Harangszó, 1935
1935-08-04 / 32. szám
1935 augusztus 4. HARANGSZÓ 263 Kitartás. Egy régi legendába találjuk az alábbi történetet: Róma lángokban áll; rövid idő alatt a pusztulás sivár képét mutatja a hajdan virágzó város, amelyre halotti szemfedőt borit a romokból felfelé gomolygó fiist. Péter ebben az időben Rómában tartózkodik. Szén hivatás, nagy munka vár rá s íme az ö gyönyörű terveit is felperzselték a gyilkos lángok s Péter — mint szárnyaszegett madár —■ tehetetlen vergődésében úgy érzi, felesleges volna már minden fáradozása, nincs már célja. Reményt vesztve, mélységes fájdalommal lelkében, elhagyja tehát a halott* várost. Amint így gondolataiba merülve megy. szemben vele a távol ködében egy emberi alak rajzolódik ki. Péter nem látja a feléje közeledőt, csak akkor tekint fel, amikor az már mellette van és Krisztust ismeri fel benne, akitől csodálkozva kérdi, hogy mi járatban van. És az Úr felel: Rómába megyek, hogy felvegyem azt a keresztet, amelyet te elejtettél. És Péter megszégyenülve visszafordul, új reménnyel kezd munkájához, amelynek nyomában áldás fakad. Testvérem! Érzed-e. hogy mit mond neked ez a történet? Nézz a magad életére! Hányszor estél kétségbe, hányszor láttad céltalannak azt a küzdelmet, amelyre elhivattál s amelyet erős hittel keresztül is tudtál volna vinni? Hányszor csüggedtél el, amikor szép terveid romokban hevertek s —■ mint Péter — Icétségheesetten rohantál el a pusztulás színhelyéről? Hányszor ejtetted el erőtlenségedben azt a keresztet, amelyet az Úr tett vállaidra « amelyet csak azért tartottál elviselhetelennek, mert nem hittel hordoztad? Testvérem! Nézz Krisztusra! Tanuld meg Tőle, hogy az igaz hit sohasem csügged, sohasem esik kétségbe, sohasem adja fel a nemes célért való küzdelmet; de tanuld meg azt is, hogy ez a hit valóban csodákat müvei, ez a hit erőt ad kereszted hordozására, képessé tesz még a lehetetlennek látszó feladatok megoldására is. Mert: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít“. D. E. RÉGI IMA KÖNYV. A könyvtartón szent ócska imakönyv; Kopott rézcsatján az óság zenél... Mennyi forró vágy hullt rá, mennyi könny S köriillengette száz esdő remény. Most csendben nyugszik a komor szobán S letűnt időről halkan álmodik.. . S ha ráhull egy-egy kósza napsugár, Elnyűtt fedélje csillogón vakít. A vén lapok meddőn bújnak egybe; — Az ujjam rajtok lengén átoson — S az aggott csend sirón rezzen össze, Mint árva hang a régi folyosón. A könyvben hús, kék, templomos homály, Sorain a múlt ezüstje szárad. . . Az ó-betükröl áhítat szitál S levendula lágy illata árad. Czuczi Dezső. Verekedés Gangfaira tettünk figyelmesek kirándulásunk ebédszünetében Ötven lépésnyire tőlünk hörgő indulatokkal, vérző feijet, fölemelt ásóval gyilkolta egymást két ember. Alig tudtuk őket szétválasztani. Kitűnt, hogy egy házban laknak, hogy rokonok és hogy egy nyomorult csirkén vesztek össze. — A fékevesztett indulat mennyire állattá tudja sülyeszteni az embert. — OLVASSUK A BIBLIÁT. Isten gyermekei vagyunk. Augusztus 5. Isten-e az Atyánk ? Ján. 8:41—45. „Egy Atyánk, van, az Isten.“ Ábrahám kései, méltatlan és hitetlen utódai hivatkoznak erre Jézus előtt. De nem szólnak igazat. Hazugság az ajkukon ez a szent és drága ige. De ha a hazugság fiai, akkor nem az Istennek fiai ők és nem az Isten az ő Atyjuk. Jól mondja jézus: ti az ördög fiai vagytok; mert az ördög a hazugság atyja. Vájjon igaz-e ajkamon az imádság: „Mi Atyánk? . ..