Harangszó, 1935
1935-10-06 / 41. szám
336. HARANGSZÓ 1935. október 6. ták. És azok a keresztek, mintha csak imára összefont kezek lettek volna, így beszéltek: „Mindeneknek szemei tereád néznek és te adsz azoknak eledelt alkalmatos időben. Megnyitod a te kezedet és megelégitesz minden élőt a te jóvoltodból.“ (Zsoltár 145, 15—16.) De a mezőkön láttam még mást is! Szegény asszonyokat, akik ott jártak a keresztek közt s kalászokat szedegettek. S őket látva eszembejutott a kép, amelynek a festőművész ezt a nevet adta: „A kalász-szedők“... A képen szép, színes ruhába öltözött asszonyok hajolnak a tarló fölé és szedegetik az aratók után elmaradt kalászokat. Ez a kép nem hű, nem természetes. Olyan szép ruhába öltözött asszonyok nem szednek kalászokat. Azt csak az olyan szegény asszonyok teszik meg, mint amilyeneket én láttam három vármegye határában. Azt csak az olyan szegény asszony teszi meg, aki fáradságos, verejtékes munkájának gyümölcsét olyan kunyhóba viszi, amely fölé azt írták: „Mára“, „Keserű“. (Ruth k. 1.—20.) Keserű sors jutott osztályrészül a mi evangélikus egyházunknak is. A Mindenható nagy keserűséggel és nyomorúsággal illette. Valamikor „Naómi“, azaz szép, gazdag volt, most „Mára“, azaz keserves sorsú, szegény nyomorult lett. A külső ellenség megcsonkította. Kétharmadrészét elvette. A belső ellenség meg nem tud elmenni mellette, hogy bele ne gázoljon vetésébe, hogy el ne tiporjon abból minden alkalommal, ha többet nem, hát egy-egy talpalatnyit. Ennek a szegény, keserű sorsú evangélikus egyháznak van azonban egy hű szolgáló leánya. így hívják: a Magyarhoni Evangélikus Gusztáv Adolf Gyámintézet. 75. évvel ezelőtt ez a Gyámintézet azt fogadta evangélikus egyházunknak, amit egykor Ruth fogadott Naómi- nak: „Mert ahova te mégy, oda megyek én is és ahol te megszállsz, ott szállók meg én is, a te néped az én népem, a te Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Ür akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled“. (Ruth 1, 16—17.) Ezt a fogadalmat Gyámintézetünk mind a mai napig megtartotta, s meg akarja tartani ezután is. Szolgálni akar egyházának. Össze akarja szedni azokat a kalászokat, amelyeket régi magyar s bibliai szokásként a jó emberek a tarlón hagytak s amelyeket maga a jó Isten is a kicsinyeknek s a szegényeknek szánt. A hagyomány t. i. azt tartja, hogy a gabonafej nem volt mindig olyan rövid, mint most. A szép Paradicsomban a gabonaszár tövéig kalász volt. De azután Isten igen megharagudott az emberekre, mert gonoszak és szívtelenek voltak. ÉhÁldott tolongás. Milyen nagy a torlódás ekörül a persely körül. Kicsi kéz, nagy kéz, finom kacsó és keménymetszésü kérges tenyér versenyre kel, hogy belehullássa adományát a Gusztáv Adolf perselybe. Bárcsak ez a kép lehetne a magyar evangéiikusság gyámintézeti áldozatkészségének képe. ség által akarta őket elveszíteni, s azért haragjában végighúzta kezét a kalászon, hogy lemorzsoljon róla minden szemet s ne legyen a gabonaszáron többé soha semmi. Utolsó pillanatban azonban eszébejutottak az ártatlan gyermekek s a szegény emberek s meghagyta a gabonaszár tetején lévő szemeket. így maradt meg a hosszú gabonaszáron mégis egy rövid kalász, hogy kenyere legyen a gyermekeknek s a szegényeknek . . . Talán ezzel a szép hagyománnyal, vagy a bibliai Ruthnak megható történetével van összefüggésben az az aratási szokás, amely szülőföldemen volt elterjedve ... Cséplés után az első árpalisztből áldott lelkű, jó Édesanyám olyara cipónagyságú kenyereket sütött a gyermekek és a szegények számára. S ez