Harangszó, 1935
1935-04-07 / 15. szám
118 HARANGSZÓ 1935 április 7. Én hálát adok Istennek, hogy evangélikusnak születhettem. Adjunk mindnyájan hálát, hogy az Ágostai Hitvallásban lefektetett igazság: a hit általi megigazuláshoz való ragaszkodás mellett visszanyertük két legnagyobb kincsünket: Üdvünk bizonyosságát és Istentől rendelt földi hivatásunk nagyrabecsülését! AZ EGYKE. . Koporsót ringat nemzetem: Halál ajkán a dajka-dal; Gyászmenetbe lépek én is, Fekete levett kalappal. Gyermekszáj, mely meg nem született Mind telkembe sir és úgy zokog. .. Temet egy nép láthatatlanul S én a költő, én harangozok . .. Leány marad az anyaméh, Virágtalan az anyaság, Nem vdl szentté már a szentély, Mélybe‘ marad a magasság . . . Gyermekágyba mérges viperát Rejtenek bűnös rokonok ... Temet egy nép láthatatlanul S én a költő, én harangozok . . . Nem kint áll már a temető : Meddő anyák méhében áll, Modern erkölcs vak angyala Vlrrasztva áll fejjáinál. Meg nem ásott sírokban várnak Feltámadást a szent porok . .. Temet egy nép láthatatlanul S én a költő, én harangozok ... Fogyó holdnak jelképében Állnak városok, tanyák S láthatatlan ásóikkal Sirt ásnak a meddő anyák ... A halál kaszáját pengetik Barázdákban most a parasztok . .. Temet egy nép láthatatlanul S én a költő, én harangozok . .. Kettőből: egy .. . kettőből: egy ... Sikolt át rónán és hegyen, Dévénytől le Orsováig Kígyó sziszeg egy nemzetén . .. Nem mart ilyen nagy és mély sebet Török se tatár kigyótorok. Mint felébredt lelkiismeret Én a költő, én harangozok. Falvak, városok határán Zug és hömpölyög már az ár: Üres bölcsőket visz-ragad, S minden bölcsön halál-madár . . . De csillog még a hit keresztje És állnak még a templomok: Most fel a toronyba rohanok S én a költő, én harangozok!. .. Dobai Béta. Terjesszük a „HARANGSZó“-t! OLVASSUK A BIBLIÁT. A menny felé. Április 8. Utunk célja a mennv. I. Péter 1, 3—9. Az Úr Jézus útjai a Golgotha felé vezet. Elkísérjük-e útjában úgy, hogy a böjt nem múlik el ránk nézve áldás nélkül? Sokan úgy élik át az életet, mint az a vándor, aki virágos rétre érve, szedegeti a szebbnél szebb virágokat és nem veszi észre, hogy bealkonyodik s nemsokára az éjszaka sötétségé borul reá, még mielőtt célhoz érhetett volna. Pál apostol szemeit arra a boldog jövendőre szegezi, mikor majd övé lesz a mennyei jutalom. Ezért a célért mindent szívesen odaáldoz. A mi célunk se legyen más, minthogy utunk végén elnyerjük ama romolhatatlan örökséget, mely elkészíttetett számunkra. Április 9. Utitórsunk a Megváltó. Lukács 24, 15. Különböző utitársakat választ magának az ember. Az emmausi vándorok a szomorúsággal indulnak el Jeruzsálemből. Mások a vigasságot, élvvágyat, pénzt választják, hogy azok kísérjék életútjukon. A sírnál mindegyik cserben hagy, legfeljebb vádlóként lép velünk az örök bíró elé. Te, kedves lélek, milyen utitársat választottál? Egy haldokló öreg ember így szólt feleségéhez: ,,Ugy-e, öregecském, nekünk mindig jó dolgunk volt a Megváltónál? Olyan felségesen vezetett és úgy megáldott bennünket! S ha még jobban ügyeltünk volna intéseire, még jobban ment volna dolgunk“. Azt akarja Megváltónk, hogy mi teljes tudatában legyünk annak, hogv Ö mindig velünk van. így minden fájdalom megédesedik, minden teher megkönnyebbül, minden öröm megkétszereződik az Ő jelenlétében. Április 10. Útmutatónk a szentírás. 119. Zsoltár 105. v. Országutakon sokszor látunk düledező, korhadt Útmutatókat, melyek nem irányítanak célunk felé. Sokszor csábító lidércfények imbolyog- nak előttünk, amelyeket, ha követünk, ingoványba visznek, honnan nincs szabadulás. Lábaink egyedül biztos szövét- neke Isten igéje, melyről Luther ezt mondja: „Isten igéje kell, hogy az ember életeleme legyen. Ami az embernek a haza, az állatnak a legelő, a madárnak a fészek, a zergének a hegy, a halnak a folyó, az a hívő lelkek számára a biblia!