Harangszó, 1935
1935-04-14 / 16. szám
26. évfolyam. 1935. április 14. 16. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : Dunántúli Luther-Szövetség. Az Orttzágos Luther* Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. ingyan mallékiat tanév alatt kéthatanként a KIS HARANGSZÓ. Postacsekkazainla : 30.528. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Elitéljük azokat, akik azt tanítják, hogy a szentségek a cselekmény puszta külső elvégzése révén megigazítják az embert, de hallgatnak arról, hogy a szentségekkel való éléshez szükséges követelmény a hit, mely bízik a bűnök b<icsánatában Ágostai hitvallás XIII. cikkely. k Harangiad szerkesztő-kiadóhivatala: GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 4« fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér Vírágvasárnap. f"|lyan a virágvasárnap a böjt csendjében, a nagyheti szörnyű események kezdetén, mint mikor viharfelhők feketeségén egy pillanatra áttör a nap és ragyogásával mintegy búcsúzóul bearanyozza a tájat, mielőtt még kitörne az ítéletidő. Van valami belső nyomás alól felszabadító a galileai zarándokok ujjongásában. Lelkes tüntetésük annyira telve bizakodással, büszkeséggel, buzgósággal, hogy szinte magukkal ragadják még a mai hí vöt is és valósággal beállanánk mi is a Messiás-koronázók közé. A gőgös főváros lakossága kissé meghökkenve, csodálkozva, kétkedőn és botránkozva nézi ezt a sajátságos menetet, de szavát sem leli azoknak nagy örvendezésében. Jézus érzi a kőházak mögött sűrűsödő ellentállást. Tudja jól, hogy ez néhány nap múlva a gyűlölködő „feszítsd meg“-ben fog kirobbanni, tudja azt is, hogy akkorra galileai földijeinek lelkesedése csüggedten csuklik majd össze semmivé, — s mégis vállalja a hozsannát és pálmaágak, köntösök terülését szamara patái alá. Eszében talán Ézsaiás próféta szava: Az én gondolataim nem a ti gondolataitok és nem a ti u t a i t o k az én u t a i m. Tekintete elréved az örvendező sokaság felett s látja már a másik tömegbámulta vonulását: roskadó térdekkel keresztjét vonszolva a üoigota felé . . . Bizony, Isten országának ügyét ma is Krisztus maga igazgatja: nem a mi gondolataink, hanem az Ő örök, bölcsesége szerint. Sokszor azt hisszük, hogy mi visszük azt előbbre, vagy siettethetjük a jöttét. Ő hagy bennünket, noha tudja, hogy a hozsannára mindig feszítsd Annái és Ka)afá>, Krisztus bírál. meg következik. Máskor szörnyű csapások közt vergődik egyháza: mi kétségbe esünk, de ő épen ilyenkor építi a maga országát közöttünk. Schulek Tibor. Látszat és valóság. Szolgai formát vett fel, pedig uraknak Ura volt. Senkifiának látszott, pedig az Isten Fia jött el benne közénk. A világ csak poros ruhájú vándortanítót látott benne, pedig a legtökéletesebb isteni kijelentést hordozta. Szamárháton, alázatos orcával vonult be Jeruzsálembe, pedig övé volt a legmagasabb trón. Csak csúfságból adtak neki király-nevet, pedig ő volt az egyetlen igazi király. Annás és Kajafás hatalomféltő aljas irigységből, gyilkos bosszuszomjjal és ravasz diplomáciával halálra ítélték, pedig azon a nagy tárgyaláson ők vettek elmarasztaló ítéletet a vádlott Krisztus kezéből. S ma? A látszat ma sem valami sokatmutató. Fényes paloták büszke sorai között Krisztus ma is szolgai formában jár, de mi tudjuk, hogy lelkek millióinak Ö ma már az Ura. A világ ma is lenéző megvetéssel fordul el tőle, de bűntől szabadult rab-lelkek sokasága Megváltó Krisztusnak nevezi. Hetyke bölcsek ma se sokra becsülik, de a világ bibliaintézetei évről-évre többet adnak el az Ő igéjét tartalmazó bibliából. Talpnyaló világfiak ma is földi nagyságok előtt hajlön- ganak, de ezrek ajkán egyre bátrabban zendül a hitvalló ének: „Legyen király, király, világ királya Ö!“. Gonosz Annások és Kajafások ma is elítélik őt, de az Ő dolgaival foglalkozó vasárnapi iskolások száma évenként egy millióval szaporodik a világon. Krisztus ma is alázatos szamárháton jár, de a hívő szem látja, hogy virágvasárnapi utakon egyre közeledik ő a világkirályság Jeruzsálemé felé. Mindez pedig ne elbizakodott hencegővé és könnyelművé tegyen, hanem hálássá és az ő ügye még buzgóbb harcosává!
