Harangszó, 1935
1935-11-17 / 47. szám
istao november 17. HARANGSZÓ 389. A Luther-képek között jelentkező különbség következő oka Luther nagysága és sokoldalúsága. A szimpla nyárspolgárt mindig könnyebb ábrázolni, mint a korszakalkotó prófétát, kinek lelki gazdagsága hatalmas változatokban és százféle színben bontakozik ki. Innét van az, hogy Luther rákerült a torzés gunyképrajzolók tollhegyére is, akik hahotára késztető, vagy gyalázó képeket pingáltak Lutherről és megfestette öt a szent- kép-írók ecsetje is, akik feje körül dicsfénnyel és a Szentlélek galambjával ábrázoltak áhítatos szemléletükben a nagy reformátort. Lutherban minden kor megtalálta s a róla festett képekben ki is ábrázolta azt a vonást, amelv azt a korszakot foglalkoztatta és megragadta. A hitviták kora úgy ábrázolta őt, mint az igazság megingathatatlan bajnokát, aki kemény öklét a megismert igazság drága okmányára, a szent- irásra szorítva sziklafundamen- tumra támasztott lábakkal áll előttünk. Az igazhitűség kora úgv ábrázolta öt. mint aki dolgozó szobájában búvárkodó tudósként elmélkedik s különféle hittani elveket mérlegel vagy csiszolgat. A kegyeskedő korszak áhítatos tartásban, áhítatos vonásokkal ábrázolta Luthert. A felvilágosodás kora úgv ábrázolta öt. mint jó családapát, mint a népoktatás fel- karolóját, mint irodalmi embert, vagy mint olyat, aki közhasznú ismeretek fáklyájával világít bele a középkor sötétjébe. A nemze- tieskedő kor úgy áhrázolta őt, mint fajának mintapéldányát, nemzetének hösvonású fiát. Bizonyos rajongók olyan képeket festettek róla, amelyekről azt állították, hogy éghetetlenek, vagy könnyező képek, viszont a bieder- meyer névvel jelölt finomkodó kornak egy Preiszler nevű festője valósággal világfinak festette le Luthert. A Luther-képek megbízhatatlansága. A fentiekből már következik, hogy bár Luthert festményben réz- és fametszetben, különböző éremöntvényeken rengeteg korabeli és újabb kép ábrázolja s az ezekből összetevődött szokványos Luther-arc alapján tíz kép közül a tíz éves gyerek is ki tudná választani Luther arcképét — teljes bizonyossággal mégsem tudjuk és nem is fogjuk megtudni sohasem, hogy milyen volt Luther. Tudjuk, hogy magastermetű, kemény- tartású, igazi germán alkatú, mély tekintetű ember volt, de a szakértők véleménye szerint nincs róla olyan arcképünk, amelyre azt lehetne mondani:. ,,Ez Luther maradék nélkül". Hálát kell érez- niink Cranach Lukács iránt, aki mégis a kortárs szemével és a barát szeretedével festette meg Luthert. Természetes, hogy az ö képei a legmegbízhatóbbak a sok közül. Mégis — a szakértők szerint —- Cranach Lukács bár kiváló művész volt, arcképfestönek nem volt egészen kifogástalan. Ebből a szempontból nagyon sajnálható, hogy a XVI. század igazi nagy arcképfestőinek, Dürernek és Ho'beinnek nem volt alkalma Luthert lefesteni. A magyar származású kiváló Dürerben — mint maga mondja — meg volt ugyan a jószándék „találkozni azzal az istenes férfiúval, aki öt oly nagy lelki aggodalmaktól mentette meg..., hogy rézbe metsze öt“. Sajnos, azonban Luther és Dürer sohasem találkozhattak. Hogy mit veszített ezzel a történelem, az akkor látszik meg, ha Cranach Melanchton-képét összehasonlítjuk Dürer és Holbein Melanchton-képével. Cranach festményén Melanchton A kegyes Luther. olyan, mint egy éhenkórász sanyaróvendel, Dürer és Holbein festményei pedig megmutatják az igazi Melanchtont, aki hatalmas szellemiségével valóban „Németország tanítómestere“ volt. Ebből sejteni tudjuk, hogy milyen Luther-képek kerülhettek volna ki Dürer és Holbein művészecsetje alól, ha találkozhattak volna a nagy reformátorral. De ne kedvetlenitsen el bennünket, hogy Lutherról nincs százszázalékosan megbízható arcképünk. Az Ur Jézus arcáról pl. egyáltalán nem tudjuk, hogy milyen volt. Az a Jézus-arc, amely ma közkézen forog, Leonardó da Vinci, olasz festő művészi képzeletében született meg. Ki tudja, hogy milyenek voltak az apostolok? Luthernél sokkal jobb a helyzet, mert az ö legjellegzetesebb vonásait a Cranach-képek mégis csak megörökítik. Különben is: Luther külső arcképének megismerésénél sokkal fontosabb az ö belső lelki arcának megismerése. Mit érne aZ, ha szobánk falát telis-tele aggathatnánk kiváló Luther-arcképekkel, de nem ismernénk az ö belső lelki arcát. Luthernak ezt a fontosabbik, lelki arcát szeretné olvasóinkhoz közelebbhozni az a cikksorozat is, amely e cikk után lapunk hasábjain következni fog. Luthernak ez a belső, lelki arca fényességben ragyogott akkor is. amikor külső arca enyészetbe hanyatlott s ez a bdsö arc éles, tiszta vonásaival megmaradna akkor is, ha Luther valamennyi arcképe a tűz martalékává válnék. Első cikkünket két kéréssel szeretnénk befejezni: Ne legyen evangélikus család, amelynek szobafaláról hiányzik Luther arcképe! És ne legyen evangélikus ember, akinek leikéből hiányzik Luther minél teljesebben megismert lelki arcképe! Szabó József. A szereid a legfőbb hatalom. Csak a szeretet győzi le a világot. A széthulló társadalmat csak a szeretet tudja arany - abroncsként átfogni. Ellensége vagyok mindenkinek, aki bármit eléje helyez a szeretetnek. S ha mindezért haragot zúdítok a fejemre, ám bilincseljenek meg Inkább járja át kard a szivemet, semhogy egy szere te t- nélkilli világ szörnyű pusztájában szomjan cpedjen el. Kagawa. A Iws Luther. A Csendes óceán vizein nemrégiben eltévedt egy hajó. A legénység kifogástalanul végezte szolgálatát, az iránytű is működött, mégse tudott a hajó kikötőbe jutni A kapitány végre rájött az eltévedés okára. A hajó rakománya között nagyobb mennyiségű mágnesvas-dugárut találtak, amely megzavarta és kilendítette az iránytűt helyes állásából. Mikor a dugárut irgalmatlanul a tengerbe vetették, azonnal helyes irányba lendült az iránytű és a hajó. Mostmár biztonságban elérte a kikötőt. — Úszik a hajónk az élet tengerén. Szeretnénk helyes irányba haladni s a boldogság ki kötőjébe kikötni. S csak bukdácsol, tévc- lyeg a hajónk. Valami csempészett dugárut hurcolunk magunkkal, valamilyen dédelgetett bűnt, amelyik megzavarja élethajónk iránytűjét. Keresd meg és vesd ki magadból ezt a veszedelmes szállítmányt. Hadd fusson a hajó igazi célja felé! — Olvassuk és terjesszük a„Harangszóu>l! —
