Harangszó, 1935
1935-04-21 / 17. szám
I. évfolyam. Jl Harangszó ünnepi melléklete. 1. szám Mindenekkel jól tegyünk, A. MAGYARHONI Egymás terhét hordozzátok kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédivei. Gál 6, to. GYÁMINTÉZET és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. Gál. 6, 2. Aki most, husvét szerit ünnepnapjaiban megszokott, kedves egyházi lapját kezébe veszi és szétnyitja, meglepődve latja, hogy annak mellékleteként egy másik kis lap húzódik meg. Mint a terebélyes fa aljában a tavasz igénytelen, szerény virága, úgy jelenik meg ez a kis lap gyökeret vert, meglombosodott egyházi sajtónk árnyékában. Oh ne vesd meg ezt! A tavasznak kis virágjáért lehajolsz, kezedbe veszed, szeretettel nyugtatod rajta szemedet. Elgondolkozol, mert hiszen „minden virágnak van jelentősége..., van értelme... Ez biztat, amaz emlékeztet, a másik reménységet ád, ez nefelejts, amaz meg égő szerelem“. Vedd kezedbe ezt a szerény kis lapot is és hallgasd meg emlékeztető, reménytkeltő s kérő szavát és szeresd, szeresd meg a Magyarhoni Gusztáv Adolf Gyámintézetet, melynek szolgálatába szegődött ez a kis újság. De hát szüksége van-e a Gyámintézetnek erre a lapra? Igen. Hadd próbáljam megokolni! A németországi Gusztáv Adolf Egylet történetében olvastam, hogy egy vég- rendelkező hittestvérünk a Gusztáv Adolf Egyletnek is hagyományozott egy tekintélyes összeget. Amikor a testamentumot felbontották, a végrendeletet végrehajtók zavarba jöttek. „Sohase hallottunk még — úgy mondák — Gusztáv Adolf Egyletről! Mi lehet ez?...“ Nálunk is vannak, akik még sohasem hallottak Gusztáv Adolf Gyámintézetről, akik nem tudják mi annak célja, feladata s hogyan, milyen eszközökkel igyekszik feladatának megfelelni. A Gyámintézet megalapítója: Székács József már 1862-ben így nyilatkozott: „Már látom: Gyámintézeti Lapot kell megindítanunk, mert enélkül nem élünk meg“. De a lap mégis csak 1884- ben indulhatott meg, Zelenka Pál szerkesztésében. 1886-ban Bognár Endre vette át a szerkesztést, 1914-től pedig Bándy Endre. Azután jött a világháború s a nagy összeomlás. Ki tudná felsorolni mindazt, amit ezek eltemettek. Országok, népek, családok, intézmények még ma is siratják sok veszteségüket. A mi Magyarhoni Gusztáv Adolf Gyamintezetunk is sokat veszített, tévesztette működési területének kéthar- madr.észét. Az emberek keze elválasztotta azt, amit Isten keze egybeszerkesztett. Letépték a Magyarhoni Egyetemes Egyház testéről azokat az egyházmegyéket és egyházközségeket, amelyek — mint valamikor Gileád — különösen gazdagok valának a szegénységgel, nyomorúsággal küzködö egyházakat gyógyító balzsam olajban. (Jer. 8, 22.) Elszakították sok-sok derék hittestvérünket s bennük a Gyámintézetnek lei- kés, buzgó, áldozatkész tagjait. Tekintélyes alapítványaink is mind semmivé lettek. S mindezeken felül még egy nagy veszteség érte Gyámintézetünket. Elveszítette virágzó, eleven lapját, a „Gyám- intézet“-et, megszokott, 34 éves közlönyét. A „Gyámintézet“-nek beszédes ajka elnémult s nekünk meg kellett elégednünk avval, hogy jegyzőkönyvekkel tájékoztassuk némikép híveinket gyámintézeti munkánkról. Felhívásainkat s a legszegényebb gyülekezeteinkről