Harangszó, 1934
1934-03-18 / 12. szám
1934 március 18. HARANGSZÓ 91. missziói munkát már Karsay püspök idejében megkezdte Bojtos János, a buzgó szentlászlói lelkész. Igen jó segítséget kapott a Nagygeresdröl Felsőrajkra települt Bakó Samu földbirtokos családjában, mely már Sopron megyében is jóbarátságban és komaságban élt Pálfy József, Haubner Máté és Trsztyenszky Gyula nagygeresdi jeles lelkészekkel. A geresdi Bakó még azon buzgó ev. családaink közül való, akik a szabadság- harc és a Bach-korszak szenvedéseit átélve, e válságos időkben szerzett tapasztalataikkal és apáiktól örökölt hitbuzgó- ságukkal a magyar hazafiság fundamentumát és elválhatlan szövetségesét evangélikus egyházunkban látták és tisztelték. Isten félelme tölté be házukat s becsületes, hazafias munkásságuk s hagyományos magyar vendégszeretetük mellett kiváló erényük volt a templomhoz. iskolához ragaszkodó meleg egy- háziasság is. És Bakó Samuné is Rádóczi Gvar- mathy Eszter nemcsak a női erényekkel tündöklő háziasszony, külső megjelenésével is a régi magyar tekintetes asszonyok mintaképe volt, hanem a hazai történelemben és irodalomban is jártas. Könyveket olvasott, az akkor oly értékes Vasárnapi Újságot eleitől fogva gyűjtötte. Naplót írt, melybe nemcsak a kiadásokat, időjárást jegyezte, hanem az évfordulókon rövid elmélkedéssel a nemzet nagyjairól is megemlékezett. Édesanyja is, Edvi Illés Borbála (1807) külön füzetbe írta a maga és mások verseit. Nővére, Berzsenyi Dénesné Jolán lányával, az írónővel nyaranként a rajki kúria és szép kert vendégei voltak. Hogy Bakó Saimuék már Geresden is mily vendégszeretők voltak, azt Szarvasi Sámuel theológusnak, Haubner Máté későbbi káplánjának Jenából 1863-ban írt levele tanúsítja. Hálával köszönti újévre a kedves Bakó-házat, hol oly sok víg órát töltött. Leírja az egyetemi várost, hol a magyarokat annyira szeretik. Jelgatartását. Bekopogtat. Valami hat termen vezették végig. Majd elbódult a fénytől, mely között haladnia kellett. Tökéletes rendben volt itt már minden s még egyre dolgoztak. Most vizsgálja át egy iparművész az egész munkát. Az utolsó simítás ez. Somló nem nézeget sem jobbra, sem balra, úgy megy, mintha álomországban járna. Végül megérkezik. Szíve megdobban, mint meglátja a hölgyeket s kezet csókol. Oly arccal néz a hölgyekre, melyre nem lehetett ráfogni, hogy mosolyog s azt sem, hogy komolynak akar látszani. Emma felkacag: — No kis bűnös, letett-e mar az öngyilkosságról? Maga alaposan ránkijesztett. A kis társaság szórakozik s a gavallér főbelöví magát. Szép kis eset lett volna. Somló ettől nem igen lett okosabb. Nem tudott rajt eligazodni, komoly volt-e a lecke, vagy tréfa? Annyit azonban tudott, hogy hízelegni kell, azzal nem ront a helyzeten. Tehát ilyen hangnemben fogalmazta meg válaszát. — Csodálják, hogy bolond voltam? Ennyi szépség, finomság között lehettem én más, mint bolond? Azt hittem, álmodom s az álom oly szép volt, hogy legjobb lett volna meghalni. — S maga még sem akarta tovább lemzi Fischer Kuno, Hase Károly jeles tanárokat s a diákegyleteket. Családjuk gyarapodván, Bakóék 1868- ban Zalában nagyobb birtokot vásároltak s Geresdről Felsőrajkra költöztek. Gazdasági gondjaik között az egyház iránt való szeretetet itt is megőrizték. Új lakóhelyüknek érdekes múltja volt. Rajkon már a középkorban vár, plébánia és premontrei prépostság volt. Rajky Péter 1453-ban kapuvári várnagy. Rajky István Nádasdy Tamás nádor familiárisa, akinek felesége, Anna 1538-ban Rajkról írt levelet. Rajky Györgyöt 1580-ban Fel- sőrajkon a nemesi kúriájában támadta meg Rajky Gábor, akit emiatt perbe fogtak. A reformációt korán elfogadták. Rajky Éva 1621-ben írja özv. Thurzóné nádorasszonynak, hogy ö az igaz ágostai valláson van. Az Ostffyak, Wittnyé- dyek még 1700 után is a Rajky lányok közül vettek feleséget. Rajknak 1625-ben Doktorics István nevű evang. lelkésze volt. Rajky András pedig 1687-ben Lég- rádon és Rajky János Magyargencsen volt evangélikus lelkész. Bakó Samu 1868-ban ismét ev. családot telepített a felsörajki kúriába. Birnbaum Sándort, a későbbi jeles várpalotai tanítót hivta meg házába nevelőnek Sopronból. Egyházilag Pusztaszentlász- lóhoz tartozván, Böjtös lelkész a zalai szórvánv gondozásához nagy segítséget talált Bakóékban. Ezt a buzgalmat a családfő halála