Harangszó, 1935

1935-04-07 / 15. szám

1935 április 7. különbségtétel s más emberi hagyomá­nyok hasznosak a kegyelem kiérdemelé- sére. Pedig már Pál apostol is kimutat­ta, hogy az ételektől való tartózkodás, ételek között való különbségtétel és az ehhez hasonlók nem krisztusi igazságok. A Krisztus igazságával nem törődök: vallási szokásoknak, böjtöknek és öltö­zékeknek nagy jelentőséget tulajdonítot­tak. Ezek mellett Isten parancsának tel­jesítését: a családanya gyermekeket szül, a családapa utódokat nevel a feje­delem országot kormányoz, — csak vi­lági és tökéletlen foglalkozásnak tekin­tették. Ez a balhit szörnyű gyötrelme­ket okozott a kegyes lelkiismeretű em­bereknek s csodálták a szerzeteseket s más ezekhez hasonlókat, azt gondolva, hogy azok élete kedvesebb Isten előtt. Gerson (tudós francia író, aki 1439. év­ben halt meg) írja, hogy emiatt sokan kétségbeestek és életüket oltották ki. A hit által való megigazulásról és isteni kegyelemről soha sehol senki nem be­szélt! A hittudósokat a hagyományok felett való civódások akadályozták, hogy a jó- ravalóbb tanokra több gondot fordítsa­nak. A hitről, a kegyelemről, a kereszt­ről, a reményről, a polgári dolgok mél­tóságáról, a lelkiismeretnek az élet ne­héz kísértései közben való vigasztalásról alig beszéltek. Az evangéliom szerint pedig csak ez a fontos! Az emberek által kigondolt rendsza­bályok nem tekinthetők istentisztelet­nek. Istent tisztelni emberi parancsola­tokkal nem lehet. (Máté 15, 3—9.) „Nem az fertőzteti meg az embert, ami a száján bemegy“ (Máté 15, 11.). „Isten országa nem evés vagy ivásban áll“ (Koloss. 2, 16.). Pál apostol különben a Timóteushoz írt levél I. 4, 1—4. versé­ben „ördögi tudománynak“ nevezi az ételekre vonatkozó tilalmat. 27. A szerzetesi fogadalmakról. Augusztinusz korában a kolostorok még szabad gyülekezési helyek voltak, csak később a fegyelem lazulása miatt vált szükségessé a fogadalomtétel. A fo­gadalom és sok más rendszabály kigon­dolt tömlöccé tették a kolostorokat. So­kan tapasztalatlanságból, mások rábe­szélésére, többen kenyérérdekből kerül­tek kolostorba. Sokkal inkább a nők, mint a férfiak. A szerzetesi fogadalmakról azt taní­tották, hogy az egyenértékű a kereszt- séggel: bűnbocsánatot és Isten előtti megigazulást érdemelnek ki vele. Sőt en­nél is többet: teljesítik az evangéliumi parancsokat és tanításokat. (Róm. kát. felfogás szerint a parancsot annak, aki üdvözölni akar, teljesítenie kell; az evangéliomi tanács teljesítése azonban már felesleges erényekhez juttatja az embert, melyekből másoknak is oszto­gathat.) Ily módon a szerzetesi élet na­gyobb érdemeket biztosít, mint a többi emberek élete, akik Isten parancsa sze­rint töltik be hivatásukat. Hajdan a kolostorok a szentírástudo- mány és- az egyházi tudományok hasz­nos iskolái voltak. Ma csak hibáikról be­szélnek. A szerzetesi fogadalom nem érvény­telenítheti Isten parancsolatát: „Nem jó az embernek egyedül lenni!“ (1. Móz. 2, 18.). Nem érvénytelenítheti a természet rendjét sem: „a paráznaság eltávozta­tása végett minden férfiúnak tulajdon HARANGSZÖ felesége legyen“. (I. Kor. 7, 2.) A szer­zetesi fogadalmak alól a pápák gyakran adtak felmentést, — a mi véleményünk igazolására. Ramir arragoniai király 1134-ben a kolostorból került a trónra. Különben az örökös szüzesség, hogy mennyire áll hatalmában az embernek: nem ismeretlen előttünk. Sokszor rábe­szélik, rákényszerítik 15.—18. életévük előtt, hogy egyesek szerzetesi fogadal­makat tegyenek. A szerzetesi fogadal­makat Isten parancsa híján emberek ta­lálták ki. Az üdv és kegyelem kiérdeme- lésére: istentelen! Pál apostol szerint is: hit által érjük el a megigazulást Isten előtt, Krisztus érdeméért. A szerzetesek képtelenséget gondol­tak ki, mikor azt állították, hogy saját jócselekedeteikröl másoknak is kölcsö­nözhetnek. Elhitették az emberekkel, hogy a mesterkélt szenteskedés a kér. tökéletesség állapota. Pedig a nőtlen­ség, a koldulás, a szennyes öltözet vise­lése nem lehet kér. tökéletesség. Helytelenül jártak el azok is. akik hivatalukat, családjukat elhagyták és kolostorba vonultak. Szükséges figyel­meztetni az embereket, hogy csak az Isten parancsolatának teljesítése a he­lyes; az emberek által kigondolt szerze­tesi fogadalmak haszontalanok, érvé­nyüket vesztik! 