Harangszó, 1934
1934-03-18 / 12. szám
92. HARANGSZÓ 1934 március 18. vén templomnak minden vasárnapon világító gyertyája volt a fehérszakállú, fe- hérlelkü aggastyán. Igére szomjas tekintetében egy szebb világnak csodasóvárgása parázslóit. Papi lélek volt. Szavai, lelkének forrása, tiszták voltak, mint a hegyipatak, mert emelkedett s Istenhez szárnyalt érzésekből fakadtak. Láthatatlan prófétabélyeg pecsétje tette örökösévé az evan- géliom apostolokmányának: „Úgy fényeljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat“. Ez a lélek nevelt családjából szent magot; kis gyülekezetei a nagy gyülekezetnek. Feleségével. Istenben boldogult Károlyi Rózával való életszövetsége két nagy léleknek egybekapcsolódása, két tiszta szívnek szeretet- hűségben való egybeforrása volt. Egymást azzal boldogították, hogy nemes versenyben dolgoztak rajongva szeretett evangélikus egyházuk boldogításán. Minden léleknek csodálatos átható ' erejét az átöröklődés dönti el. Isten kegyelme már életében gazdagította örömét házanépének evangélikus életben fejlődő jellemében. Ebben a drága örökségben van életének legnagyobb jutalma s élete tartalmának, az önzetlen szeretetnek dobogó szívekben való átplántálása az ő legnagyobb hagyatéka. Aki másokba tudja átgyökereztetni lelkének legtisztább hajtásait, az halhatatlanságáért harcok Berzsenyi Dezső ezt a harcot egész szívvel s egész hűséggel harcolta meg. Ezért lett élete mindnyájunk számára drága Ámenné az Úr ígéretére: „Az igazak emlékezete áldott!“ B. S. Nem új vallás kell nekünk, hanem új Krisztus-megtalálás! — Krisztus, aki maga a Vallás! len, hogy emléke még ma is végig táncoltatja lelkemen foszforeszkáló, csillogó álmait, akár a napsugár táncol a tó sima tükrén. S tehetek én róla? Akaratomnak nincs hozzá köze. Képzeletem játszadoz, ne irigyeljék tőlem ezt az ártatlan álmodozást, mely nem árt senkinek s engem legalább pillanatokra boldoggá tesz. Emma nagyot nézett, de meg volt elégedve, mert látta, hogy Somló hazudik. Nem hizelgett volna neki, ha csak holmi foszforeszkáló álmodozást tudott volna felébreszteni Somlóban s tovább fiizi Berci gondolatait: — Ezt már szeretem hallani, Somló űr! Ilyennek ismertem meg akkor este. Jó pajtás, ki udvarol, ki .talán kicsit szerelmes is és merészebb reményeket táplál irántam, de tudja, hogy ez csak foszforeszkáló álmodozás, melyhez az akaratnak semmi köze. Talán nálam is így van. Lehet, nem mondom. De csak ennyi. S ez untig elég ahhoz, hogy jól töltsük időnket. Mit is kívánjunk mást az élettől? Ami ezen felül van, az megkötöttség, gyötrelem. Oktalan ember, ki hiú ábrándok miatt feladja szabadságát. De hagyjuk!... jó barátok leszünk... elszórakozunk..., álmodozunk is egy kicsit. .úgy-e így gondolta, Somló úr? (Folytatjuk). ‘ Az imádság. Most, amikor benn vagyunk a böjt áldott időszakában, sokszorosan fel kell erősítenünk magunkat az imádság fegyvereivel, hogy megérthessük a megváltás világátalakító jelentőségét és magunkévá tehessük annak áldásait. Elgondolom azonban, hogy milyen kevés imádság van, amely felszáll az Istenhez és milyen sok imádság van, amely mint a szappanbuborék, elenyészik az emberi ajakon és elhal a lélekben, mielőtt megszületett volna. Megfigyelésem szerint háromféle imádkozó emberfajta van; vannak alkál- mi imádkozok, vannak értelemnélküli, szinte babonás hittel imádkozok és vannak, akik meggyöződéses, igaz hittel imádkoznak. Az alkalmi imádkozóknak rendszerint nagyon rövid az imádságuk, mert ezek vagy csak a veszedelem idején, vagy valami nagy kívánság beteljesülése reményében, vagy pedig (ez még a jobb eset) valami öröm alkalmával imádkoznak. Ezen imádságok szövege rendszerint: „Istenem, csak most tarts meg!