Harangszó, 1935
1935-12-01 / 49. szám
402. HARAN G SZÓ i §35 decembér i. A nagy reformátor. 3. Luther mint reformátor. A reformációról három dolgot kell nagyon jól megjegyeznünk. Az egyik az, hogy a reformáció nem új hit alapítása, mégcsak nem is egyszerű hitjavitás volt. Luthertól távol állott, hogy új vallást alapítson, az akkori egyház pedig oly romlott volt, hogy azon holmi kis javítás, tatarozás vajmi keveset segített volna. Arra nézve, hogy mi volt tulajdonképpen a reformáció, ennek a latin szónak eredeti értelme igazít bennünket útba. A „re-“ azt jelenti, hogy „vissza“, a „forma“, „formáció ' pedig „alak“-ot, illetve „alakitásM jelent. Reformáció = visszaalakítás. Valami megromlottnak, eltorzultunk az eredeti helyes alakra való visszaalakítása. A reformáció nem volt egyéb, mint a középkori megromlott s keresztyénnek már alig nevezhető keresztyénség visszatérése a Krisztus-alapította eredeti, tiszta keresztyénségnek a bibliában előttünk álló egyetlen, örök fun- damentomára. A mi evangélikus hitünk nem 400 esztendős, mert ott született meg a Krisztus golgotái keresztjén. Ebből következik az is, hogy a reformáció nem Luther müve volt. Ő csak engedelmes és alkalmas eszköz volt a hatalmas Isten kezében, aki az ö kegyelméből véghezvitte a reformáció áldott, visszatiSztitó munkáját. Luther maga is lépten- nyomon kifejezte abbeli meggyőződését, hogy Isten bárkin keresztül is meg tudta volna alkotni a reformáció művét. A mi hitünket nem Luther alapította, hanem az Ur Jézus Krisztus, de Luthert használta fel Isten, hogy az elfordult nemzetséget újra visszavezesse a keresztyénség ősi, tiszta forrásához. A harmadik dolog, amit ezzel kapcsolatban meg kell említenünk az, hogy a reformáció gondolata nem máról-holnapra vetődött fel ötletszerű hirtelenséggel Luther lelkében. Évtizedes, hosszú fejlődés és kialakulás megérett gyümölcse volt az. A következőkben lássuk azokat a külső és belső körülményeket, amelyek Isten akaratából kényszerítő erővel megérlelték Lutherban a reformáció gondolatát. Előző reformtörekvések. Már jóval Luther előtt is támasztott isten férfiakat, kik észrevették az egyházba becsúszott sok visszaélést. Wald Péternek, Savonarola Jeromosnak, Wiklef Jánosnak, Húsz Jánosnak elöreformátori fellépése révén Luther korában már valósággal benne volt a levegőben, ha néha öntudatlanul is, a megromlott egyház reformálása után való szomjú vágy. S ha a nagy lutheri reformációt nem lehet is az elörefor- mátorok munkája puszta folytatásának tekinteni, bizonyos, hogy Lutherra is nagy hatással volt ezeknek az úttörőknek, köztük elsősorban Húsz Jánosnak becsületes reformtörekvésektől áthatott munkája. Az egyház megromlása. Hogy a keresztyén egyház Luther korában mennyire letért már az eredeti krisztusi alapról s mennyire megfertőzte azt a bűn és a sok emberi kitalálás, arra nézve elég néhány jellemző dolgot megemlíteni. A pápai hatalom túltengése. A pápa magát Péter apostol egyenes utódjának, a Krisztus helytartójának nevezte és neveztette, holott ennek semmiféle bibliai alapja nincs. Amikor az Ur Jézus Máté evangélioma 16. fejezetének 18. versében azt mondja a hitvallást tevő Péternek: „Te Péter vagy s ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházaKönyves Kálmán király. Tragédia 5 felvonásban. Irta: id. Endreffy János. 