28. Az egyházi hatalomról. A püspököknél egyesek a világi és egyházi hatalmat összezavarták. A fő­papok hivatkozással a kulcsok hatalmá­ra. új istentiszteleti módokat hoztak be, erőszakos kiáltozásokkal rettegtették a lelkiismereteket, megpróbálkoztak biro­dalmak átruházásával, fejedelmeknek az uralkodástól való megfosztásával is. A mieink tanítják, hogy a kulcsok hatalma az evangéliom hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására rendelt is­teni hatalom és megbízás. „Hirdessétek az evangéliomot“ (Márk 16, 15.). „Ami­képen küldött engem az Atya, én is ak- képen küldelek el titeket“ (Ján. 20, 21.). E hatalom csak tanítás, vagy igehirde­tés és a szentségeknek többeknek vagy egyeseknek kiszolgáltatása: nem testi, hanem szellemi dolgok. Semmi köze nincs a politikai kormányhoz. A politikai kormánynak más a hatásköre, mint az evangéliomnak. Nem kell a kettőt ösz- szezavarni! Krisztus is mondja: „Az én országom nem e világból való“ (János 18, 36.). Pál apostol szerint:. „A mi ha­zánk a mennyekben van“ (Filip. 3, 20.). Ha van a püspöknek valami világi hatalma, azt a püspökök nem ,az evan­géliom rendeletéből bírják. A püspökök evangéliomi értelemben: bíráskodjanak a bűnök megbocsátása körül, ellenőriz­zék az egyházi tanokat, — nem emberi karhatalommal, hanem az ige fegyveré­vel. Az apostolokkal együtt Auguszti­nusz is mondja: „a katolikus püspökök­kel sem kell egyetérteni, ha netán téved­nek, vagy az Isten szent igéjével ellen­kező módon vélekednek". Úgy látszik, hogy a püspököket némi részben a mózesi törvények példája té­vesztette meg, hogy halálos bűnnek te­kintik, ha valaki ünnepnapon kézimun­kát végez, ha valaki meghatározott ima­órákat elmulaszt, ha valaki a böjtöket nem tekinti Istent kiengesztelő cseleke­detnek. „Ne figyeljetek zsidós mesékre és oly emberek parancsára, akik az igaz­117. ságtól elfordulnak“ (Tit. 1, 14.). Krisz­tus a hagyományok sürgetéséről eké- pen nyilatkozik: „Hagyjátok őket; va­kok és vezetői a vakoknak; ha pedig vak vezeti a vakot, mindketten verembe esnek“. (Máté 15, 14.) A rendeletnél mindig az evangéliom célzatát kell szem előtt tartani. Ha pe­dig nem érjük el azt, hogv nyugodt lel­kiismerettel nem teljesíthető rendszabá­lyokat eltöröljék, az esetben annak az apostoli rendeletnek leszünk kénytelenek engedelmeskedni, amely azt mondja: „Istennek kell inkább engedelmeskedni, mintsem az embereknek“. (Csel. 5, 29.) Péter apostol is tiltja a püspököknek a kényuraskodást és az egyházak felett való uralkodást, rtk is számonkéretnek Isten előtt, ha makacsságukkal szaka­dást idéznek elő. * A befejezésben kifejezésre jut, hogy a benyújtott hitvallásban csak a főbb visszaélésekről történt említés. Ezekből azonban a többi visszaélés is szól, mint bűnbocsátó levelek, búcsúk, a kiátkozás- sal való visszaélések, a szerzetesek, helytelen cselekedetei és számtalan más dolgok. Ha hiányos volna a felvilágosí­tás. a Szentírás alapján bővebben is ki­fejtik. Az Ágostai Hitvallást benyújtása előtt 2 fejedelem, 3 herceg. 2 őrgtóf és 2 vá­ros tanácsa és elöljárósága írta alá. * Bizonyosra veszem, hogy hitvallá­sunk rövid ismertetésével nem végeztem hiábavaló munkát. Én is a vele való fog­lalkozás által, újból is nagyon sokat ta­nultam. Arra kérem olvasóinkat, hogy evangéliomi tantételeink iránt állandóan érdeklődjenek. , A lelkészek vallásos es­télyek, iskolai ’ előadásaikban állandóan foglalkozzanak vele. Próbáltatások nehéz idejét éli evangélikus anyaszentegyhá- zunk is. Erőseknek kell lennünk! De le­hetünk-e, ha nem ismerjük a Szentírá­son alapult igazságainkat? A harc folyt a múltban állandóan és szakadatlanul, általánosságban lappang­va, sok helyen azonban egészen nyíltan folyik most is ellenünk, — szünet nélkül. Megszervezett, minden elképzelhető és elképzelhetetlen fegyverrel felszerelt el­lenséges csapatok között: fegyvertele­nül, védtelenül élnek a mi evangélikus testvéreink. Csonka-Magyarországon szórványban legalább 80.000 ev. éldegél, kitéve az ezerféle csábításnak és az an: nál is több gonosz erőszakosságnak. Vannak 800—1000 lelkes szórványaink, ill. fiókegyházaink. Az egész világ evan- gélikusságának figyelmét szeretném fel­hívni arra a lehetetlen ténvre, hogy Bé­kés község területén az 1930. év statisz­tikai adatai szerint 1375 ev. lélek élt szórványban... Vájjon ki tehet róla?... Vannak azonban mammutgyülekeze- teink is: 20—30.000 lelkesek, melyeknek megszervezéséről hasonlóképen semmi jót nem mondhatunk. A szélein lakók csaknem olyan szabad prédái ellensé­geinknek, mint a szórványbeliek. A köz­pontokban folyik a munka, de ahol a csata áll: a távolabbi területeken ev. egyházunk részéről le van engedve a fegyver, vagy nem is volt kézben, be­csukott szemmel álltunk és nem láttuk, hogy miképen zsákmányolták el a mie­inket! Vájjon ki tehet róla?...

Next

/
Oldalképek
Tartalom