Harangszó, 1935
1935-10-06 / 41. szám
334 HARANOSZÓ 1935 október 6. Pereszlényi János református lelkész és neje adott neki szállást a tanácsteremben s három hónapig náluk lakott és étkezett. Legbizalmasabb jó barátja, aki előtt a zárkózott és szűkszavú Gárdonyi a szívét és titkait is feltárta. Szabolcska Mihály költőnk szintén református lelkész volt. Ezt a messze Erdélyben is meglátogatta s hazatérte után elragadó képet rajzolt a páni családról, a fiatal, kedves papnéról. Ezzel ellentétben Gárdonyi első műveiben botrányos dolgokat mond el a plébániákról és a papnötlen- ségről. Az utóbbit és egyházának több tanát és intézményét később is élesen támadta. Ezekhez járul most mint úi adat: a leánykérés az evangélikus pat)i házban. Ezt az esetet a költő naplója, tehát a leghitelesebb forrás bizonyítja. Innen közölte dr. Gárdonyi József, a költőnek a fia ,.Az élő Gárdonyi" című igen értékes munkájában az I. kötet 117. lapián: ..Rövid ismeretség után megkéri Borbély lutheránus nap leánva kezét s ugyanazon napon sorsjegyet vásárol De két helyen is veszített egyszerre". Bármennyire szerették és becsülték is napék a fiatal tanítót, de házasságról szó sem lehetett. Maga a költő fia jegvzi meg: „Valóban költői elképzelés kell ahhoz, hogy a lutheránus pap leányának, egy lutheránus Diispök nagyapa unokájának sorsát egv kopott pánista tanító kezére bízzák“. lellemző az is, hogy a kikosarazott Gárdonyi ..Kölvökszerelem“ című novelláját a Pápai Lapokba küldte be. „Azért ide, mert a lutheránus papék ezt járatták“. Ezt az igen tiszteletre méltó papi családot én valamivel jobban ismerem. Borbély Sándor lelkész kedves bátyám és jóbarátom az ifjúságot szerető jó kedélyű vidám papi ember volt, akivél Pápán igen sokszor találkoztam. Engem azért is szeretett, mert az ő szülőfalujának, Pusztavámnak voltam a lelkésze. Felesége Karsay Ida, Karsav Sándor győri ev. püspök leánya, a jó papnék mintaképe. Egyéb erényein kívül a gyógyászathoz is értett. Rokonától, a híres dr. Kovács Pál győri orvostól tanulta. Különösen a gyógyfűvekben és a sebek kötözésében volt olyan jártas, hogy a közeli betegeket a kiscelli járásorvos is a dabronyi tisztelendő asszonyhoz küldte. A papiak folyosóján és a konyhán naponként több beteg várakozott, míg a sor majd rájo-k kerül. A dabronyi papék konyhája pedig oly jóhírnevű volt az egész vidéken, hogy Sándor-napkor a ház alig győzte befogadni a sok vendéget. Abban a jó, békés világban négy-öt plébános is megjelent az evangélikus kollégánál, köztük a helybeli Muraközy József is. A nagyobbik papleány, Juliska, a szülök szemefénye, már tizenhat éves, ragyogó barna szemekkel, hoillófekete, vastag hajfonattal, már ott segít a felszolgálásnál, sőt maga is már kész szakácsnő volt. Itt lappang és tekintget titkon a bájos paplányra az ősszel jött fiatal kántortanító is, a félénk, vézna, de tüzes lelkű Gárdonyi Géza is. A ház ura szívesen látja „Uram Öcsémet“, ki mint szorgalmas töltögető akarja kiérdemelni a házi gazda dícséretét. Borbély bátyánk eleitől fogva pártfogásába vette ezt a tehetséges, bátortalan tanítót, kinek írásait már az újságok is közük, összeillettek, mert mindegyik nagy dohányos. Pipaszó mellett beszélgetnek, de inkább csak az irodában, mert a lakószoba fehér függönyeinek és a fehér ágytakaróknak nem volt kívánatos a vastag dohányfüst. A hölgyek tuszkolták ki őket. A szívekbe látó jó papné szinte anyáskodva szerette a gyámoltalannak látszó Gárdonyit. Éppen úgy, mint majd Pereszlényiné nagytiszteletü asszony is Győrött. Mikor a tisztelendő asszony a két szép lányával délutánonként az árnyas hosszú folyosón varrogatott, a fiatal kántortanító is sokszor átjött és elvegyült a társaságba. Már nem is volt szűkszavú. Annyira felbátorodott, hogy délfelé is, mikor a gyerekeket elbocsátotta, át-átszaladt egy szóra a jó tisztelendő asszonyhoz. „Lesz-e jó ebéd, — Borbély Juliska, a dabronyi lelkész leánya. kérdezte tréfásan, — de itt maradnék, ha meghívnának.