Harangszó, 1935
1935-06-02 / 23. szám
26. évfolyam. 1935. junlus 2. 23. szám Alapított* : KAPI BÉLA 19lo-ben. l.aptulajdonos : Dunántúli Luther-Szövetség. Az Orazágos Luther- Szövetség hivatalon lapja. Megjelenik minden vasárrtap. ingyen melléklet tanév alatt kéthetenként a KIS HARANGSZÓ. Postacsokkszámla : 30.526. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. A keresztyének tehát a hitóságoknak és törvényeknek szükségképpen engedelmeskedni tartoznak, kivéve ha azok bűnös cselekedetet követelnek, mert ily esetben inkább Istennek kell engedelmeskedni, semmint embereknek. Ágostai hitvallás xvi. cikkely. k Hauruifiió ■Mrkeutt-kiadöhlTaUU: GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2PW fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel I0°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér Az elrejtett Isten. „Uram, meddig rejted el orcádat tőlem ?* Zsolt. 13, 2. K ételkedések nehéz óráin, szenvedések keresztjei alatt, kisértések gyötrelmei között sokszor úgy érezzük, hogy Isten elrejtett Isten és kiszakad szivünkből a zsoltáriró kérdése: Meddig rejted el orcádat tőlem? Olvassuk el a 13. zsoltár 2. és 3. versét, ezekből megtudjuk, mi mindent fejez ki ez a kérdés. Mennyi panasz van benne? „Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam ?“ így sír az a gyermek, aki szabadulni szeretne nehéz rabságból, aki győzedelmes szeretne lenni, de hatalmas atyja nem segíti. — Ugye, alig múlik el nap anélkül, hogy ne panaszolnánk fel az elrejtett Istennek szenvedéseinket, élet- körülményeinket, fáradalmainkat. Mennyi félelem van ebben a kérdésben! „Meddig felejtkezel el rólam?“ így sír a gyermek, aki sötét erdőben, rejtelmes éjszakán elvesztette Atyja vezető kezét, s most fél, hogy elfelejtve elpusztul űttalan utakon. Ugy-e, félsz ijesztő rémekkel teli éjszaka-életen keresztül menni Isten nélkül? Mennyi türelmetlenség van ebben a kérdésben! „Meddig...“ így sír az elkényeztetett gyermek, aki azt szeretné, ha atyja mindig csak vele foglalkoznék s minden óhajtását azonnal teljesítené. — Ugye, sokszor vártad türelmetlenül, hogy Isten a kedvedért azonnal tegyen csodát ? Mennyi vágy van ebben a kérdésben ! „Meddig tanakodjam lelkemben?“ így sír a talált gyermek, aki szeretné megismerni édesapját, de nem tudja, hogy vájjon él-e még, vájjon megtalálja-e valaha. Milyen nagyon igaz az, hogy „nyughatatlan a mi szívünk mindaddig, amig meg nem nyugszik Istenben.“ Mennyi bűnbánat van ebben a kérdésben! „Meddig bánkódjam szivemben?" így sír az a gyermek, akire rá se akar nézni az édesapja, mert nagyon megbántotta, megszo- morította őt. Csak egy kedves si- mogatásért, csak egy jóságos pillantásért könyörög. Mi annyiszor megbántottuk Istent, hogy naponkénti forró könyörgésünk és égető bünbánatunk ellenére is megérdemelnénk, hogy örökre elrejtse orcáÁldozócsütörtökön Krisztus felment a mennybe. Ezzel lett a világ egyetemes Urává. Ha itt maradt volna test szerint a földön, akkor Palesztina szűk földrajzi határai közé zárva legfeljebb egy bucsu- járóhely középpontjába került volna, de nem lett volna az a mindenütt- jelenlevő Krisztus, aki „velünk van minden napon, mind a világ végezetéig." Krisztus a mennyben van. Azért tud ott lenni mindenütt. Se a tér, se az idő nem korlát előtte. Ezért nem esik az evangélikus ember soha kétségbe. Nekünk is vannak keresztjeink, kísértéseink, köny- nyeink és nehéz kérdéseink, de mi keresztek és kisértések, köny- nyek és gyötrő kérdések közt sohasem egyedül járunk. Velünk van a Krisztys, ki minket soha nem hagy árvákul. Krisztus velünk van. Rajtunk nyugvó szeme előtt folyik az életünk. Mindig lát s mi ennek tudatában vagyunk. Azért irányítja az evangélikus ember minden lépését a felelősség. Krisztus velünk van. Minden napon. Nem elérhetetlen fellegvár testőr gyűrűjén túl, hanem velünk. Nemcsak néhol és néha, szent helyek és szent alkalmak kivételes ját előlünk, megérdemelnénk, hogy őrökké tartson a „Meddig?“ De a Jézus Krisztusban megjelent az elrejtett Isten kegyelme s így bizonyosak vagyunk a megsegítésben, a vezetésben, a meghallgatásban, a bűnbocsánatban. Bizonyosak vagyunk, hogy mi — sötétségben járók, tükör által homályosan látók — egyszer boldog lélekkel, ujjongó szívvel „meg fogjuk őt látni, amint van.“ Keken András. idejében, hanem minden napon. Az evangélikus embernek azért nincs szüksége közbenjáróra, mert közvetlenül járulhat az ő Ura elé s azért nincs szüksége bucsujáróhelyre, mert számára minden hely az Ur helye! Krisztus velünk van. Ő maga. A királyok oda, ahova ők maguk nem mehetnek, helytartót küldenek. De Krisztus mindenütt jelen van, tehát nincs szüksége helytartóra. S ezért nincs szüksége az evangélikus embernek sem, a Krisztus úgynevezett helytartójára, mert az evangélikus embernek maga a király mondja: „íme én veled vagyok minden napon!“ Király vagy helytartó? Mi a király mellé állunk! Mi keresztyének legyünk késsen s gondoljuk meg naponként, hogy szünet nél- nélkül ki vagyunk téve a kísértésnek. Nehogy bárki is annyira bátorságosan viselkedjék, mintha az ördög messze lenne. Inkább várjuk a támadását minden oldalról és szegüljünk ellene. Mert ha ebben a pillanatban tiszta, türelmes, barátságos vagyok és erős is a hitem, megtörténhetik, hogy az ördög még ez órában oly dühödten ostromolja meg szivemet, hogy alig állhatok meg. Mert olyan ellenség az, amelyik soha nem tágít, soha ki nem fárad s ha az egyik kisértés megszűnt, nyomban jön a másik. Luther, Király vagy helytartó?
