Harangszó, 1935

1935-04-14 / 16. szám

123, _______________H A R A W Ö S Z Ó £______ _______1935. április 14.

E

gyke-vádak a protestánsok ellen.

(Hatodik közlemény.)

1922-ben jelent meg egy jezsuita írónak, Pezen- hoffer Antalnak egy könyve („A demográfiai viszonyok befolyása a nép szaporodására“), amely annak idején sokat foglalkoztatta közvéleményünket. Pezen- hoffer kifejezetten a protestánsok ellen irányuló célzattal írta ezt a könyvet, amelyben a protestantizmust, mint vallást, tartja minden erkölcsi rossz okának, különösen is a nemzetsorvasztó egyke forrásának. S ezért mindjárt az előszóban megállapítja, hogy „a protestantizmusnak nincs hazánkban létjoga s hazafias követelmény és érdek, hogy a magyar protestánsok a római katolicizmusban helyezkedjenek el, mert felekezetűk fajunknak ártalmára van“. Másutt pedig azt mondja: „Egészen kétségtelen, hogy a reformáció hitrontás volt, nem hitjavítás s hazánkba való behozatala faji és általános erkölcsi szempontból nagy kárral járt. Fajunk benne—ősi nyelvemlékünk szavaival szólva — „halálot evék“. A protestantizmusnak a magyar közéletben nincs létjoga. Az igazság, a nemzet érdeke és a faj szeretete minden nem katolikus magyar embertől azt követeli, hogy a katolikus egyházzal egyesüljön“.

Könyve befejező soraiban ismét így ír: „Meglehet, hogy a protestantizmus a múltban bizonyos tekintetben használt, ma azonban már nem használ. Pedig szabad-e szeretnünk és becsülnünk azt a protestantizmust, mely kultúrálta ugyan fajunkat, nyelvét is művelte, szabadságát is megvédelmezte, de ugyanakkor a föld színéről ki is irtotta? A protestantizmus tehát a legjobb. esetben egy tiszteletre méltó, hajdan jó-szol- gáiatot tett bútordarab, amelyet hajdani értékes szolgálatai és az emlékek miatt, melyek liozzá fűznek, kegyelettel őrzünk, de amelynek ma már semmi gyakorlati hasznát nem látjuk“.

Súlyos vádak a protestantizmus ellen, melyeknek felállításában azonban — mint idézett szavaival, ill. tagadó választ magában foglaló kérdésével („Szabad-e szeretnünk és becsülnünk a protestantizmust?“) maga elárulja és sejteti -— sokkal több a szeretetlen- ség, a lebecsülés és részrehajlás, mint az igazságnak elfogulatlan keresése!

A protestantizmus létjogosultságáról tiszta elméletileg is sokat lehetne írni, amennyiben azonban Pe- zenhoffer kizárólag gyakorlati szempontból tagadja s könyve adatainak és fejtegetéseinek eredntényekepen vonja kétségbe a létjogosultságát: most itt mi is csak gyakorlati vonatkozásban foglalkozunk a protestantizmussal. S e tekintetben is Pezenhoffer nyomán és szem előtt tartásával főképen az egykével való viszonyban.

Magában abban a tényben teljesen igaza van Pe- zenhofíernak, hogy a baranyai, közelebbről az ormánsági reformátusok között van nagy mértékben elterjedve az egyke. Szokták is ezért református betegségnek nevezni. Ami azonban természetesen még nem jelentheti azt, hogy ez a nemzetgyilkos betegség csakugyan a vallásra volna visszavezethető. Már azért sem, mert hiszen éppen Pezenhoffer munkájából tudjuk meg, hogy bizony több katolikus egykés vidék is van.