“ Valóban Atyám-e az Isten és az ö gyermeke vagyok-e én? Nem vagyok-e én is a hazugság atyjának gyermeke, aki méltatlanul és hitetlenül veszem ajkamra az Atya-Isten nevét?! Augusztus 6. Milyenek Isten fiai ? Ef. 5:8. és Máté 5 : 43—45. Talán nem akarom egyhamar elismerni, hogy nem vagyok Isten gyermeke, hanem az „ős ellenség“ a parancsolom. Hadd gondoljam hát meg. milyenek is az írás szerint Istennek fiai. Isten fiai úgy járnak ez életben, mint világosság ,gyermekei. Az efezusi levél idézett fejezetében bőségesen le van írva az a szent élet, amelyben járnom kellene, ha Isten gyermeke volnék. De hol vagyok ettől? S még csak azt sem mondhatom, hogy ez túlzás. Mit mond Jézus? Az én mennyei Atyámnak fiai szeretik ellenségeiket, áldiák átko- zóikat. jót tesznek gyűlölőikkel, imádkoznak háborgatóikért. Ilyenek Isten fiai! Bizony nem vagyok Isten gyermeke! Augusztus 7. Isten tehet csak gyermekévé. Ef. 1 : 3—7. Én nem is tudok Isten gyermekévé lenni! Amint a gyermek nem választhat szülőt magának, mert ő született a szülő akaratából. — úgy én sem választhatom Istent Atvámul mert csak az ő akaratából lehetek az ő gyermeke. Jó lesz megtanulnom: ha eddigi életemet szívből meguitálom is. ha tíz körmömet lekoptatom is, ha minden erőmet és akaratomat megfeszítem is: én sosem tudok Isten gyermekévé lenni, mert erre képtelen vagyok. Milyen nagy vigasztalás hát az ige szava: az Isten már régen elhatározta, hogy minket fiaivá fogad! Ami nekem lehetetlen, azt ö valósággá teszi a Krisztusban. „Mily nagy az Úr kegyel- m essége“. Augusztus 8 Hiszek a Krisztusban. Ián. I : 12—13. és Gál. 3 : 26. Mi tehet bizonyossá afelől, hogv Isten gyermekévé fogadott engem? A Krisztusban való hitem! „A Krisztus Jézusban való hit által mindnyájan Isten fiai vagytok.“ Kivétel nélkül! „Akik az ő nevében hisznek“, azok „Istentől születtek“. Hiszek a Krisztusban! Ezért tudom, hogy Isten gyermeke vagyok. El-elbukom, bűnben élek, rémit a halál, — de hiszek a Krisztusban, hitem legyőzi mindezt. Isten az én Atyám. Ez a hit sem tőlem van. Ez is Isten ajándéka. S ez az isteni ajándék minden más ajándékánál többet ér nekem, mert ez tesz bizonyossá afelől, hogy ő nekem Atyám és én az ő gyermeke vagyok. Augusztus 9. Gyermekké kell lennem. Márk 10 : 13—16. Ahhoz, hogv az Isten megajándékozzon ezzel a hittel, újra gyermekké kell lennem. Csak az alázatos. egviigyü, gyermeki lélek tudja elfogadni Istennek ezt az ajándékát. Félre hát minden nagyhangú felvilágosodással, emberi bölcsességgel, képmutatással és hamis nagysággal az Isten előtt! Ne akariuk ő előtte levetni a gyerekcipőket! ö elé csak úgy állhatunk, mint kontár a mester elé. Igv én is elnyerem tőle a hitemet. Igv én is helyesen fogadom Isten Országát. így enyém is az áldása, mellyel megáldja gyermekeit. Augusztus 10. Nagv a reménységem. 1. Ján. 3 : 1—2. Ha Isten gyermekévé lettem, ez még nem jelenti azt, hogy varázsütésként feltárul előttem a világ értelme, átlátom a mindenséget, mint a tenyeremet. Ha Isten fiainak neveztetünk. azért még nem lett nyilvánvalóvá előttünk, hogy mivé leszünk. Miért ne vessük le hát akkor mégis a gyerekcipőket? Mi az a többlete az Isten gyermekének. amivel e világ fiai nem rendelkeznek? Nagy a reménységem! S ezzel nagv a bizonyosságom, hogy hasonlókká leszünk ő hozzája és meg fogjuk látni öt! Ez a reménység csak a gyermek- reménysége lehet; senkié másé. „Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk.“ Augusztus 11. Krisztus örököstársa vagyok. Róm. 8:12—17. Hogy Isten gyermeke vagyok, ez nem jelenti azt sem, hogy gazdag, vidám, könnyű, kényelmes, egyszóval — amint e világ mondja — „boldog“ életem lesz. Mást jelent végsősorban Isten gyermekének lenni. Krisztus örököstársa vagyok! Ez a világos beszéd! Ha vállalom az istenfiúságot, akkor azt csak úgy vállalhatom, mint Krisztus, aki páratlan és tökéletes értelemben volt Isten Fia. Az igaz, hogy Isten Lelke vezérel, ha Isten fia vagyok. De ez a vezér semmitől sem kiméi meg, amitől Krisztus Urunkat sem kímélte meg. Vele együtt kell azért szenvednünk is! De vele együtt dicsöülnünk is meg! Mindenben örököstársa vagyok a Krisztusnak! Ezt hirdeti a mai vasárnapra rendelt epistola. Fogadj fiaddá s tégy gyermekeddé, Uram, hogy a gyermeked lehessek! Scholz László. KARCOLATOK. SizdtmoR. Jfz utolsó orosz cár elé egyszer egy Gopson neoű orosz pap munkásokból álló hatalmas tömeget vezetett. J1 tömeg cári nótákat énekelt és a cár arcképét emelte magasra. Viszonyaik megjavítását akarták kérelmezni. Ha akkor a cár szóba állt volna ezzel a tömeggel, még ma is állna a trónja.