6 ISTVÁN (Elizhez): Boldog vagyok. Testőr vagyok. T estőr 1 ELIZ: Boldog én is, én is! Ugye mi most már nagyobb urak leszünk, mint voltunk eddig? ISTVÁN: Eddig sem voltunk urak, Elizkém. A fő az, hogy most új szolgálatomban,, mint testőr, nagyobb szolgálatot tehetek az én királyomnak, mint eddig tettem. ELIZ: De úgye, az emberek többre fognak becsülni minket, mint eddig. ISTVÁN: Igen, Elizkém, főként ha mi is megbecsüljük magunkat. ELIZ: Szép cifra ruhád lesz. De úgye én is szépen fogok öltözködni. (Igazgatja, simítja ruháját, haját.) Olyan szép leszek, hogy az utcán és a templomban mindenki csak engem fog nézni. ISTVÁN: Hála Istennek. Minden jól van. Áldott legyen a király. Menjünk. (Eliz és István dalolnak:) Ó szüzességnek virága, Jó illatú liliom, Telve vagy te bübájjal Hófehér szép liliom. (Az ének vége felé mennek kifelé. Eliz István karjába öltve kezét, táncos mozdulatokkal.) 10. JELENET. Eufémia, Álmos. (Egyszerre jönnek.) EUFÉMIA: Most itt beszélhetünk. ÁLMOS: Igen néhány perc alatt elvégezünk mindent, aztán utamra megyek, hogy feltűnést ne keltsek. EUFÉMIA: Megölöm, megölöm a királyt ÁLMOS: Én ölöm meg. EUFÉMIA: Már elpusztítottam volna, de Vladimir, az én orosz hercegem azt mondta: ne! Majd én végzek vele. De ettől meg én tartottam vissza, mert öt a tett után ezer darabra tépték volna s akkor én itt az egyedüli rokönlélek, Vladimir nélkül maradok. A király akaratom ellenére összes oroszaimat hazájukba parancsolta vissza. ÁLMOS: Vadállat! De légy nyugodt, én kitalálom a módját, hogyan kell vele elbánni. EUFÉMIA: Megfizetsz egy bátor és hű vitézt, az majd elvégzi?! ÁLMOS: Nem. Az ilyen merénylet ritkán szokott sikerülni. Gondoljunk szent István király merénylőjére. EUFÉMIA: Hát akkor hogyan gondolod? ÁLMOS: Mérget öntök a poharába. Hogyan, mikor, arról most semmi szó ne légyen. Ez a mi kettőnk titka csak. EUFÉMIA: Igen ez az. A méreg ölje meg. Ebben segédkezet nyújtok neked. Számíthatsz rám. ÁLMOS: Most már mehetek, a király halni fog. EUFÉMIA: Haljon meg! ÁLMOS: Isten veled, Felséges Asszony! EUFÉMIA: Isten veled Álmos, te hős, te dicső ..., a király halni fog. Halni. (Függöny.) III. FELVONÁS. Történik Dömsödön, a kolostorban. 1. JELENET. Két szerzetes. I. SZERZETES: Ez aztán az ünnep! Itt a király is. j II. SZERZETES: Meg sok nép mindenfelől. I. SZERZETES: Még ilyen nem volt Dömsödön. II. SZERZETES: Nem is lesz többé. I. SZERZETES: Megbékülnek a testvérek az oltár előtt. II. SZERZETES: Kezet nyújtanak egymásnak. I. SZERZETES: Egy csöppet sem hasonlítanak egymásra. II. SZERZETES: A király fekete arcbörű, fekete szemű és alacsony termetű. Álmos szőke, magas, szikár. I. SZERZETES: Azt mondták, hogy a király nem jön el. II. SZERZETES: De eljött, mert mutatni akarja, hogy megvan a béke. 1. SZERZETES: Jön a király. (Elmennek.) 2. JELENET. Kálmán, Gvardián. (A király a Gvardiánnal beszélgetve jön.) GVARDIÁN: így történt ennek a kolostornak építése, a herceg maradandó emléket emelt benne magának. KÁLMÁN: Pompás épület. Rendház és templom együtt. Ez a terem itt az oratórium, ugye? GVARDIÁN: Igen, felség és egyúttal tanácsterem is. KÁLMÁN: Szeretném azt a házat megtekinteni, ahol boldogult nagyatyánk, Béla király otyan szerencsétlenül járt. GVARDIÁN: Megvan még az a szék is, amely összeros- kadt alatta és rögtöni halálát okozta. KÁLMÁN: Elmegyek, megnézem. Micsoda könyv ez itt? GVARDIÁN: Breviárium, felség. KÁLMÁN: Vannak itt egyéb könyvek is? GVARDIÁN: Nem sok, nagyon nehéz hozzájuk férni. Van egy-két szentképes könyvünk. íme itt van egy belőlük. (Az asztalra mutat.) KÁLMÁN: Lapozni fogok benne. (Gvardián el.) (Folytatjuk.)
