Harangszó, 1935
1935-12-01 / 49. szám
Egy kérdés — egy kérés. 85 Zsolt. 7 8. v.: „Avagy nem elevenitesz-e meg minket ismét . .. ? Mutasd meg néktink Uram a te kegyelmedet és a te szabaditásodat adjad mi nékünk 1* A w dvent vari'' ismét. Egészen személyesen felvetem előtted a kérdést: Mi neked az ádvent? Egy időszak amely megelőzi karácsony szent ünnepét, az egyházi esztendő körforgásában megnyitja egy uj év kapuját és téged bevezet ezen a kapun? Ez is. Mégis több ennél. Előkészület Jézus várására, amikor ismét emlékezetedbe idéződik gyermekkorodnak sok drága felejthetetlen pillanata, mely televolt reménykedéssel, sóvárgással és találgatással: vájjon mit is hoz a Jézuska? S te készültél rá, álmodtál felőle. Később, amikor múlt az idő, uj meg uj ádventek újra meg újra előkészítettek — lélek szerint is a lélek várására. Várakozás az ádvented ma is ? Mit vársz? Érzed-e, hogy nem lehet ez tétlen szemlélődés, kezek ölbetevése és lelki megmozdulás nélküli semmittevés? Az igazi ádvent egy nagy lelkikérdés. Bűn okozta gyötrelmekből, sikoltó lelki nyomorúságokból született kérdés amivel Pál tusakodoit, amivel Luther vívódott, ami felfakad és mélységekbe taszít mindenkit, aki látja, hogy az embert a bűn lelki halottá, elkárhozott emberré teszi. Ez a kérdés a megelevenittetés, a lelki ébredés kérdése. Annyit beszélünk és hallunk ébredésről. Egyházunk életében oly nagy szükségét érezzük annak, hogy egyszer végre ébredés legyen. Hangoztatjuk, hogy ennek az egyének életében kell végbemenni elsősorban. Megújhodáshoz lelki ébredésen át vezet az ut. Hiábavaló azonban minden próbálkozás ebben az irányban az isteni kegyelem nélkül. Amig csak emberi erők munkálják, meddő kísérlet marad csupán. Az isteni kegyelem az, ami felébreszt, megelevenít és ujulást ad. Az ébredés felülről jön. Kegyelemből — Krisztus által. Mit teszel azért, hogy tehozzád is eljöjjön? Jézus közeledik a világ felé. Útja a szivedhez elér-e? ImádNem is magyar szó, mégis egyik legkedvesebb időszakunk jelölője lett. Magyarul eljövetelt jelent. S ez kettőt foglal magában : az eljövetel személyét és célját. Az ádvent azt hirdeti nékünk, hogy a mi Urunk olyan valaki, aki jön. Azt érdemelnénk, hogy tudomást se vegyen rólunk, hogy bűneink miatt bennünket mindenestül megutálva messzire elmenjen tőlünk és dicsősége fényes tisztaságába elhúzódva, minél távolabb tartsa magát ennek a szennyes világnak gonosz nemzetségétől. És Ö mégse távolodik, hanem közeledik. Nem elmegy, hanem eljön. Az Ur Jézusnak minden tanítása, munkája és szent törekvése így jelölhető meg: mentő irgalommal eljött, örök szeretettel közeledik felénk. Ezért öröm időszaka nekünk az ádvent. Hogyne örülnénk mi nyomorultak, rongyosak és kárhozatra ítéltek, mikor imhol jön a mi királyunk s kezében segedelem, fehér ruha, élet és üdvösség. Az ádvent második üzenete az, hogy a Krisztus hozzánk jön. Nem azért jött s jön szüntelen, hogy akár szánakozó, akár elítélő szemmel körülnézzen a világban. Jövetelének mi vagyunk a határozott célja. A mi keresztyénségünknek egyik kozol-e hogy elérjen, hogy Isten a kegyelmét életedben megmutassa és téged megszabadítson? Látod, itt ezen a ponton lesz ád- venteddé az ádvent, amikor életedben kéréssé tud válni: „Mutasd meg Uram a te kegyelmedet és a te szabaditásodat add meg nékem;“ Legyen kérdés és azután kérés néked ádvent! igen nagy baja, hogy szeretünk második személyben beszélni: te bűnös vagy, ti bűnösök vagytok. Tudunk harmadik személyben is beszélni: ez a világ bűnős, az emberek bűnösek. Még a színtelen és általános többes számú első személyben is hajlandók vagyunk beszélni: mi bűnösök vagyunk. Pedig nekünk így kell szólanunk: én bűnös vagyok, én megváltásra szorulok. Nem elég, ha vallom, hogy Krisztus a világ megmentésére jött, az emberiséget akarja megváltani; tudnom kell, hogy Ö hozzám jön, és engem akar megmenteni. Za- keusnak ezt mondta Jézus: „Hamar szállj alá, mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.“ Ezt mondja nékem is. Ádvent van, „ideje már, hogy az álomból felserkenjünk“, buzgó igyekvéssel felkészítem lelkemet a nagy Király jövetelére. Ádvent van s nekem eszembe jut minden nyomorúságom: bűnbánatot kell tartanom. Ádvent van, jön hozzám mentő szeretetével az Ur: szabad örülnöm. Ádvent van, hallik a szózat: készítsétek meg az Urnák útját — és én engedelmeskedem. Lukács István Advent. 26. évfoiyatíl. ____________ 1935. december 1. ^Ó'itvuTlB^49. 8z*lflO RSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Istent mindennél jobban féljük és szeressük és Őbenne bízzunk. Az első parancsolat lutheri magyarázata a kiskátéból.