“ Legyen életünk jelszava: „Nem hagyjuk el a bibliát!“ Április 11. Tilalomfám a kereszt. I. Péter 4, 1—4. A keresztyén ember szabadságra teremtetett. Mindenek szabadok nékem —• mondja az apostol, — de nem minden hasznos, nem minden épít. A kereszt, mely Jézus sebeire mutat, erőforrás számára, hogy uralkodjék bűn és kísértés felett. A kereszt nem olyan tilalomfa, mely a büntetés nagyságával akar rettenteni, de hatalom, mely megóv minden rossztól. Nagy Péter orosz cár elrendelte, hogy a szolgákat bántalmazni nem szabad. Ö maga azonban, amikor kertészét egyszer megdorgálta s az gorombán feleselt vissza, indulatában bottal megverte. Ezt később nagyon megbánta és így kesergett: „Sok csatában győztem, alattvalóimnak jó törvényeket adtam, de magamat nem tudtam meghódítani“. Április 12. Fegyverzetem a hit. Efézus 6, 11—18. Expedíciók útjukra mindenféle felszerelést, védőeszközt visznek magukkal. A földi dolgoknál ezerféleképen felfegyverzi magát az ember, de lelkiekben védtelenül indul nagyon sok esetben. Isten az ő igéjében teljes felszerelést kínál, tőlem függ, hogy igénybe vegyem. A hitnek annyi ereje van életemben, amennyi élő kapcsolatot tud teremteni köztem, közötte, az Ür között. Márk 11, 22. A hit ad győzelmet nékem. Amint Izrael átment a Jordánon, úgv én is átmehetek minden kísértésen és szenvedésen. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki meggyőzte a világot. (Ján. 16, 33.) Április 13. Vándorbotom a reménvség. Róm. 12. 12. A fáradt vándor számára a reménység az, amiben bizakodik. A keresztyén ember reménysége a Krisztusban van. Közel a szabadulás, mégis oly sokan kétségbeesnek. Egy hajó sok hányattatás után az Amazon folyóba sodortatott. Az iránytvesztett tengerészek kétségbe estek, mert még az ivóvizük is elfogyott. Egy közeledő hajó utasaitól vízért könyörögtek, mire azok ezt a választ adták: „Merítsetek, folyóvízen vagytok!“ A váltság munkája kész, csak el kel! fogadnom s a béke, boldogság az enyém lehet. Ha Isten a legdrágábbat, egyszülött fiát értem adta, mimódon ne adhatna meg nekem mindent, ami javamra van. Isten gazdag kegyelme az én reménységem. Április 14. Útlevelem a szeretet. I. Korintus 13. A kér. élet gyökere a hit, ámély szálait az Isten szeretetébe mélyeszti. Ebből a szeretetből táplálkozik élete, ez lesz ismertetöjele. (János 13, 35.) Az alázatosan bevonuló Jézus (Máté 21.) így talál helyet szívében s a pálmaág; mit nyújt a szeretet. Jól tudja, hogy amit az Ő kicsinyei közül eggyel cselekszik, azt Megváltójával teszi, azért a felebaráti szeretet testet ölt minden érzésében, munkájában, embertársaival való minden érintkezésében. Ez az élet egy folytonos, soha meg nem szűnő hozsanna lesz, mely a halál völgyén átvezeti a boldog örökkévalóságba. Rimár Jenő. KARCOLATOK. Már a gyermekek is .. . Az alábbi hirt szószerint vettük át a Tapolcai Lapokból: „Kertvárosban éjszaka betemettek árkokat mert azt hitték: templom készül ott. Még csak a lelkekben épülnek a tapolcai reformátusok és evangélikusok templomai ; még csak tervezik Istennek házait, gyűjtenek és kérnek a megépítésükhöz, de máris vannak, akiknek a hit eme hajlékai nem kedvesek. A Kertvárosban egy ház alapjait ásták a napokban. Reggelre a fundamentumot betemetve találták. Az építtető nyomozott, hogy mi van a dolog mögött és másnap este elcsípte a gyereksereget, amely szorgalmaskodott az újból ásott árkok betemetésén. — Miért temetitek be este, amit itt nappal ásunk? kérdezte jóakarattal a gyerekeket.