“ Nemcsak Gárdonyi, hanem az édesanyja és kis öccse, Árpád is gyakori vendégek voltak papéknál. Borbély Margit is, a kisebbik paplány, ki akkor tizenkét éves volt, sokszor átment a jó Ziegler nénihez és ott az Árpád gyerekkel játszadozott. A kedves arcú özvegy géplakatosné, Gárdonyi anyja, éppen nem volt az az elfogult, túlbuzgó asz- szony, amilyennek némelyek festik. Evangélikus férjével, -míg élt, békességben megvolt, egymás vallását megbecsülték. Csoda-e, ha ilyen jó viszonyban a fiatal Gárdonyi, kit a papi család, az anya és a két viruló leány, a házban uralkodó rend és ékesség, a természetes jóság és egyszerűség elragadott, egy napon csak felbátorodott és Juliskát a szülőktől megkérte. A tizenhat éves leány szíves, nyájas volt Gárdonyi iránt, de ilyen lépésre nem bátorította fel. Ha már házasságra gondolt volna, akkor neki régebbi jó diákismeröse volt Győrből, akivel a püspök nagyapa házába ismerkedett meg és ö is Sopronban tanult, mikor a jeles diák a tanítóképzőt járta. Ez is lett később a boldog férje. Borbély bátyánk szép szerével, a régi szeretettel magyarázta meg a fiatal Gárdonyinak, mily korai, elhamarkodott ez a leánykérés és miért nem lehet az evang. pap lányából és a róm. katolikus tanítóból egy pár. Gárdonyi azért volt most bátrabb, mert ekkor már elhatározta magában, hogy óyőrbe megv újságírónak és a lapkiadó Pereszlényi ref. lelkésszel már levelezett is. A barátságos jó viszony azonban Gárdonyi és a papi család között fennmaradt még hosszú évekig. A kántortanító még ez évben, 1885 őszén elhagyta Dabronyt és újságíró lett Győrött. Pereszlényi fogadta be munkatársnak a lapjához és ingyenes lakónak a házába. Majd hamarosan meg is nősült Gárdonyi. A dabronyi plébános fiatal unokahugát, Molnár Máriát vette feleségül, akit igen szívesen adtak hozzá és nagy hozományt, 5000 forintot Ígértek is vele. Gárdonyi szerencsétlen házasságát, keserű csalódását saját fia mondja el fenntebbi müvében. Én nem szólok róla. Borbély papék annyira szerették és becsülték Gárdonyit a távozása után is, hogy a mindig jó kedélyű lelkész egy győri egyházi gyűlés alkalmával, midőn Juliska lánya már a derék Ludván János nagysimonyi tanítónak volt a felesége, átment vejével Győrszigetbe, hogy Gárdonyit, mint régi barátját és most már szintén házas embert, meglátogassa. De Gárdonyi ekkor már elhagyta Győrt és a feleségét is. Csak a fiatal asszonyt és ennek anyját, a szintén dabronyi ismerőst találták otthon. Ekkor tudták meg igazán a családi tragédiát. (Folytatjuk.) A téli templom. Fázik az ember, ha rágondol. Hogy jön majd a december és a január és kályha fog duruzsolni kunyhóban meg palotában, meleg műhelyben, hivatalban dolgozik az iparos, meg a hivatalnok, csak éppen az Isten házában, az evangélikus templomban lesz hátborzongatóan dider- gető hideg. A gyermekeket majd nem lehet elvinni, mert tüdőgyulladás lenne a vége, hiszen még a felnőttek is — már aki merészkedik közülük elmenni —• csak felgyíirt gallérú ködmenben bírják ki s a tisztelendő úr is télikabátban kénytelen prédikálni. De hát nem lehet ezen változtatni? Nem lehetne és nem kellene minden evangélikus templomban kályhát állítani? Egy kis törődéssel és áldozatkészséggel minden gyülekezet gondoskodha- tik temploma téli fűtéséről. A kocsmát fűtik, a községháza tanácsszobáját fűtik, csak éppen az Isten háza legyen elriasz- tóan hideg? Tehát: kályhát a templomba! Ha eddig nem gondoltunk rá, gondoljunk rá most. Már most! As evangélikus ember egész élete szolgálat. Nem érdekből, hogy üdvözülhessen, hanem hálából,, mert Isten kegyelme üdvösséget készített számára.
