Harangszó, 1935
1935-08-04 / 32. szám
262 HARANGSZÓ 1935 augusztus 4. most már nagyobb arányú munkájához. 1924-ben, tehát hat év múlva ment ki másodszor. Most már vitt magával egy önként kínálkozó fiatal orvost. Szomorúan látta, hogy milyen mérhetetlen pusztítást vitt végbe itt is a világháború és az azzal járó gyűlölködés. (Folytatjuk). Adatok Haubner püspök életéhez. Irta: dr. Payr Sándor. VI. Geresdi, veszprémi és soproni emlékek. A jó fiában tovább élő édesapa. A nagygeresdiek Pálfy József távozása után már 1854 elején megválasztották lelkészüknek Haubnert, de tovább mint két évig kellett várakozniok, míg végre őfelsége megengedte, hogy geresdi állását elfoglalhatja. 1856. máj. 11.-én, pünkösd napján mondta beköszöntőjét nemcsak a régi tekintélyes gyülekezet, hanem az egész egyházkerület nagy örömére. De a győriek sem mondtak le jeles papjokról. Fogsága és számkivetése idején is évi 300 forintot fizettek családjának s 1856 nyarán, hogy vele a kapcsolatot továbbra is fenntartsák, egy vörösbársonyba kötött, ezüst sarkokkal és ezüs kapoccsal ellátott díszbibliát küldtek Geresdre ezzel az ezüstlemezre vésett felirattal: ,,Emlék. A N. Győri A. V. Evang. Gyülekezet Haubner Máténak 1856“. Späth György, Nagy Endre és Nicsinger József tagokból álló küldöttség vitte el ezt Nagygeresdre. Valamint egy gót-stilusban készült, belülről gazdagon aranyozott, fedeles kelyhet is adtak a győriek Haubnernak. Lelkesedve ünnepelt hü pásztora lett Haubner Nagygeresdnek is. örömmel maradt volna itt is haláláig, úgy megszerette új híveit. Geresdi papságának nevezetes emléke, hogy a volt kufsteini fogoly 1860. Széchenyi-gyászünnepélyt tartott a templomban s ekkor mondott beszédét nyomtatásban is kiadta: „Egyházi szentbeszéd, melyet megbold. gróf Széchenyi István úrnak tiszteletére a nagygeresdi evangéliomnak szentegyházában megült gyászünnepen tartott Haubner Máté“. (Sopron, 1860. Reichard A. nagy 8. rét 12 1.). 1860-ban június hó 1.-én Kőszegen helyeztél: vissza Haubnert püspöki hivatalába fényes. lelkes ünnepéllyel. Midőn Geresdre visszatért, jún. 3.-án, a hivek a templomban gyülekeztek össze, küldöttség hívta meg és harangzúgás között kísérték az oltár elé. Patthy István berekalji birtokos (Dukai Takách Judit férje) meleghangú, megható beszédben üdvözölte az egyházi rangját visszanyert főpásztort. Haubner méltó módon, hálakönnyek között válaszolt s azután az egész gyülekezet lelkes hangon zengte el az „Erős várunk“ ősi énekét. De a kőszegi ünnep hírére Győr is megmozdult. 1861. márc. 3. Dregály Dániel helyébe Haubnert választották meg ismét lelkészüknek, régi fizetésén felül 250 forintot szavaztak meg neki káplántartásra. Régi barátja, Períaky Dániel, ki a legnehezebb időben (1849—72.) viselte a felügyelői tisztet, maga vezetett népes küldöttséget (két Zmeskál, Peregi, Fischer, Späth, Skultéty, Nagy Endre, Hechtl sat.) Geresdre, hogy Haubnert a visszatérésre rábírják. Nehéz volt a búcsúzás, ápr. 14.-én hagyta el családjával Nagygeresdet. A buzgó falusi gyülekezet belátta, hogy Győrnek joga van számkivetett nagy papjának visszahívásához és a város alkalmasabb püspöki székhelynek. Nagygeresd Haubnernek halála után állította az utolsó szép emléket. Ami akkor még faluhelyen ritka és szokatlan volt, az 1881. évi május 15.-én megható szép ünnepély keretében díszes márvány emléktáblát illesztettek a papiak külső falába s ezzel örökítették meg hálásan, hogy Haubner Máté 1856—1861. az ö lelkészük is volt. Rupprecht Lajos a buzgó felügyelő és gyámintézeti elnök tartotta fenn magának, hogy az emléktábla költségeit ő fedezhesse. Az ünnepi beszédet Trsztyenszky Gyula geresdi lelkész, a hírneves szónok mondta s ez nyomtatásban is megjelent: „Egy beszélő kő. Emlékbeszéd Haubner M. szun. emléktáblája felállításakor“. (Sopron, 1881.) Haubner az utolsó éveit (1866—80.) Sopronban egyetlen, szeretett fiánál töltötte. Az a tisztelet és közbecsülés, ami a jeles orvos fiukat körülvette, a szülőket is boldogította. De a jó hitves és édesanya már 1872-ben elhunyt. Az aggastyán püspök utolsó éveiben is megőrizte Istenben örvendő lelkének vidámságát. Az egész város nemcsak a föpász- tort, hanem a magyar szabadságért szenvedi hőst is tisztelte benne. Sétái közben tiszteletre méltó szép papi alakja előtt a másvallásúak is kalapot emeltek. 1880. szept. 12.