Harangszó, 1935
1935-09-01 / 36. szám
292. HARANGSZÓ 1935 szeptember 1. lelke vezéreljen bennünket szülőket és nevelőket nemes munkánkban, az Ő lelke vezérelje gyermekeinket minden útjukon. Azért most az iskolaév elején imádságos lélekkel kérd az Isten áldását gyermekedre s ha ez napnap után növekedik testben és lélekben, sohase dicsekedj gyermeked szorgalmával és tehetségével, az iskola eredményes munkájával, hanem hirdesd az Úr áldó kegyelmét, mellyel gyermekeinket mindenkor megóvta s mely velünk van nevelői munkánkban. Megnyílnak az iskolák kapui! Hatszáz elemi iskolai tanuló jelentkezik nálam a következő tanévre felvétel végett. Istenem, csak egy boldogabb jövő várna rájuk! Míg a jövő nemzedéket bevezetjük a naplókba, lelkem ismét a múltban jár s magam előtt látom első tanítványaimat, kiket 3 évtizeddel ezelőtt tanítottam, mint fiatal tanító. Jó néhány elment azóta már közülük az örökkévalóságba s bizony számosán vannak, kik a haza védelmében ontották vérüket. Látom a mi szeretett iskolánk, sok száz növendéke mellett ev. egyházunk iskoláinak hatalmas tanulóseregét s átérzem az iskolai munka nagyságát, fontosságát s azt a felelősséget, ami ezen munkával jár. Tudok-e majd helyt állani a számonkérés napján? Ax Isten csodálatos útja. Irta : Szende Ernő. 5 A vendéglős egy pillantást vetett rá. — Ez egy hamis írás. A céget jól ismerem. Az nem marhakereskedő. Hanem borkereskedő. Magam is szállítottam már neki. Ezzel magát csak lépre csalták. S ezek után biztosra veszem, hogy az a Nagy Gábor se Nagy Gábor. Hanem egy svihák csaló, aki magára utazott, hogy befonja s aztán alkalom- adtán kifossza. S ez most sikerült. Az ilyen csalók rendszerint többen vannak. Együtt működnek. Rendesen hárman. Hogy kiteljék a kártyaparti. Most már csak azt ajánlom, siessen a rendőrségre, adja le a panaszát s talán a veszett fejsze nyele még megkerülhet. Varga eltámolygott a rendőrségre. De ott se biztatták valami nagyon. Hiszen jókedvén még személyleírást se tudott adni a két ismeretlen egyénről. Egyedül Nagyról tudót mit-azt mondani, de az is édes kevés volt. Kábultan ballagott ki az állomásra. Vonatra ült s hazautazott. Este tíz után már az erdőben járt. Most nem félt. Nem gyötörték aggodalmak. Sőt szinte kívánta, bárcsak ütné le valaki. Akkor az volna a látszata, De felelősséggel tartozik a jövő generációért mindenki. A gyermek Isten ajándéka s mint ilyen nagy értéket képvisel. A gyermekért, aki az egyház tagja s a haza polgára lesz, felelősséggel tartozol te is, kedves testvérem. Itt főleg arra szeretnék utalni, hogy ev. egyházunknak milyen nagy és életbevágó érdekei fűződnek az ev. iskolához. Tudjuk, hogy a reformáció ügyét kezdettől fogva az ev? iskola szolgálta és segítette győzelemre. Igyekeztek is elődeink nagy áldozatokkal minél több népiskolát, középiskolát és főiskolát felállítani. És ki merné kétségbe vonni, hogy ezen iskolák egyházunknak és nemzetünknek igen nagy áldást jelentenek ma is! Vérzik a szívünk, ha a nehéz gazdasági viszonyok miatt egyes kicsi gyülekezetek összeroskadnak s az államsegély beszüntetése miatt kénytelenek feladni iskolájukat. Ev. iskoláink múltja nem szolgáltatott rá okot, hogy csak egyét is megszüntessenek, de igenis azt követeli, hogy iskoláinkat fejleszteni, szaporítani kell egyházunk és egész nemzetünk érdekében. E téren te is sokat tehetsz, kedves olvasóm. Mindenekelőtt legalább