Harangszó, 1935
1935-12-08 / 50. szám
1935 decembei 8. HARANGSZÓ 411. ember volt. Soha nem dicsekedett pl. azzal, hogy ö jeleket és csodákat tud tenni s hogy ő Istentől külön kijelentéseket kapott, mint ahogy Loyola Ignác, a jezsuita-rend alapítója azt többször is megtette. Tévedéseit, hibáit mindig őszintén bevallotta s Pál apostollal együtt gyakran nevezte magát senkinek, semminek. „Nekem éppen elég okom van az alázatosságra, mert én semmi vagyok“. Sajátos kifejező módján egy helyen „vak ló“- nak nevezi magát, akinek nincsen saját iránya, akarata, hanem gazdája, az Isten vezeti. „Ellenségeim csak hadd támadjanak, hiszen nem vagyok én szent“, — mondja más helyen. Életének egyik utolsó mondása ez volt: „Wir sind Bettler! Das ist wahr!“, „Koldusok vagyunk, bizony ez igaz!“ Az azonban kétségtelen, hogy amilyen alázatos volt Luther Istennel szemben, olyan rettenthetetlen és szilárdan megáüó volt az emberekkel szemben. Ezt azonban gőgnek minősíteni ép oly rosszindulatú rágalom, mint ha valaki Keresztedé Jánost, vagy Pál apostolt kevély- nek nevezné állhatatosságáért. — Azt is vádként szokták Luther ellen felhozni, hogy szabadszáju és goromba volt. Ha erre a vadra válaszolni akarunk, nem szabad elfelejteni, hogy Luther egészen más ízlésű és felfogású korban élt, mint amilyen a mi korunk. Abban az időben azt tartották, hogy „ami természetes, abban nincs szégyelni való“. Ismerjük egy Scheur nevű tudós székfoglaló beszédét. Benne előkelő asszonyok jelenlétében olyan dolgokat mondott, amelyeket ma a legegyszerűbb asszony sem tudna végighallgatni. Margit, Navarra „kegyes és finomízlésű“ királynője olyan elbeszéléseket írt, amelyeket ma tisztességes asszony nem tudna pirulás nélkül olvasni. Egyházi körökben, sőt még az igehirdetésben is találkozunk olyan kifejezésekkel, amelyeket a mai nyelvhasználat nem bírna el. Annak a kornak egyik híres prédikátora, Kaisers- bergi Geiler a tökéletes keresztyént a jólsikerült kolbászhoz hasonlította s Krisztus Urunkról azt mondotta, hogy „ö a mi teherhordozó szamarunk, aki a mi bűneinket elszállítja a trágyadombra“. A híres Dürer festőművész egyik barátjához írt levelét sikamlós tréfákkal tűzdeli tele s még a komoly tudós Erazmus írásai is tele vannak durva vicékkel. Ebben a korban él, ennek a kornak ír és beszél Luther Márton. Semmi csodálkoznivaló nincs azon, ha az ő beszédében és írásaiban is felötlik egy-egy olyan szó, vagy kifejezés, amely a mai kifinomult beszédű korban már különösen hangzik. Azt se szabad elfelejtenünk, hogy bizonyos szavak ma mást jelentenek, mint abban az időben. Ilyen kifejezések, mint „te birka“, „te szamár“ abban a korban annyira nem mentek sértés-számba, hogy még a legelőkelőbb társaságban is használták őket. Egy nagy társaságban Luther, János Frigyes hercegről tisztelettel és dicséretként mondotta: „Annyit dolgozik, mint egy szamár“. Néha Luther önmagát is erőteljes kifejezésekkel illette. „Birka vagyok én s az is maradok.“ „A bíborosok mellett én csak lúd vagyok és a jogászokhoz képest nyomorult birka“,— mondotta. Sőt még ennél ócsárlóbb kifejezésekkel is szólt önmagáról. De ha találunk is Luther beszédében és írásaiban erős kifejezéseket, — szennyes szavakat és illetlenségeket inába keresnénk azokban. Pedig ellenfeleinek Emser, Cochl- laeus és Lemnius római katolikus íróknak írásai hemzsegnek ilyenektől. Ami pedig Luthernak ellenségeivel szemben néha tanúsított nyers modorát illeti, arra nézve elég csak egy dologra hivatkozni. Luthernak nem az volt a szerepe, hogy parfümös úriszobák simamodorú széptevője és kellemes bókolója legyen, öt az Isten bűnök dudváitól felvert, égrenyuló gazságok indáitól összegabalyult, irdatlan őserdőbe küldte, hogy csákánnyal, fejszével kezében irtson, tisztítson. A csákányos emberek pedig nem boldogulnak simogató mozdulatokkal, — nékik vagdal- kozniok kell, Luther 30 éven keresztül a történelem legtitánibb és legelkeseredettebb szellemi harcát vívja, olyan ellenfelekkel szemben, akik a legaljasabb és legördögibb fegyvereket sem átallották Luther ellen kézbe venni. Csoda-e, ha ebben a harcban Luther — kit 40 éves kora után számos idegőrlő betegség is gyötör —■ ebben a tusában a feléje zúduló mérgezett nyilak ellen olykor maga- is erőteljesebb fegyvert vesz a kezébe? Hiszen az ő küzdelme nem volt tréfadolog: élethalálra ment az. — Luther ellenségei legsúlyosabb vádként azt szokták felhozni, hogy rendetlen életű volt, értve alatta a nagyétküséget, iszákossá- got és erkölcstelenséget. — Mint láttuk Mozellanus, a lipcsei vitán olyan soványnak látta Luthert, hogy még a bordáit is meg lehetne számlálni. Ez önsanyargató életmódjának volt az eredménye. Volt idő, amikor egynapi tápláléka kevés kenyér és egyetlen héring volt. Néha napokig nem vett táplálékot magához csupa önfegyelmezésből. S bár később a korral rendszerint együttjáró súlygyarapodás történt nála, Luthert ,.nagyétkü“-nek csak a rágalmazó ellenség nevezheti. Ő, aki gyakori utazásai alkalmával oly sokszor volt kénytelen lako- más asztalhoz ülni, azt írja, hogy „az egészséges egyszerű házikoszt többet ér a hercegek lakomájánál“. Az áskálódó ellenség fekete- nyelvű gyalázásainál e tekintetben is több hitelt érdemel az elfogulatlan Mdanchton megállapítása, aki 28 éven át közelről szemlélte Luther életét s aki többször csodákozott Luther mértékletes táplálkozásán. — Voltak olyanok is, akik nem átallották Luthert iszákossággal vádolni, amely szerintük korán és oly mértékben jelentkezett nála, hogy végül is agyalágyultsá- got eredményezett. Az bizonyos, hogy sohasem ittak annyit az emberek, mint Luther korában. V. Károly császárt senki sem tartotta nagy ivónak, mert „csak háromszor ivott egy evésre“. De minden „ivás“ másfél pint bort jelentett. Elképzelhetjük, mit ihattak akkor az iszákosok. A mértéktelen húsevés és túlságos fűszerezés (előkelő egyének borsot rágtak napközben) hozta magával ezt a nagy ívást. Jellemző például az, hogy a római katolikus Eck János midőn egyszer erőteljesen kikelt prédikációjában a mértéktelen ivás ellen, hozzátette, hogy ha valaki olykor-olykor félig berúg, az még megbocsátható. — Luther többször és nagyon erőteljesen (egy alkalommal a szász fejedelmi udvar előtt) szólott az iszákosság ellen. Hogy baráti körben vagy betegség esetén Luther Isten adományát Dr. LUTHER MÁRTON.