-én hunyt el 86 éves korában. Karsay Sándor püspök mondott felette halotti beszédet a soproni templomban. összegyűjtött vagyonát, 10.500 forintot, ami akkor sok pénz volt, a lelkészek özvegyeit és árváit segélyező Gyámoldára hagyta. Csak szóbelileg kifejezett szándékát a fia nagy készséggel teljesítette. Egy másik kisebb, de kedves soproni Haubner-emlékről is meg kell emlékeznünk. Az öreg püspök egy szép ezüstkelyhet bizonyos alkalommal a vele rokonságban levő Verhovszky-család- nak ajándékozott. A líceumi Diákszövetség elnöke, dr. Verhovszky Károly kúriai bíró pedig ezt a kelyhet oly célból adta (1922.) az iskolának, hogy az érettségizett lícisták búcsúzáskor künn a Deák- kútnál ebből a Haubner-kehelyből igyanak a kút tiszta vizéből s a közös pohár jelképe és emléke erősítse bennök egész életükre a haza és az egyház sze- retetét. A szép kehely képe megvan a Luther-Naptárban. (1926. 150. 1.) Haubner emléke szélesebb körbe is hatott. Az egyházkerület „Haubner Máté emléke“ címen tartalmas szép füzetet adott ki (Sopron 1881.), melyben a híres pásztorlevelet is kinyomatta. Arcképét díszes olajfestményben Győr tanácsterme és a soproni líceum őrzi. S a vidéki egyházak közül Szalonakon, Nagy- geresden kívül a szülőföld, Veszprém kis gyülekezete is gazdag hitébresztő áldásos emlékekben. Néhány év előtt még állott a szerény Haubner-ház a templommal szemben, csak újabban építették emeletesre. Midőn Veszprém néhai igen buzgó, agilis lelkésze, Horváth Dezső a gyülekezet alapításának százéves jubileumát készült 1888-ban megünnepelni, dr. Haubner Rezső Sopronból 20 forintot küldött. 1894-ben pedig a lelkész indítványára Haubner püspök szülőházát akarták emléktáblával megjelölni. De Karsay Sándor püspök és az ünnepelt fia abba is csak nehezen egyeztek bele, hogy a templom belső falába illesszék bele a fentebb már említett emléktáblát. Haubner orvos ennek költségeire 200 forintot küldött. A szép avató ünnepen Matkovich Tivadaron kívül Véghelyi Dezső alispán és Zsakó János öskűi lelkész is jelenvolt. Az 1888. évi kerületi gyűlés alkalmával Horváth Dezső lelkész személyesen is felkereste Haubner orvost, aki ez alkalommal ajándékozta a győriek fentebbi díszbibliáját Veszprémnek. Hátlapjára ovális ezüstlemezre vésette ő is: „Dr. Haubner Rezső a veszprémi evang. gyülekezetnek tisztelete jeléül 1888. aug. 22“. Ugyanekkor ajándékozta a püspök fia Veszprémnek azt a fedeles, szép ezüst kelyhet is, melyet apja szintén a győriektől kapott. 1895-ben Haubner- emlékalapot is létesítettek a veszprémiek s az apja emlékét tisztelő orvos erre is pontosan küldözte évenként a 200 forintot. Majd Haubner Máténak arcképét is megfestette az orvos művészi olajfestményben és remekül faragott tölgyfakeretben megküldte a veszprémieknek. 1909 óta a lelkészi irodának dísze. Még Haubner Rezső halála után is, mivel végrendeletéből a veszprémieket kifdedte, a főörökös Poszvék Sándor igazgató 1500 koronát , küldött a gyülekezetnek. A Haubner-emlékalap felhasználásával építettek a veszprémiek 1910-ben tornyot és öntettek három harangot Haubner Máté, Poszvék Sándor és Rupprecht Lajos gyámintézeti elnök nevére. Haubner Rezsőt ezek a tettei is eléggé jellemzik. De legtöbbet mond Gyu- rátz F. püspökhöz 1898. máj. 22.-én írt levele (közölni fogjuk), melyben apját, mint nagy papot és főpásztort megható módon jellemezvén bejelenti, hogy ennek nevére, a dicső 1848. év félszázados jubileumára, (melyben Haubner a pásztorlevelet írta) az ifjú teológusok részére nagyobb alapítványt tesz s már életében is ezeket évi 2000 forinttal (4000 koronával) segélyezi. E célra végrendeletében 200.000 koronát hagyott, a kőszegi leánynevelöben két ingyenes helyet alapított, az ev. diákok magánkórházára 6000 koronát, az egyetemes ev. egyháznak pedig oly összeget hagyott, hogy abból az építkező egyházak évenként 800 korona segélyt kapjanak. A püspöknek orvos fia építtette elhunyt kedvesei számára a szép sírboltot is Sopronban az új temető nyugoti oldalfala mellett. Ide hozatta át 1887-ben szüleit a régi temetőből és nővére hamvait Győrből. Ez a sírbolt fogadta be húsz év múlva (1907. okt. 28.) őt is. Egy nagy fájdalma volt élete végén: hogy nem tudja kielégíteni a hozzá folyamodó rengeteg sok segélykérő kívánságát. Jó szívét ismervén, ezek hihetetlen sokaságban ostromolták levélben és személyesen is. A másik pedig gyógyíthatatlannak hitt és nagy kínokkal fenyegető betegsége, mely feldúlta ideg- rendszerét. Bécsi orvosok sem tudták megnyugtatni. így veszté el lelki egyensúlyát és ennek lett áldozata. Nagy tudományával párosultan mélyen érző igazi lelkipásztori lelket hordozott magában. Benne Haubner püspök szelleme élt tovább. Az igazán nemes, példaszerű áro- ni család emléke legyen közöttünk áldott.