“, „Segíts meg Istenem!“, „Hála neked jó Istenem, mégis csak jó vagy, hogy megsegítettél!“. És ezen rövid fohászkodásoknál valósággal meg vannak illetödve és hatva saját jóságuktól, istenességüktől. Hallottam egy nagyétű fiatalemberről, aki ha jó eledelt lát maga előtt, össze kulcsolja kezeit és hálákat adva feltekint az égre. Kiváncsi voltam ennek a jóétvágyú fiatalembernek a lelkivilágára és egy alkalommal megkérdeztem tőle, hogy tulajdonképen milyen álláspontot foglal el a vallás kérdésében. Azt mondta, hogy ő egy „szerencsés keverék“, sem nem istentagadó, sem nem „túlbuzgó“ vallásos és azt mondta, hogy különben is ö nem foglalkozik ilyen felesleges dolgokkal, mert sokkal okosabb dolgok is vannak a világon. Ismerek valakit, aki szintén nem foglalkozik ilyen „felesleges“ dolgokkal, de azért a „segíts meg Isten“-t és „hála Isten“-t többször hallom tőle, mégpedig rajongó páthosszál kiejteni. Ebből a fajtából nagyon sok van, de talán még több, a babonás hittel imádkozók fajtájából. Ezek vallásosnak tartják és érzik is magukat; templomba rendesen eljárnak, megvan a szokott reggeli és esti imádságuk, amit el nem mulasztanának semmiért, de az már nem fontos, hogv reggel az álmosságtól át tudja-e érezni és egyáltalán oda gondol-e imádsága értelmére és este pedig imádsága közben nem kalando- zik-e el gondolata ,a napi események — esetleg épen nem az imádság szövege közé illő — gondolatai között és az így megzavart imádság végül nem olvad-e össze álmainak képeivel. Ezek azok, akik ha egyszer szembe kerülnek egy istentagadóval, aki ügyes fogásokkal érvel a vallás létjogosultsága ellen, elvesztik lábuk alól a talajt és hitük holtpontra jut, — de azért még aznap este elmondják rendes imájukat, mintha mi sem történt volna, egyrészt azért, mert a gyermekkoruk óta beidegződött szokásukat. ha elhagynák, nem is tudnának jóízűen aludni, másrészt pedig azért, mert az gondolják; hátha mégis van Isten és akkor mégis csak jó lesz imádkozni, mert különben megbünteti őket és — gondolják — utóvégre nem kerül oly sok áldozatba. Könnyű belátni, hogy milyen, szinte humorosan hiábavaló az ilyen imádság? A harmadik féle imádkozók tábora, sajnos, már sokkal kisebb. Ezek azok, akik magukévá tudják tenni Urunk imádságát: a „Miatyánk“-ot. Ezek azok. kik a hatalmas Teremtőhöz, mint szerető Atyjukhoz teljes hittel és bizalommal tudnak imádkozni; akik az ő nevének megszentelődésén féltő szeretettel dolgoznak; akik legfőbb céljuknak az ő országa eljövetelét tartják; akik a saját akaratukat alá tudják rendelni, sőt összetudják egyeztetni az Ö akaratával, mert tudják, hogy a mi gyarló emberi szemünk nagyon gyenge ahoz, hogy teljességgel megtudjuk ítélni, hogy mi szolgál javunkra és ezért teljes nyugalommal bízzák sorsukat teremtöjtikre, akinek oly ..kifürkészhetetlenek az utjai“; akik valóban, csak a mindennapi kenyérért, a megélhetésért imádkoznak, akiknek nem minden törekvésük a vagyongyűjtés szegény embertársaik rovására, hanem a lelki javak gyűjtésére tö- rekesznek, akik tudják, hogy a földi javakat ..a rozsda megemészti, a tolvajok ellophatják“, de a lelki javakat senki el nem veheti tőlünk; aki nem tartja magát tökéletesnek, nincs eltelve magával, hanem nagyon is érzi gyarló, bűnös mivoltát és töredelmes bűnbánattal és hittel tud vétkeinek megbocsátásáért imádkozni; .akik ellenségeiknek szívükből megtudnak bocsátani, mert tudják, hogy a gyarlóság, az önzés, a rosszindulat és Egyházasberzsenyi Berzsenyi Dezső.
