Harangszó, 1935
1935-11-17 / 47. szám
390 HARAN G SZŐ 1Ö35 november 17. A mi nagyjaink. Perlaky Dániel. A magyar evangélikusságnak kevés olyan áldozatkész, kiváló, minden alkotásban résztvevő tagja volt, mint Per- laky Dániel. Édesatyja lelkész, nagyatyja híres superintendens volt s ő családja nagy hagyományait követve, ha nem is mint lelkész, hasonlóképpen nagy szolgálatokat tett egyházának s így neve aranybetűkkel van felvésve a magyar evangélikus egyház egyetemes történetében. Perlaky Dániel Bőnyön született 1801-ben, ahol édesatyja lelkész volt. Atyja őt is a papi pályára szánta, de legyőzhetetlen vágya a kereskedői pályára vonzotta. És a kereskedői pályán gyönyörű, párját ritkító sikereket ért el. Mint egyszerű inas kezdte s mikor 1882- ben meghalt, a győri Perlaky és fia cég posztókereskedők, az országos viszonylatban is számottevő kereskedelmi vállalat alapító főnöke volt. Egész élete a mások szolgálatában telt el. Mint hazafi magyar hazájának, mint hithű evangélikus egyházának tett nagyértékű szolgálatokat. A szabadságharcban, már mint önálló kereskedő, a felkelő sereg felruházása terén olyan áldozatokat hozott, hogy a legfelsőbb elisrperést is kiérdemelte. De ezzel nem elégedett meg, 48 éves kora dacára ő is fegyvert fogott s mint a győri polgársereg kapitánya vette ki részét a fegyveres szolgálatból, melvért később fogságot is szenvedett. Egyik vezéregyénisége volt Győr város közéletének is. Közel 50 évig volt Győr érdemekben gazdag kültanácsosa s miután öreg korára való tekintettel hivataláról lemondott, buzgó szolgálatának elismeréseképpen, egyhangúlag tiszteletbeli képviselővé választották meg. Evangélikus egyháza iránti hűsége, odaadása csaknem páratlan méretű. A győri egyháznak 10 évig pénztárnoka, 30 évig felügyelője s azután haláláig tb. felügyelője volt. Nem volt az egyház életében olyan esemény, melyben ő önzetlen buzgósággal részt ne vett volna. Győr város vidékén, messzi területen nincs olyan evangélikus egyház, iskola, mely létezését, fennmaradását, fejlődését nem neki köszönhette volna. A vállalatából származó jövedelmének legnagyobb részét szegény evangélikus gyülekezetek támogatására, vagy gyülekezetek. iskolák megalkotására áldozta. Hűséges olvasója és támogatásra kész hive volt a magyar irodalomnak is. Hatalmas könyvtárat gyűjtött egybe, melyben a magyar irodalom csaknem egész múlt századi fejlődése fellelhető. Nyolcvanegy évet élt s ez a hosszú Istentől megáldott, gazdag élet emléke örök példaképül szolgálhat minden magyarnak és minden evangélikusnak, mert ez az élet igazolja azt, hogy a gazdagság, jólét csak akkor jelentheti egy élet szépségét, ha mellette ott vannak az emberi élet legnagyobb erényei is: szeretet, önfeláldozás, mások szolgálata. Károsy Pál. litiillllliiiilllliiiUljliiiilllliiiilllliiHlllliiiiHlliiiillllliillllliiiilHliiiillllniUllhiuti Terjesszük a „HARANGSZÓM! iliiiH||iHiM||liuill|iii>tipttl||ii>iiii|imii||iiiiii||iiniuuiiiUi|iiiui)|iiiui||iiiiiK BÜNBÁNAT. Uram! A te bűnbánó gyermeked Megtörve előtted térdre hull. Ó mily édes beszélgetni veled, Mikor a szívben kínok árja dúl. Te Ura vagy a kínnak és viharnak, Megkorbácsolod a vad habokat. A fájdalmakat messze űzi és Sebeket gyógyít kegyelmes szavad. Irgalmaddal hajolj le énhozzám, Nyújtsd alá nékem megmentő kezed, Emelj ki vele a bűn mélyéről S uj élet felé indulok veled! Moss meg engem szived szent vérével, És a hónál is fehérebbé válók; Ha Lelked érint — oh áldott Lélek Áldássá lesz a régi, ősi átok ... Gubi Sándor. OLVASSUK A BIBLIÁT Áldozatos keresztyénség. Nov. 18. Zsid. 9. 11 — 14 Krisztus áldozata hitünk középpontja. Megtisztításunk a bűntől, megmentésünk az elkárhozástól nem arany vagy ezüst, sem állatok, hanem önmaga önkéntes feláldozása alapján jött létre. Az áldozati oltáron önmagát értünk egészen odaadta és szüntelenül hirdeti: „Ezt tettem érted! .. Mit teszel értem? ...