meleg érdeklődéssel légy egyházadnak iskolái iránt. Fenntartani és fejleszteni iskoláinkat, ez lehet csak jelszava minden öntudatos evangélikusnak. Gyermekeinket csak ev. iskolába hogy kirabolták. Még részvéttel is volnának iránta az emberek. Míg így? A falu a szájára veszi s nevetni fognak rajta! Be se zörgetett a lakásba. A pajtába ment. Ott ledőlt egy szénarakásra. A szemét le se hunyta. A gondolatok egymást kergették az agyában. így virradt rá a reggel. * Gyűrött arccal lépett a szobába. Leánya, a kis Ilonka hangos kiáltással rohant hozzá. — Hoztál vásárfiát, apuka? Varga mogorván tolta el a kislányt. — Nem volt rá időm. Majd máskor pótolom. Felesége azonnal látta, hogy valami rendkívüli dolog történt az urával. Szorongó érzés fogta el. — Hozhatom a reggelit, Dénes? — Küldd az irodába. De csak egy óra múlva. Addig dolgom lesz. Vagy hozd be magad. Úgyis beszédem lesz veled. Bement az irodába. Még a zárt is ráfordította, nehogy valaki megzavarja. Egy óra múlva felesége kopogtatott az ajtón. — Hozom a reggelidet, Dénes. Eressz be. Varga ajtót nyitott. Elvette az asz- szony kezéből a kávét s egy hörpintésküldjiik, melynek nívója legalább is olyan, mint más jellegű iskola és az a gyermek, aki mindvégig az ev. iskola szellemét szívja magába s van egy kis hálaérzete, egyházának iskoláit imádsággal, tanáccsal és anyagi áldozattal támogatni fogja. Megnyílnak az iskolák kapui! Lelkem ott jár a múltban, ismerős helyeken s én látom a régi iskolát, melyben egy drága lélek nevelt engem kisgyermekkoromban, az intézetet, melyben diák voltam, látom az iskolákat melyben gyermekeim nevelkedtek, azt az iskolát, ahol hosszú éveken át működtem, nézem a mostani kedves iskolámat és hálát adok ezen iskolákért az én meny- nyei Atyámnak. Az iskolai év elején vájjon hányán vannak, kik nem rebegnek hálát Istennek azokért a nevelőkért és iskolákért, akik és ahol Isten gyermekévé és az emberiség hasznos tagjává akarták őket nevelni? Törpeiskolák. A törpeiskolák egyúttal törpegyülekezeteket is jelentenek. Lehet-e azonban szó az evangélikus egyház kebelében törpe gyülekezetekről? A ifii Urunk azt az Ígéretet tette, hogy ahol ketten vagy hárman összejönnek az ö szent nevében, ő is ott van köztük. Már pedig ahol az Úr Jézus van, ott nincs törpeség. Ott erő, hatalom, nagyság, szentség és dicsőség van. És vájjon az Úr Jézus felsel kiitta. Aztán megszólalt. — Beszédem van veled, Erzsi. Hallgass meg. Röviden elmondom, hogy mi történt velem. S aztán megbeszéljük a továbbiakat. Az asszony leült egy karszékbe. Összekulcsolta a kezét s felfakadt kebléből a sóhaj. — Istenem, mi történt? Vargát az elmúlt nap s az átvirrasztott éjszaka úgyis idegessé tette. A felesége siránkozása csak fokozta az ingerültségét. — No, csak ne jajgass már előre. Ráérsz arra később is. — Nem jajgatok, Dénes. De érzem, hogy valami nagy és súlyos oaj ért, valami... — Jó, jó, csak hallgass már el. Hát igen, baj ért. Szélhámosok leitattak, aztán kártyán teljesen kifosztottak. Az asszony ijedten sikoltott fel. —- Szent Isten! Varga bosszúsan legyintett. — Ne óbégass! Már mondtam. Rajtam az nem segít. Most tenni kell valamit. Azt akarom veled megbeszélni. Hogy és miként jussak pénzhez? Mert az kell. Az elveszettet pótolni akarom. Sürgősen. Az asszony sejteni kezdte, miben sántikál az ura. Tőle akar pénzt. Valami kemény elhatározás lett úrrá rajta. Felállt.
