Harangszó, 1935

1935-05-19 / 21. szám

1935 május 19. HARANOSZÓ 167. földre néz s így nem látja az eget. Reá nézve csak a kétszer-kettö létezik; összeadni tud, de bízni és hinni már annál kevésbbé. Hiányzik belőle az a bizalom, melynek istenfélő eleink abban a szólásmódban adtak valamikor kifejezést: „Ha az Isten báránykát ad, lege­lőt is ad hozzá“. Számára — mint Tamás számára — csak az a bizonyos, amit érzékelhet: amit tapinthat, a két kezével megfoghat. Röviden: kultúrája az önzés­nek, a rideg és hideg észnek s nem egyúttal a szívnek, a hitnek a kultúrája is. Olyan a mi korunknak a kultúrája, mint a kifes­tett arcú, ruzsos ajkú modern nő, aki teleaggatja ma­gát fényes, szép ruhákkal, csillogó drágaságokkal; de tekintetéből hiányzik a szívnek a jósága, melegsége s egész lényéből a természetesség bája és varázsa . . . Rousseau ha ma írná meg értekezését a civilizáció és az erkölcsiség viszonyáról, alig változtatna azon vala­mit; sőt talán még erősebben nyomná meg a tollat. De más vonatkozásban, is érdemes megfigyelni az egyke és a kultúra közti összefüggést: nevezetesen nemcsak abból a szempontból, mely szerint az egyke az egyoldalú, talmi kuitúra egyik következményének tűnik fel; hanem abból a szempontból is, hogy az egyke az igazi kultúrára, az emberiség előrehaladására milyen káros és hátrányos befolyást gyakorol. Néhány adat és példa rávilágít arra, hogy mennyivel szegé­nyebb lenne ez a mi világunk az egy-gyermekrendszer mellett; hogy az egykének való hódolás mennyi fényes ragyogó névtől fosztotta volna meg a történelmet. Mert az emberiségnek igen sok kimagasló alakja, szel­lemóriása az egyke miatt egyfelől sohasem látott volna napvilágot; másfelől pedig a több gyermekes szülök okossággal párosult szigorúbb, fegyelmezettebb neve­lése is bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy gyermekeik becsülettel állják meg helyüket az életben s egyik-má­sik közülük olyan emléket hagyott maga után, hogy az utókor századok múltán is büszkeséggel és hálával gondol rájuk. Hiszen világos és nyilvánvaló, hogv az agyonkényeztetett egyetlenke, akit a szülei valóságos majomszeretettel vesznek körül s halmoznak el, ritkán válik hasznos tagjává a társadalomnak; mert mikor a szülői védőszárnyak alól kikerül a való életbe, mely senkit nem dédelget, rendszerint úgy jár, mint az az déglős, de ilyen emberrel még nem volt dolgom. Málcsi. idenézz! — Karonra- gadia Dezső bá’-t és cipeli a pénztárhoz, amelyben egy széles hajkoronájú, kövér­kés asszony kötögetett. — Itt van egy vaiódi becsületes ember. Békebeli. Odaállítja a konyakos üveget a pénz­tár márványlapjára és félkezével Dezső bá’-t ölelgetve, másikkal hevesen geszti­kulálva harsánv hangon adja elő a törté­netét a legelső és legutolsó becsületes emberről, akivel 30 év óta találkozott. A vendégek is odafigyelnek, a pincérek mind köréjük gyűlnek, Dezső bá’ meg csak álldogál ott, szorongatva a félig ki­nyitott családi bugyellárist és nem érti, mi van azon olyan nagy dicsérni való, amit neki inkább szégyellni kellene. Szedi is elő a pénzt és rakja oda a ko­nyak mellé, a márványlapra. — Ne, ne! — tolja vissza a vendég­lős a pengőket. — Aki ilyen becsületes, az megérdemel a mai becstelen világban annyi jutalmat, hogy ingyen kapja meg a konyakot. De bizony Dezső bá’ ingyen nem vi­üvegházi növény, melyet a melegről egyszerre visznek a szabadba, a friss, nyers levegőre: megsínyli a válto­zást s elsatnyul, lehervad. íme 10—10, nagyszámú családból származó, fénylő nevű alakja_a_külföldi és hazai történelemnek. A külföldiek