Harangszó, 1935

1935-10-06 / 41. szám

I. évfolyam. A Harangszó melléklete. 3. szám Mindenekkel jól tegyünk, A MAGYARHONI Fiacskáim, ne szeressük egymást csak beszéddel és nyelvvel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédivei. Gál. 6, w. GYÁMINTÉZET hanem cselekedettel és valósággal. Járt. I. 3. 13 MEGHÍVÓ. A magyarhoni Gusztáv Adolf Gyámintézet 75 eves jubiláris ünnepét és közgyűlését f. évi november hó 9.-én és 10.-én Orosházán tartja, melyre az egyházkerületi, egyházmegyei, helyi, női és ifjúsági Gyámintézeteket, valamint a Gyámintézet barátait és jóltevőit szeretettel meghívjuk. Budapest—Sopron, 1935. szeptember 29. Zieimann Lajos s. k., , br. Fellllzsch Berthold s. k., a Gyámintézet egyházi elnöke. a Gyániintézet világi elnöke. Az orosházi Gyáminíézeii napok sorrendje: I. November 9.-én este 6 órakor: Gyámintézeti vallásos est a templomban a következő programm szerint: Gyülekezeti közének: „Erős vár a mi Istenünk...“ Imádság. Megnyitó beszéd. Tartja báró Feilitzsch Berthold, a Gusztáv Adolf Gyámintézet világi elnöke. A Gyámintézet üdvözlése és az ünnepi ajándékok át­adása. (Az üdvözléseket és az ajándékokat megköszöni: Ziermann Lajos, a G. A. Gy. egyházi elnöke.) Ünnepi beszédet mond dr. Sztranyavszky Sándor, az orosházi gyülekezet és a dunáninneni egyházkerület felügyelője. Karének. Imádság. Gyülekezeti közének: „Ne csüggedj el kicsiny sereg...“ Offertorium. II. November 10.-én délelőtt Gyámintézeti istentiszteletek és közgyűlés a templomban. Reggel 8 órakor gyermekistentisztelet. Szolgál: Zier­mann Lajos soproni lelkész, a G. A. Gy. egyházi elnöke. Délelőtt 10 órakor ünnepi hálaadó istentisztelet. Prédi­kál D. dr. Raffay Sándor bányakerületi püspök. Délelőtt 11 órakor ünnepi gyámintézeti közgyűlés a templomban. (Világi elnök a gyűlést megnyitja. Egyházi elnök évi jelentése. Bizottsági jelentések. Határozati javaslatok. Segélyek felosztása. A jövő évi közgyűlés helyének megállapítása.) Délután 3 órakor istentiszteletek. Szentetornyán prédikál Podhradszky János, a dunán­inneni egyházkerület Gyámintézetének egyházi elnöke. Monoron prédikál dr. Dómján Elek, a tiszai egyház­kerületi Gyámintézet egyházi elnöke. Rákóczi-telepen prédikál Scholtz Ödön, a dunántúli egyházkerületi Gyámintézet egyházi elnöke. Délután 5 órakor ünnepi istentisztelet az orosházi templomban. A szolgálatot végzi Sárkány Béla, a bá­nyai egyházkerületi Gyámintézet egyházi elnöke. Tudnivalók. Kedvezményes vasúti jegyekért Kuthy Dezső egyet, egyházi főtitkárnál lehet jelentkezni október 29.-ig bezárólag. Az igényléshez minden személy után postabélyegben 45 fillér mellékelendő. — Az igénylésnél kifejezetten hangsú­lyozandó, hogy az igazolványt a Gyámintézet közgyűlésére kéri az illető. — Az Orosházán való elszállásolásról gondoskodik az orosházi gyülekezet. A szállás iránti igényt — magánházban vagy szállodában — Fürst Ervin orosházi lelkésznek kell bejelen­teni f. évi november 5.-ig. Letarolva a mező — az áldás begyüjtve ... (A magyarhoni Gusztáv Adolf Gyámintézet aratás utáni kérelme.) A régi zsidóknak rengeteg sok tör­vényük és szigorú előírásuk volt. Az élet minden körülményére igyekeztek néhány rendeletet szerkeszteni. Az aratás utáni időre vonatkozólag pl. így rendelkeztek: „Mikor learatod aratni valódat a te me­ződön és kévét felejtesz a mezőn, ne térj vissza annak felvételére, a jövevé­nyé, az árváé és az özvegyé legyen az, hogy megáldjon téged az Úr, a te Iste­ned, kezeidnek minden munkájában. Ha olajfád termését lerázod, ne szedd le, ami még utánad marad, a jövevényé, az árváé és az özvegyé legyen az. Ha sző­lődet megszeded, ne kórászd le, ami utánad marad, a jövevényé, az árváé és az özvegyé legyen az“. (V. Mózes 24, 19—21.) A régi zsidók ezeket a törvé­nyeket igen komolyan vették, szentnek tartották. Láthatjuk ezt Ruth történe­téből ... Ruth nap-nap után kiment Boáz földjére, hogy összeszedegesse az elhul­lott kalászokat. S Boáz nem kergeti el a kalász-szedegetőt, sőt megparancsolá az aratóknak, hogy egy-egy kévét is hagy­janak el, hadd legyen az a szegényeké. Ruth pedig ölébe szedi a kalászokat, há­tára veszi a kévéket, hazaviszi, kicsépeli. hogy kenyere legyen magának s az ő va­lamikor gazdag, de azután szegénnyé lett napának, Naóminak. A régiek megértő szeretetéröl tanús­kodó eme törvény, hála Istennek nem veszett el. Aratási szokásként megvan nálunk is. A júliusvégi meleg napokban három vármegye határában is jártam. Ameddig csak ellátott szemem, a letarolt mező­kön mindenütt keresztekbe volt rakva az áldás. Az előttevaló napokban szorgos kezek learatták, marokra rakták, ké­vékbe kötötték, keresztekbe összehord-

Next

/
Oldalképek
Tartalom