Harangszó, 1935
1935-09-15 / 38. szám
26. évfolyatií. 1935. szeptember 15. 38. szám. AJupltotta: KAPI BÉLA 1910-ben Laptulajdonos : Ounántúli Luther-Szövetség. \7. Országos Luther- Szövetség hivatalon lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyin mtilóklat tanév alatt kéthatanként a KIS HÁRANQSZÓ. Postacsekkszámla : 30.520. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. A hit szó nem csupán az üdvösségünkre történt dolgok ismeretét jelenti, hanem azt a hitet, amely hiszi a bűnök bocsánatát, hogu t i. a Krisztusban való hit által részesülünk kegyelemben, igazságban és bünbocsánatbun. — Ágostai hitvallás XX. cikkely. k Haranfssó ■Mrkwstö-kladöhlTaUU: GYŐR ÍI., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 4« fillér, egy évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel 10°/a-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Boldog sírók. „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak“. Mt. 5, 4. E szerint tehát ma különösen sokan vannak a boldogok, mert ma különösen sokan vannak, akik sírnak. Megvannak az okok, amelyek minden időben könnyeket fa- kasztanak: csalódás, gonoszság, betegség, halál és tetézve vannak ezek az okok ma kenyértelenség- gel és reménytelenséggel, a sírók között ott nyöszörögnek éhező gyermekek, kétségbeesett szülők. A fenti ige szerint azonban különben is boldog világ ez a világ, hiszen mindig is annyi benne a sirnivaló, hogy kiérdemelte magának a „siralomvölgy“ nevét. De ne játszunk a szavakkal! Ez a játék nem illik az isteni ige szentségéhez és gúnyt üz fájdalmunkból, amely sírásunkban megráz. Nem igaz, hogy ez a világ boldog világ! Nem igaz, hogy minden síró ember boldog ember. Hiszen csak az mondható boldognak, aki megszűnik Sírni, mert megvigasz- taltatott. A megvigasztaltatásnál pedig gyakoribb, mert természetesebb a kétségbeesés! Tiltakozik a sírás dicsőítése ellen az a megfontolás is, hogy még a megvigasztalódás állapotánál is talán csak jobb az, amelyben nincs semmi ok a sírásra. Jézus a hegyi beszéd fent idézett igéjében nem is a mindennapi életben termő könnyes nyomorúságról szól és nem is e felett a mindenféle baj és szerencsétlenség felett mondja ki a megvigasztaltatás Ígéretét. Van a legnagyobb külső csapásnál, a legrettenetesebb külső szerencsétlenségnél is nagyobb baj. Ha valaki minden törekvésében kudarcot vallott, minden reményében csalódott, minden vagyonát elvesztette, minden kedvesét eltemette, nincs annyi ok a sírásra, mint annak, akinek nincs Istene ! És boldog az, aki ezt felismerte és akit ez a felismerés lelke mélyéig megráz. Boldog, aki siratja a maga istentelen, a maga hitetlen állapotát. Boldog, aki minden külső nyomorúságát is annak tulajdonítja, hogy Isten nélkül vállalta és vivta az életküzdelmet. Boldog, aki minden nyugtalanságát, aggodalmaskodását, csüggetegségét is onnan származtatja, hogy a lelke nem birta az Isten nélkül való teher- hordozást. És boldog, aki ezért na- gyon-nagyon szenved. Aki sír. Nem gondjai, hanem istentelen állapota felett. Közeledik az ősz s vele, főként falun, egyebek mellett megérkezik az egyházi adó fizetésének ideje is. Adó! A magyar ember füle számára valami borzongató nemszeretem ize van ennek a szónak. S ez nem csupán a fizetéstől való huzódozás emberi gyarlóságában leli magyarázatát. Az adó iránti ellenszenv bizonyára akkor örökö- dött bele a magyar ember leikébe, amikor a magyar munka verejtékes eredményét, a magyar föld terméseinek szine-javát idegen érdekek oltárához kellett odahordani szinte századokon keresztül. Ha a magyar föld és nép adóban lefizetett zsírja mindig magyar érdekeket szolgálhatott volna, akkor ma bizonnyal más volna az adóerkölcs. Mert a magyar ember mindig tudott áldozatot hozni a hazájáért. Az egyházi adó sem örvend valami nagy rokonszenvnek. Érdekes, hogy híveink szívesen adakoznak, de egyházi adót nem szívesen fizetnek. Van gyülekezetünk, ahol az évi adakozás összege majdnem Boldog azért, mert minden bizonynyal megvigasztaltatik. Megvígasz- taltatik úgy, hogy magához öleli az Isten. Hitet ád neki. Reménnyel tölti el a szivét, hogy az Atya gyermekének majd külső sorsát is kezébe veszi. Erővel acélozza meg a vállát, hogy csüggedés nélkül hordozhassa keresztjét. Azok között is vannak sírók, akik ezeket a sorokat olvassák. Talán közbe-közbe fátylat is vont eléjük a fájdalom- és szenvedés sajtolta könny. De kiszikkad majd a könny és elnémul a sírás, ha a fájdalomba belevegyül, a fájdalmon erőt vesz az Isten után való epedő Vágy ! Budaker Oszkár. eléri a kivetett évi adó összegét. Ismerek evangélikus embert, aki szereti az egyházát, de az egyházi adót mindig csak végrehajtásra hajlandó megfizetni. Nemrégiben gyülekezetünk pénztárhivatalában egyik hittestvérünk nagy patáliát csapott az egyházi adó miatt. Hangos méltatlankodással sokalta 10 pengő adóját s ugyanakkor 200 pengőt adományozott az egyház céljaira. Feltétlenül szükséges, hogy eloszlassuk az egyházi adóval kapcsolatos néhány félreértést. Az egyházi adó nem felesleges. Bizonyos, hogy a Krisztus egyházát nem az egyházi adó tartja fenn, de az is bizonyos, hogy az egyház munkájának, míg a földön végzi hivatását, meg vannak a maga anyagi feltételei. Mivel pedig a mi egyházunk mögött nem állanak állami eredetű hatalmas földbirtokok, azért ez az egyház a maga anyagi létében mindig hívei támogatására támaszkodott. Az egyházi adó nem papfizetés, Az egyházi adó.