után özvegye, Gyula fia és Béla unokája is örökölte. A nyolcvanas évek óta a régi Rajky-kúria nagy ebédlőjében szórvány-istentiszteletet tartottak. Házi oltárt emeltek, az orgonát pedig a zongora helyettesítette. A szomszéd falvak evang. úrinépe. a Grunner, Bubb és egyéb csáládok, de az urasáéi szolgálatban levő evang. hívek is mesz- sze vidékről eljöttek s nem maradtak el a róm. kath. jóbarátok sem. Ezt a több mint száz főnyi szórványt özv. Bakó Samuné, majd Bakó Gyula magyaros vendégszeretettel ebédre is ott maraszszőni az álmoit, — mondja kedvesen Koronczainé, — három hónap múlt el azóta s még árnyékát sem láttuk. — Féltem, hogy összetépik álmomat. ha mégegyszer oly vakmerő vagyok s a csillagok közé tolakszom. Nem mertem közeledni. Nyomorult kis mérnök vagyok... s... s... féltem..., hogy összetíporják álmomat... — Micsoda álomról beszél maga? — kérdi megütközve Emma. — Csak nem rólam álmodozik s távolabbi lehetőségekről? Maga is az átlag fajtához tartozik, mely ha három szót váít egy csinosabb leánnyal, mindjárt..., de hagvjuk. Maga nagyon, de nagyon félre értette azt a figyelmet, amellyel fogadtuk vakmerőségét, mikor asztalunkhoz jött, azt a tapintatot, mellyel kezeltük, hogy ne legyen botrány szemtelen viselkedése miatt. Értse meg, mi áldozatot hoztunk, hogy ne maradion szégyenben s maga álmokat sző. Ön vagy nagyon merész, vagy ostoba? Somlót mintha pofon vágták volna. Ágaskodik benne is az önérzet s lázasan keresi a szót, mellyel visszavághat: — Emmuska, ön nagyzol. Nem gondolja? Berci érezte, hogy szamárságot mondott, szinte belesápadt s várta a még nagyobb ütést. Nem is csalatkozott. tóttá. Böjtös János után Szabó Lajos, Varga Gyula esperes, Nagy Gyula, Nagy István, Kutas Kálmán stb. lelkészek prédikáltak a rajki szórványnak. Ennek egy kis irodalmi emléke is maradt. A legifjabb Bakó nővért, Emmát, a pusztavámi lelkész vevén nőül, a szórványbeliek kívánságára 1891. aug. 2-án e sorok írója is prédikált s ezt a beszédet Bakó Gyula nyomtatásban is kiadta (Sopron 1891). A címlap jelzi, hogy a szórvánv Bakó Samuné házában volt együtt. Bakó Gyuláról halálakor 1923-ban Nagy István zalaistvándi lelkész meleg, szép megemlékezést írt a Harangszóba. Fia, Béla ma is a pusztaszentlászlói gyülekezet felügyelője. Most, midőn Zalaegerszeg és Lenti után Barlahidán is új központot nyer a zalai szórvány, ne feledkezzünk meg Böjtös Jánosról és a Bakó családról, akik már több mint félszázad előtt gyűjtötték össze Felsőrajkon evang. egyházunk szétszórt híveit. Egyházasberzsenyí BERZSENYI DEZSŐ Akik ismerték, azok tudják, hogy Berzsenyi Dezső gazdag életét és emberi értékét nem lehet pár szegény emléksorba belezárni. Akik nem ismerték, azok talán eszményitettnek gondolják nemes jellemét, amit egy ragaszkodó szív sze- retete font körül az elismerés babérkoszorújával. Berzseovi Defcsö. gazdag ember volt. Földi gazdagságára jóságos szívének drága kincse tette méltóvá. Ez a romai- hatatlan lelki érték kísérte mindennapi életében, hozzátapadt a keze munkájához, életelvvé formálódott gondolkodásában s kiragyogott meleg tekintetéből. Istenes ember volt. A nemesdömölki — Maga zavarban van, Berci, soha életemben nem voltam olyan szerény, mint mikor nem adtam magának kosarat ott a kávéházban. Nagyon is le kellett ereszkednem. Megértette? Somló valósággal vergődött. Legjobban revolvert szeretett volna elővenni, hogy véget vessen ennek a kínos helyzetnek, de hamar belátta, hogy ez lenne a legnagyobb szamárság. Ezer s ezer gondolat háborgott benne, de egyetlen egv sem tudott olyanná kialakulni, mellyel előléphetett volna. Ha már azt hitte, megvan s szólni akart, megakadt torkán a szó. elpirult s olyan lett, mint a főtt rák. Koronczainé mulatott a dolgon, másrészt azonban sajnálta Somlót. Segítségére sietett: — Ne értse félre, Somló úr, Emmát! Ő ilyen. Őszinte s néha bizony meggondolatlan. Emma nem akart gorombás- kodni, csak annyit akart Somló úr tudomására hozni, hogy amire esetleg gondolt, arról ma még nem lehet beszélni. Hisz alig hogy ide csöppentünk s Emma még tizennyolc éves sincs. —- Nagyon félre értettek hölgyeim, — vág bele Somló felcsillámló szemmel, mint aki egyszerre megtalálta a hangot, —- nem házasságra gondoltam én, mikor álomról beszéltem. Nem, Az az este élmény volt nekem s oly szép, feledhetet\