olyan jó illatú, olyan jó ízű volt, hogy még ma is érezni vélem annak illatát s íze is a számban van. . . . Hogy is ne? . . . Hiszen Édesanyám sütötte, Édesanyám adta s Édesapám verejtékkel megmunkált kicsi földjén termett. Ilyen jó illatú s jó ízű kis kenyeret s tarlón hagyott kalászt keres Gyámintézetünk a kicsiny, szegény, keserűséggel és nyomorúsággal illetett evangélikus gyülekezetek, s szétszórt, elárvult híveink számára most, amikor a magyar föld — a kedvezőtlen időjárás ellenére is — az Úristen örök jóvoltából olyant áldással örvendeztetett meg bennünket, hogy a hivatalos jelentés szerint is búzában, rozsban, árpában, tehát a mindennapi kenyérben nagyobb a termés, mint a múlt évben. Csak egy kis kenyeret, csak néhány kalászra való gabonát, csak egy kicsiny részt adjunk termésünkből, jövödelmünkből most aratás után mi, akik közvetlenül, vagy közvetve valamennyien a földből élünk. A Gyámintézet ezt az adományt nerra tartja meg magának. Összegyűjti központilag s átadja egy a szegénységgel, nyomorúsággal, természeti csapásokkal, talán éhséggel is kiizködő evangélikus gyülekezetnek. Evangélikus Testvérem, aki édesapai, vagy édesanyai szeretettel gondolsz elárvult, hontalan, jövevénnyé vált, szétszórt s keserű sorsra ítélt híveinkre, küldjed be adományodat a Magyarhon* Evangélikus Gusztáv Adolf Gyámintézet pénztárába (Budapest, IV., Deák-tér 4.), tegyed meg ezt, „hogy megáldjon téged a te Urad Istened kezeidnek mindere munkájában“. Adományodért előre hálás, mély köszönetét mond a Magyarhoni Gusztáv Adolf Gyámintézet. Sopron, az 1935. év aratása után. Z1ERMANN LAJOS s. k. a magyarhoni G. A. Gyámintézet e. elnöke. Gyámintézetünk egyházi elnökének kérését a magunk részéről is melegen támogatjuk s azt evangélikus Testvéreink szives figyelmébe s áldozatkész szeretetébe ajánljuk. „Központi gyűjtés' címén eddig I. P. 817.50, II. P- 360,— III. P. 834.— IV. P. 300.— V. p, 540.— gyűlt egybe. Ezen összegeket az Egyetemes Gyámintézeti közgyűlés a következő gyülekezeteknek adta : Komádi, Tatabánya, Nagyvázsony, Vác, újból Komádi, Tatabánya, Felsőgalla, Zalaegerszeg. Az idén egy bányakerületi gyülekezetnek jut majd ez a központi gyűjtés. Hittestvéri meleg szeretettel bár° peilitzsch berthold s. k. a magyarhoni G. A. Gyámintézet v elnöke. SCHOLTZ ÖDÖN s. k. SÁRKÁNY BÉLA s k. Dr. DÓMJÁN ELEK s. k. MESTERHÁZY JENŐ s. k. Dr. TOMCSÁNYI VILMOS s. k. PAZAR ISTVÁN s. k. dunántúli bányai tiszai egyházkeriileti Oyámintézeti egyházi- és világi elnökök. PODHRADSZKY JÁNOS s. k. LASZKÁRY GYULA s. k. dunáninneni Gyómintézeli persely. A Gyámintézet lapjára, illetve a gyámintézet céljaira adakoztak a következők: Kecskeméti gyülekezet — — 5.— P Szombathelyi gyülekezet — 10.50 P Mézőberényi gyülekezet — — 8.30 P Soproni gyülekezet —• — — 12.78 P Aszódi ev. gimn. ifjúsága — 4.97 P Bobai konfirmandusok — — 4.06 P Brenn Zoltán Zalaegerszeg — 3.— P Andrássy Ottilia Újpest — — 2.— P Berger Gyula Budapest, Gellért-szálló — — — — 3.— P Várady Mihály Budapest — 2.— P Király József Nagygeresd — 20.— P Ziermann Mihály Pinkafő — 4.— P Asbóth nővérek Sopron —• — 4.— P Rakitta Jánosné Sopron — — 4.— P Dr. Lukácsy Jenő Sopron — 1.— P Dr. Polner Ödön Szeged — 2— P Lie. dr. Karner Károly Sopron 2.— P Amidőn ez adományokat hálásam megköszönjük, gyámintézetünket híveink jóindulatú támogatásába ajánljuk. Adományokat elfogad és köszönettel nyugtáz a Magyarhoni Gusztáv Adolf Gyámintézet pénztára Budapest, IV., Deáktér 4.. „Mindenekkel jól tegyünk, kiváltképem pedig a mi hitünknek cselédeivel,“ (GaL 6, 10.)