szóló helyzetképeket egyházi lapjaink szívességéből közölhettük. Ismételten tervbe vettük ugyan a „Gyámintézet“-nek feltámasztását, ámde ez mostanig nem sikerült. A „Gyámintézet“ lapja mind ez ideig olyan volt, mint a mesebeli Csipke Rózsa. Szúrós tüskék és tövisek, anyagi, pénzbeli nehézségek elzárták előle az utat. De most Gyámintézetünknek néhány jó barátja utat vágott a bozóton keresztül. Egyházunk néplapjának, a „Harangszó“-nak szerkesztői magukra vállalták a gyámintézeti lap szerkesztésével járó technikai munkát. S mind a „Harangszó“, mind a budapesti „Evangélikus Családi Lap“, egyházközigazgatási lapunk, az „Evangélikus Élet“ és az „Evangélikus Népiskola“, a Sopronban megjelenő „Keresztyén Igazság“ és a „Gotthold“ kiadóhivatalai készségesen nyitják meg a mi lapunk előtt is mindazokat az ajtókat, amelyeken át az ő lapjuk bemenetelt talál híveinkhez. S minthogy bízvást hisszük, hogy az így szükségelt, körülbelül 25,000 példányszámon kívül még ötezer példányt el tudunk majd helyezni nagyobb gyülekezeteinkben s középiskoláinkban, az egyelőre évenként legalább két — de ha lehet négy — számra tervezett lap megindul 30,000 példányban. Egy szinte már elfelejtett lap késői utóda megindul egyszerre 30,000 példányban. Minden 20. magyarországi evangélikus embernek kezébe adjuk Gyámintézetünk lapját! Ez csak a meglevő egyházi lapjaink támogatásával vált lehetségessé. Egyházunk sajtója ezen cselekedetével úgy tett, mint egykor a sas a legkisebb madárral: az ökörszemmel, amely nem tudott magasra repülni s mindig csak a bokrok tövénél ugrándozott. A sas szárnya alá vette s felvitte olyan magasságba, amilyenbe csak vihette. A kis madár pedig onnan a maga csipetnyi kis erejével még egy kicsit feljebb ment s a legmagasabbra ért valamennyi madár közt. 30.000 példányszámra még nem vitte fel egyik egyházi lapunk se, csak a Gyámintézet kis lapja. A lapokkal induló 25.000 példányt ingyen tesszük le az ev. családok asztalára. Persze a papírost nem adják ingyen s a nyomdaköltség is pénzbe kerüi. A 25.000 példány ára egy-egy alkalommal 340 P lesz. Hogy miből fizetjük ki ezt az összeget, azt ma még nein tudjuk. Fedezetünk nincsen reá. S ha a lapot mégis elindítjuk, tesszük azt a kegyeslelkű Jung Stillingnek a hitével. Amikor ez az eredetiségéről és kegyességéről híres Jung Stilling (1740—1817), aki szénégető sorsból felvitte az egyetemi tanárságig s Goethe barátságáig, már meglett korában a strassburgi egyetemre ment diáknak, útközben egy valaki megkérdezte tőle: „honnan szerzi meg az egyetemi tanulmányozáshoz szükséges költséget?". Stilling bizakodva így felelt: „Az én gazdag mennyei Atyám majd gondot visal rólam“. „De hát mégis mennyi pénze van?“ — kérdezi a kíváncsiskodó. „Egy tallér az ösz- szes vagyonom“. „Nos akkor engedje meg, — szólt az, — hogy én a maga mennyei Atyjának fizetőmestere legyek“ s 33 tallért tett le Jung Stilling könnybe- lábadt szeme elé. Bízvást hisszük mi is, hogy a mi mennyei Atyánk elküldi né- kiink is az ő fizetőmestereit amint, hogy részben — amint e lap perselye tanúsítja — máris elküldötte azokat. A lap szerkesztését és irányítását magam vállaltam. Nem könnyen tettem Beköszönlő.
