúsági munkát. Missziói lelkű ifjúságra van szükség. Kocsizom az egyik faluból a másikba. Mezőkön1 mindenütt hoslszú fekete csíkot szántó ökrök, lovak. Van valami megkapó ebben az új .tavaszra váró készülésben. Meg-megrezzen felettem az alvó fák száraz levele a szél érintésére. A szél fú... a Lélek szele is megérint egy-egy fiatal lelket... Erős Sándor ifj. lelkész titkár A nagy reformátor. 4. Luther a vádlottak padján. A társai közül kimagasló hatalmas faóriásnak különös a sorsa. Azok, akik a tövében élnek, védelmet adó terebélye alatt megpihennek, gyümölcséből élnek — értékelik és áldásnak nevezik. De ugyanakkor magasba szökő koronáját szelek cibálják s néki olyan viharokkal is meg kell küzdenie, amilyeneknek tépázó erejéről fogalma sincs a törpe fáknak. így vannak a nagy emberek is. Sok a barátjuk: akik hálával emlegetik a nevüket és sok az ellenségük: akik tajtékos dühvei agyarkodnak ellenük. Luther is nagy ember volt, ő se lehetett hát kivétel. Sőt még a történelem nagy emberei között is alig van valaki, aki olyan különböző megítélésben részesült volna, mint Luther. Sachs János, német költő az újkor hajnalának dalnokát látta benne, amikor „A wittenbergi íülemile“ című, 1523-ból való költeményében így ír róla: Hajnalodik ébredjelek I Viadm daltól zeng a berek. Halld csattog a julemile, Csak úgy cseng a bérc völgy bele . . . Ugyanakkor voltak, akik gonosz hollómadárnak nevezték, kinek vészes kárrogása a történelem egyik leggyászosabb korszakát vezette be. A 16. század huszas éveiből való érmek apostolnak, harmadik Illésnek, Germánia professzorának nevezik, viszont Bajorország egyes vidékein a parasztok még a 19. század elején is meg szokták hordozni farsangi maskarás felvonulásaikon Luther gunyképét. Mint láttuk, van Luthernak olyan arcképe, amely a Szentlélek galambjával és fénylő glóriával ábrázolja, ugyanakkor valaki azt mondotta, hogy Luthert trágyával lehetne és kellene méltóképpen lefesteni, „isten prófétája“, — mondották egyesek. „A sátán fia“, — mondották mások. „A Szentlélek temploma", — mondották rá egyesek. „Boroshordó“, — mondották rá mások. Voltak, akik dolgozó- asztalából szálkát hasítottak, mert — úgymond — az a szálka megoltalmaz betegségek ellen s voltak, akik utálattal fordultak el a neve hallatára is. Dürer Albert a nagy festő gottgeistig- nek, Isten leikétől ihletettnek, Goete, a nagy költő a „világ legnagyobb lángelméiéinek nevezte, Voltaire pedig azt mondotta róla, hogy eltévesztette a pályáját. „Az emberiség legnagyobb jóitevöje", „az Isten verése“; „az egyház atyja“, „föeretnek“; „az emberi művelődés legnagyobb értéké“, „az európai kultúra jégverése“; „imádság embere", „nagy bűnöző“; „lángész“, „gyengeelméjű“; „a német nép legnagyobb fia“, „a német nép legnagyobb árulója“; „a felsőség ellen lázadó“, „a parasztság vérszomjas eltipröja"; „tiszta eletü ember“, „apácák szökte- töje“; „őszinte barát“, „goromba fráter“; „rendíthetetlen hős“, „állhatatlan szélkakas“; „fáradhatatlan munkás“, „dologtalan lusta“ — ezek a merőben ellentétes megállapítások ugyanarról a Lutherről hangzottak el. Mivel magyar nyelven is több olyan írás jelent meg, amely gyűlölködő ócsárlással illeti és a vádlottak padjára ülteti Luthert, nézzünk szemébe röviden legalább a főbb Luther- vádaknak. Megvádolják már a szüleit is. 1535-ben jelent meg valami Witzel György r. katolikus pap tollából egy vitairat, amely azt állítja, hogy Luther atyja fiatal korában gyilkosságot követett el. Szerinte Luther János lózablával agyonütött egy embert (még a rét is ismeretes, ahol a gyilkosság történt) s ezért kellett Möhrából elmenekülnie. Ám ha Luther atyja valóban gyilkosság bűnébe esett volna, akkor nem a közeli mansfeldi kerületbe költözött volna, hanem átment volna a szomszédos választófejedelemségnek, pl. Hessen- nek területére, ahol a szász választófejedelemség igazságszolgáltató keze nem ért vofna el utána, azonfelül ez esetben nem történhetet volna meg, hogy Luther atyját Mansfeld négy tanácsosának egyikévé is megválasztották. Luther életének egyik legújabb kutatója, Böhmer Henrik, egyébként világosan kimutatta, hogy a nevezett gyilkosságot egy másik Luther János nevű egyén követte el s azt csak Luther ellenségei fogták rá a reformátor ártatlan atyjára. — Megvádolták édesanyját is. Luther első római katolikus életrajza 1549-ben jelent meg. Egy boroszlói kanonok, Dobneck János, előnevén: Cochlaeus írta ki a wormsi birodalmi gyűlés óta ádáz ellensége volt Luthernak s ki könyvében azt állítja, hogy Luther „a testbe öltözött ördögnek Ziegler Margittal való paráznaságából született s a gyermek oly vad volt, hogy az anya később sajnálta: miért nem fojtotta meg a bölcsőben“. Tisztességes emberek családi életének, egy édesanya emlékének és egy ártatlan gyermek bölcsőjének ilyen alávaló meggyalázására kár a szót vesztegetni. Nem érdemes másra, mint megvetésre. Megvádolták Luther saját családi életét is. Hogy nem volt törvényes és nem volt tiszta. A Magyar Kultúra nevű jezsuita újság éppen most közöl egy hallatlanul szennyeshangú, gyalázó cikksorozatot, amelyben durva lábbal megrugdalja Luther családi életét is, amely pedig törvényesen, Isten előtt köttetett s amely — ahogyan egyik következő közleményben látni fogjuk — mindvégig példás és tiszta volt. A törpe telkeknek azonban mindig az volt a harci modora, hogy szellemi fegyverek híjján, az elvek csatateréről megfutamodva, nyomorult lesipuskás módszerrel százszor megcáfolt hazúgságok mérgezett nyilait lövöldözik az ellenfélre. Különböző vádakkal illették Luthernak az egyéniségét is s ajánlatos e vádak közül is legalább a főbbeket megvizsgálni. Megvádolták tudatlansággal. De, hogy a „tudatlan“ Luther hogy lehetett az iskolában mindig első diák, később hogyan lehetett fejedelmi meghívásra egyetemi tanár, tudományok koszorús doktora, aki anyanyelvén kívül bírta a latin, görög és héber nyelvet, aki beható történeti és természettudományi tanulmányokat folytatott, akinél gazdagabb irodalmi munkásságot alig fejtett ki ember, — arra nézve a vádaskodók adósak maradnak a felelettel. E tekintetben ellenérv gyanánt elég különben Grisárra hivatkozni, aki mint római katolikus, maga is ellensége lévén Luthernak, nemrégiben könyvet is írt ellene s mégis ezt mondja a reformátorról: „Csodálatos tehetség, titáni akarat és munkaerő“ lakozott benne. Erőteljes cáfolata az említett vádnak az is, hogy Luther fellépése az emberi művelődés területén is új kor hajnalhasadását jelentette s hogy ma is az evangélikus országokban van legkevesebb írás- tudatlan. — Szemére szokták vetni Luthernak azt is, hogy gőgös volt. Grisár pl. Luther 110. könyvkötetéböl szedett össze idézeteket, amelyek szerinte azt bizonyítják, hogy Luther önmagával eltelt, kevély ember volt. Grisár azonban ezeket az idézeteket az ősz? szefüggésböl kitépve, vagy csonkán közli, azokat az idézeteket pedig, amelyek éppen Luther alázatosságát tanúsítják, egyszerűen elhallgatja. Az igazság az, hogy Luther nagyon alázatos