Például a 33. lapon azt írja: „A Tisza-Maros szögén dívó egykét a közvélemény alig ismeri, pedig itt, de különösen az oláhok közt a baj sokkal elterjedtebb, mint az egykéjéről híres Dunántúl“. Holott lám azok nem is protestánsok! — A 88. lapon azt mondja: „A

kalocsai járás, mely szintén a legegykésebbek közül való 83.4%-ban róni. kát.“. — A 97. lapon: „A görög szertartású katolikus Borsod, Abauj-Torna megyében ha nem egykések is, de a rendesnél alacsonyabb születési számot mutatnak“.—A 104. lapon pedig: „Toron- tálban úgy látszik a katolicizmus tölti be a protestánsok eddig megszokott szerepét s a protestánsok a katolikusokét. A legelőrehaladottabb egyke tisztán a katolicizmus számára van lefoglalva. Mind a hét német falu, melynek születési arányszáma a 20.0-on alul van, tisztán kát,, az e vallásra eső százalék tehát tulajdonképen 100%. Pedig míg az ormánsági, vagy őrségi ref. falvak aprók, úgy, hogy 7 községnek ott csak 2—3 ezer lélek felel meg, addig az itteni 7 község 13.902 embert jelent, vagyis egy átlag 2 ezer lakosú“. — A 147. lapon olvashatjuk: „Bánátban meg a német nép egykéje egészen katolikus eredetű. Itt tehát az egyke már eredetében is katolikus“.

Az idézett helyekből, mint adatokból látjuk, hogy nemcsak a protestánsok, hanem a róm. katolikusok és görög szertartásúak között is dúl az egyke. Sőt a hir- tiedt Baranyában is Penzenhoffer saját bevallása szerint több az egykés róm. katolikus község, mint a református. Az 53. lapon ugyanis ezt írja: „Baranya megye magyarjai már majdnem teljes egészükben egyesek, pedig e magyaroknak nagy többsége katolikus (maga húzza alá a „nagy többség“ szót). Igen, vannak egykés katolikus községek is, — folytatja, süt a KKH5 arártyszámú, teháí-legszaporátlanabb 19 falu közt is 7 tiszta katolikus“. Annál érthetetlenebb, mikor a baranyai állapotokról szólva 3 lappal hátrább azt mondja: „A baranyai egykének a demográfiai viszonyokkal való összefüggését látva, a jó hazafinak önkéntelenül is az jut eszébe: kár ,hogy a baranyai magyarok nem mind katolikusok“.

Egy somogymegyei, saját bevallása szerint (146. lap) is róm. katolikus községről pedig azt írja, hogy mikor az iskola szűknek bizonyult s a községnek kötelességévé tették, hogy iskoláját bővítse, a község azt felelte: „Igaz, hogy jelenleg az iskola szűk s a falu gyermekeit nem képes befogadni, de azért az iskola- Dovítés mégis felesleges. Szoronkodjunk egyenlőre egy kicsit s várjunk néhány évig, arra az egy-gyermek- rendszer folytán úgyis úgy megkevesbülnek a gyermekek, hogy kényelmesen elférnek a régi szűk iskolában is ...“

Pezenhoffernak e felsorakoztatott adataiból nyilvánvaló, hogy mennyire hamis és alaptalan az a vád, mely a protestantizmust, mint vallást tünteti fel az egyke okozójának. Amikor az a róm. katolikusok között is éppen úgy el van terjedve. Ugyancsak téves ennél fogva az a protestantizmust kisebbítő és támadó kijelentése is (42. lap), hogy „az egykének az egyes vallásokkal való összehasonlítása közben végre arra a kérdésre is feleletet kapunk, hogy a sok közül melyik az igazi vallás, örök igazság marad ugyanis, hogy gyümölcséről lehet legjobban megismerni a fát. Amely vallás jó gyümölcsöt terem, amelynek áldó hatása, jótékony erkölcsi befolyása világosan meglátszik a nép életén és cselekedetein, az jó, vagy ha tetszik, igaz vallás; de ha befolyásának semmi látható eredménye nincsen, ha nem vesszük észre nyomát annak, hogy a nép