“ Krisztus áldozata nem külső, lélektelen cselekvéseket követel, hanem az élő Istennek való szolgálatot. Áldozatra csak áldozat lehet a méltó felelet. Nov. 19. Ján. 4. 1—24. Idő és nyugalom feláldozása. Jézus hosszú, úttól fáradtan sem sajnálja idejét egy ember megmentésére, egy lélek megnyerésére. Fáradtan, éhesen, szomjasan, tikkadtan és pihenés, nyugalom helyett munkálkodik. Feláldozza ideiét, feláldozza pihenését. Követjük-e? Nem mondjuk-e csupán: ..Az idő pénz?“ ... ahelyett, hogy az idő drága alkalom lélekmentésre! Nem akkor adunk-e csupán valamit időnkből Istennek és embertársainknak, amikor ráérünk? És nem azért érünk-e rá oly keveset, mert nem akarunk időt és — nyugalmat áldozni?! Nov. 20. Márk 19. 17—27 Anyagiak feláldozása. Sok ember jut cl eddig a pontig. Mindenben követné szívesen Jézust, még anyagilag is hailandó valamit tenni érte és egyházáért. De Jézus itt is áldozatot igényel, nem csupán morzsákat, nem csupán apró hulladékokat a fölöslegből. Vájjon tudnánk-e így is követni, ezen a ponton túl? Aki csak eddig tud eljutni, annak azt mondja: „Még egy fogyatkozásod van!“... Nem azért mennek-e el Tőle sokan kielégítetlenül, szomorúan? Nov. 21. Luk. 10. 17—20. Siker odaáldo- zása. Egyike a legnehezebb feladatoknak. Látni a fáradozás gyümölcsét, a munkálkodás sikerét és megmaradni szerénynek, alázatosnak. Nem döngeti a mellkast: nem hivalkodni, örülni? Igen, azt lehet, tiszta természetes érzést nem tilt Jézus, de a hivalkodást igenis. Ne azon örülj annyira, hogy te mire vagy képes, hanem azon, hogy az Úr megváltotta vagy! Végre is az erő, a képesség tőle van. Egyéni sikerednek is ott kell égnie az áldozat oltárán. Nov 22. Luk. 12. 49—53. Békesség feláldozása. Legdrágább kincsünk közé tartozik és azt is áldozatul lehet kívánni tőlünk? De hiszen azért áldozat az áldozat, mert nem értéktelen lim-lom odaadását jelenti. Békességet hirdet Jézus is? Úgy van. De nem azt, amely elveszti lelkedet. Nem a világgal való megalkuvás békességét: ne bántsuk egymást. Jézusért helyt kell állanod, még akkor is, ha a hozzád legközelebb állókkal megbomlik a „világi“ békesség. Jézus nélkül llehet külső békességed, de belső békétlenséged. Jézussal külső háborúságod, de lelki békességed! Melyik jobb? Nov. 23. Márk. 10. 28—31. Kedves kötelékek feláldozása. Sokszor ezt is kívánhatja Jézus. Nem mindenkitől kívánja, de kívánhatná ezt az áldozatot is, mert az Ő áldozata, melyet értünk hozott, mindennél nagyobb és mennél többet kíván Ö, annál többet ad is. Gondoljuk meg, nem üres szó-e csupán ajkainkon: „Kincsünk, életünk, nőnk és gyermekünk mind el- vehetik? ...“ Jó evangélikus, komolyan gondolod? Nov. 24. Gál. 2. 16—20. Rom. 12. 1—5. Önmagam teljes feláldozása Testi kívánságainkat el keli égetnünk az áldozat oltárán, lelki javainkat oda kell adnunk Istennek tetsző ajándékul. Az a szent cél, mindenünket odaáldozni, míg nem mondhatom: ,,ÉÍek többé nem én, hanem Krisztus bennem!“... Hol vagyunk még ettől? Utolsó vasárnapja van ma az egyházi esztendőnek. Az idő múlása kérdez: meddig jutottál?! S az idő múlása int, érdemes odaáldoznom mindent, mert ha él bennem Krisztus, nem félek az elmúlástól: van örök életem! Kóts Lajos KARCOLATOK. Méregkeverd szülők. Falusi iskolában vagyunk. Sorra kérdezzük a gyermekeket; „Mit ettél ma fiam, reggelire?“ „kiöntött levest“, mondja az egyik. „Krumplit“, mondja a másik. „Kenyeret“, mondja a harmadik. „Semmit“, feleli a negyedik. Egy egész csomó gyerek pedig igy felel a kérdésre: „Pálinkás kenyeret“. jfki rántott levest, krumplit, puszta kenyeret vagy éppen semmit nem ad a gyermekének, az felvilágosításra szorul, hogy a tej- ló'dő gyermeknek jobb táplálékra van szüksége, vagy támogatásra szorul, mert a tejjel folyó magyar földön minden magyar gyermek reggeliző asztalára kell jutni két deci tejnek. De aki pálinkás kenyeret ad reggelire a gyermekének, az börtönt érdemel, mert szándékosan butítja, rombolja a gyermekét és vele a magyar jövendőt.
