Harangszó, 1935

1935-09-01 / 36. szám

26. évfolyam.

iö3í>. szeptember 1.

36. szám.

Alapított* :

KAPI BÉLA

1910-bon. Laptulajdonos : Dunántúli Luther-Szövetsóg.

Ar. Országos Luthei- Szövetség hivatalon lapja.

Megjelenik minden vasárnap.

Ingy«n malliklat tanév alatt kéthatanként a KIS HARANQSZÓ.

Postacsckkszáinla : 30.528. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító.

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP.

Helytelenül Ítélnek a megigazulásról a tapasztalatban es avatatlan emberek, akik arról álmodoznak, hogy a keresztyén igazságosság nem 'egyéb, mint polgári vagy bölcseleti értelemben vett igazságosság. — Ágostai hitvallás XXI. cikkely.

A Haiaagaaó iKSrksMtő-ki adóhivatala:

GYŐR

U., Petőfi-tér 2.

Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel l()°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 3 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér.

Hitben járunk.

„Mert hitben járunk, nem látásban“. (II. Kor. 5, 7.)

„Hitben járunk, nem látásban“, ez a keresztyén ember életútjának egyik legnagyobb nehézsége. Sokkal könnyebb lenne vándorlásunk, ha testi szemeinkkel már most láthatnék a „jövendő várost“ és annak királyát. Sötét erdőben vándorolunk. Csak megyünk előre és nem tudjuk, hol fogunk kiérni. Nem látjuk a célt, pedig látásra éhes testi szemünk úgy szeretne már itt ezen a világon színről színre látni. De mi „hitben járunk,nem látásban.“

Különösen akkor tetszik nehéznek utunk, ha figyeljük azokat, kik látásban járnak, ők rá sem teszik lábukat a hit útjára, mert nem bírják a „nem látásban“ való járás sötét bizonytalanságát. Tamási lélek izzik bennük, mely először látni, érezni akar,, és csak azután hinni. Úgy érzik magukat, ha hitben kell jármok és nem látásban, mint gyáva ember a sötét erdőben. Alig várja, hogy elérje otthonát és ott lámpát gyújtson. Nem könnyű dolog „hitben járni és nem látásban“. Ezért járnak olyan kevesen hitben.

Különösen nehéz a mai korban „hitben járni és nem látásban“, mikor az egész modern élet a látás- szomjuság csillapítására és kielégítésére van beállítva. Rikító reklámokkal vannak tele az életmezők. Izzó villanyfény csalogatja a látásban járni akaró embereket a tágas kapun keresztül a széles útra, mely a veszedelemre visz. Csak úgy özönlenek rajta az emberek, mert mindenki látni akar é.s nem hinni.

A hit utjának, a szoros kapunak nincsen ilyen modern reklámja a testi látás számára. Hitünknek tartalma sokkal szentebb és fenségesebb, hogysem izzó villanykörtékből

csalogató csemegének ki lehetne rakni a keskeny kapu homlokzatára. „A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.“ (Róm. 10, 17.) És a természetes ember ma inkább látni akar, mint hallani, különösen nem az evangéliumot. A hitben való járásnak pedig csak ez a megvetett ige csinál propagandát.

Hitben járunk, nem látásban, ebben rejlik azonban utunk fensége és magasztossága is. Istenünk és

E napokban ismét megnyílnak az iskolák kapui. Ilyenkor lelkem visz- szaszáll a múltba, abba a korba, amikor engem vezetett el jó édesanyám, hogy első Ízben beírasson az iskolába. Hallom még, mint mondotta: „Jó és szófogadó légy, fiam!“ Látom magam előtt áldott, jó tanítómat, amint megfogta a kezemet és odaültetett az iskola padjára. Szegény szüleim már ott pihennek a csendes temetőben s én sokszor, így minden tanév elején is, lélekben odaállok a sírjuk mellé és hálát adok a jóságos Istennek, hogy volt édesanyám és édesapám, kik mindent feláldoztak értem. Azután gondolatban ott járok a megszállott területen, ahol öregedő tanítóm napjait éli s azt mondom néki, hogy áldja meg az Isten azért a nagy szeretetért, melyben engem részesített, mert nálánál jobb, oda- adóbb és lelkiismeretesebb tanítót nem ismerek.

Testvér! Neked is van vagy volt édesanyád, aki érted imádkozott és aggódott,'édesapád, aki érted verejtékezett és tanítód, aki téged nevelt és oktatott. Remélem ezt nem felejted el soha s most az iskolaév elején gondolj rájuk szeretettel és hálás szívvel, mert nekik köszönheországának méltóságát és szentségét látjuk abban, hogy hitben és nem látásban kell járnunk. Láthatatlanságuk igazolja örökkévalóságukat és szentségüket. A földi szem nem méltó rá, nem elég tökéletes ahhoz, hogy láthassa őt. A hit is csak tükör által, homályosan látja. Utunknak igazi fensége és magasztossága az a bizodalmas remény, hogy egykor majd szinről-szinre láthatunk. Weltler Rezső.

ted Isten után azt, hogy derék, becsületes ember lett belőled, vagy ha nem lettél volna azzá, bizonyára nem ők az okai.

Megnyílnak az iskolák kapui! Lelkem újbó visszaszáll a múltba, amikor én Írattam be gyermekeimet az iskolába. Ismét átérzem mindazt, ami akkor a telkemet betöltötte: a reményt, amit minden ember gyermekéhez fűz, a sok gondot, aggodalmat, ami a gyermekneveltetéssel jár. S íme minden gyermekem az elemi népiskola, középiskola és főiskola hosszú évein túl van, én pedig kezemet csendesen imára Kulcsolom, mivel ezt megérhettem s különös isteni kegynek érzem, hogy mind a három gyermekemet drága ev. egyházam szolgálatára méltónak találta az Ür. .

Testvérem, aki talán e napokban vezeted először gyermekedet az iskola felé, vagy már ismételten iratod be, esetleg a gyermekneveltetés gondjain túl vagy már, vésd jól a szivedbe, hogy minden remenyed gyermekeddel kapcsolatban is csak úgy válhatott vagy válhat még valóvá, ha a szülői ház és az iskola mindent megtesz a gyermeknevelés érdekében, de ennek előfeltételeként szükséges, hogy Isten szén*

Gondolatok az iskolaév elején.

Irta: Weltler János.