közül: Luthernak hét testvére volt; négy fiú és három leány. Dürer, a magyar származású kép­író 17 gyermekes családból származott. Washington, az északamerikai szabadsághős 11 gyermekes család­nak utolsó sarja. Napoleon 13, ill. 8 élő gyermek közül a második. Franklin Benjamin 10 közül a 8. gvermek volt. Shakespeare 8 közül a 3. Scott Valter 12 közül a 4. gyermek. Nelson 11 közül a 6. Lessing 13. gyer­meke volt szüleinek. Fraunhofer, a nagy német termé­szettudós 10. gyermek. A magyarok közül: Kiss János­nak 7 testvére volt; közülük ő a 3. Jósika Miklós 7 gyermekes családból született. Széchenyi István 5 gyermek közül a legifjabb. Kossuth Lajos is 5 gyerme­kes családból származott. Vörösmarty Mihály 3. gyer­mek. Kisfaludy Károly 8 közül az utolsó. Arany János 10. gyermeke volt szüleinek. Jókai Mór 5 gyermek kö­zül a legkisebb. Madách Imrének szintén 5 testvére volt. Horthy Miklós 9 gyermek közül az 5. Mi lenne e díszes nevek nélkül a történelem?! Mi­lyen más irányba tévedt volna nélkülök az emberiség élete és fejlődése! Láttukra méltán eltűnődhetünk és elgondolkozhatunk azon, hogy az egyke nélkül nem jutottunk volna-e előbbre; s talán elkerülhettük volna ezt ,a mái pyoinprt ,és világválságöt- A? egyke olyan bűn, amely miatt néha egy-egy nemzet, sőt az egész emberiség is bűnhődik Kiss Samu. Nincs egyhqz hitvallás nélkül. A hitvallás emberi felelet az isten kinyilatkoztatására. A hitvallást ismerni kell és hinni kell. Bármely világi, vagy társadalmi egvesület, vagy testület megszab­hatja és meg is szabja, hogy kiket fogad és tart tagjai között, az egyháznak is joga, sőt életfeltétele, megkívánni tagjaitól a hitvalláshűséget. D. Kapi Béla ptisoűknek a Lelkészegyeslllet konferenciáján elhangzott : .Egyház és hitvallás‘ cimil előadásából. szi el. Amit tett, az nem érdem, hanem kötelesség. Inkább szidást érdemel, hogy' nem gyütt vissza még tegnap este. Egy darabig ezen huzakodnak. Ak­kor eszébe jut valami a vendéglősnek. — Milyen vallású maga, bátyó? — Én-e? — mondja Dezső bá’ önér­zettel a körülte támadt csöndben. — Evangélikus. , — No, akkor majd ezt a pénzt el­küldjük az evangélikus egyháznak. Meg­érdemli az az egyház, amelyik ilyen em­bereket nevel. Mindjárt elő is vesznek a fiókból egy rózsaszínű utalványt, kitöltik a deáktéri evang. egyházközség szegényalapjának a címére és a borfiút szalasztják vele a postára. Dezső bá’-t pedig megkínálván még egy kis jófélével, nagy dicséretek közt elbocsátják. A deáktéri lelkészi hivatal talán máig se tudja, hogy az a pár pengő, amit egy ismeretlen vendéglős a szegény-alap ja­vára küldött neki jómultkorában, hogyan került oda. De mi már tudjuk. Dezső bá’ bizonyságtevése folytán. Apróságok. A velszi herceg címeré­nek ez a jelmondata: „Szolgálok“. — György, angol herceg és felesége Ma­gyarországra jönnek. — Madridban megbüntetik azt, aki koldusnak alamizs­nát ad. Így akarják eltüntetni az utcák­ról a koldusokat. — Belgrádban megin­dult az első cigánynyelvü újság. Az önfeláldozó tanú. Budapesten a közelmúltban zsebtolvajlásért háromhó­napra elítéltek valakit. A terhelő tanuk között ott volt Szabó Péter református vallású soffpr is. Később aztán — mint Ruttkay Miklián Géza szentetornyai lel­kész írja — Szabó Péter felkereste a bí­róságot s felajánlotta, hogy az elítélt helyett leüli a büntetést „ez a megszé­gyenítés — úgymond — talán megmenti a megtévedt embert“. A bíróság nem fo­gadta el az önfeláldozó tanú ajánlatát, de az eset érdemes a feljegyzésre. Terjesszük a „HARANGSZÓ“-tl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom