Harangszó, 1934
1934-01-07 / 2. szám
XXV. évfolyam. 1934. január ?. 2. szám. Alapította : KAPI BÉLA 1910-ben Lap tulajdonol Ounintúli Lnth«r-8zöv«ti*f. Ai Orata^v* bn her- SsöTetséf hivatal oe lapja. Megjelenik minden vasárnapi ingyen melléklet kéthetenként a Kis llarangszó. Poatacvekhsaámla: 80.69» Klöfisetéat elfogad minden evang lelkór: éa tanító. Feltűnt a hajnal pírja, S int a puszták vad fia Sűrű ködöt űzve széjjel; Az üdv kútfejénél térdel. A .JHuujasA" uwkMsffi-kfedA birUkl I qyOr U , PaMl-Mr & RlOHtstési ár*' nerrcdäYra 1 P 88 filMf, (ilArre 8 P 40 tUlir. In im 4 P 80 fillte doportoi kcidé*««l iWk» kedrumAny Imerik&ba «(Au én* 2 dolUr; u utódállamokba n^rjidérra l P So GUto Törj előre! Filippii lev. 1, 9. .Azért imádkozom, hogy a ti szere- tetetek még jobban - jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben*. P ál apostol Isten iránti hálával emlékezik meg a filippibeliekről azért, hogy résztvettek az evangé- liom ügyében, oltalmazták és életükben megbizonyították a Krisztus beszédét. A hálaadás szava után a reménység szavát így szólja az apostol ajaka: „Aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégzi a Krisztus Jézusnak napjáig. Azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek az evangé- liom iránt jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben“. Igen, a Krisztus üdvözítő evan- géliomának ismeretében kell nekünk is napról-napra növekednünk, hogy az evangéliom mindig nélkülözhetetlenebb, értékesebb és drágább legyen előttünk, hogy azt mindig nagyobb lelki érdeklődéssel olvassuk, hallgassuk és tanuljuk. így válik számunkra is hatalommá az evangéliom, amely átnemesíti szívünket, megvilágosítja értelmünket és megújítja életünket. így történhetik meg velünk is, hogy tiszták és botlás nélkül valók leszünk a Krisztus napjára, teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására. Törj hál előre itt is! Az evangéliom szeretete é^ megbizonyítása is éppen úgy a szived ügye legyen, mint a világi szorgalmatoskodásod. A csüggedetlen harcot itt is éppen olyan szívósan megálld, mint amit megvívsz sokkal értéktelenebb múlandó hivságokért. Törj előre! . . . A mi tiszta és botlás nélküli életünk, a hivatali hűségünk, békes- séges kereszthordozásunk, együttérző, segítő készségünk s az evangéliom terjedéséért örömmel hozott áldozatunk — ezek mutatják meg a világ előtt, hogy a szeretetünk még jobban-jobban bővölködik az evangéliom ismeretében. Ezek lesznek azok a gyümölcsök, amelyekkel a mi életünk bizonyságot tesz az evangéliom mellett s amelyekkel a mi életünk mintegy díszíti és felékesíti az evangélium örök szépségeit. Ahol pedig az ember szive hálaadással fogadja az evangéliom áldásait s ahol a hívő az evangéliom által reárótt kötelességeit boldog Evangélikus kcresztyénségünk túlontúl berendezkedett védelmi harcra. Letette a hódítás fegyverét, felállította lábhoztett fegyverrel a határra az őröket, hogy vigyázzanak, senki se merje zavarni az . . . álmát, míg álmodik régi dicsőségről. Magyarázatnak talán elég az, hogy ebbe a védelmi arcvonalba való beásottságba a kisebbségi sorsunk kényszerített bele, mentségnek azonban ma semmiképen sem elég. A misszió ünnepén rá kell eszmélnünk arra, hogy a kisebbség nem ment fel, sőt kötelez az igazság diadaláért folytatandó küzdelemre. A misszionárius, amikor megkezdi munkáját, mindig egyedül áll egy pogány világgal szemben s nem ennek dacára kezdi meg a munkáját, hanem épen ezért. Nem a számunk lett kevesebb, hanem a hitünk! Missziót! Fel hódító munkára! Erre kötelez minket egyházunk ura. A nagy missziói parancs: „El- menvén tegyetek tanítványokká minden népeket“ nemcsak a pogá- nyok között munkálkodó hittérítőkörömmel teljesíti, ott bizton várhatjuk beteljesülését az apostoli reménységnek: aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégzi a Jézus Krisztusnak napjáig. Törj előre, hogy ugyanez rajtad is beteljesedjék ! „ Mária is élő hittel lm a jobb részt választá Midőn áhitalos szívvel A Megváltót hallgató. Egész lelke rajta csiiggött, Benne talált békét, üdvöt S míg ott lábainál ült Istenével egyesült“. Ámen. nek szól, hanem minden keresztyénnek, tehát minden evangélikusnak is. Erre kötelez minket egyházunk története. A reformáció nem kolostori cellák mélyén való szemlélődő elmélkedés, az igazság diadalának ölhetett kezekkel való várása volt, hanem hódító hadjárat. Miért szülne gyáva nyulat Nubia párduca? Erre kötelez minket egyházunk hitének értéke. Mert vagy megérdemli egy hit azt, hogy terjesszem, vagy nem, de akkor azt sem érdemli meg, hogy a követője legyek. Erre kötelez minket saját jól felfogott érdekünk is. A védelmi frontra való visszavonulásnak súlyos veszedelmei vannak. Elpuhul a test. Eltűnnek a harci erények, elfogyatkozik az ügy diadalába vetett hit, megrendül a harctér vasfegyelme s úrrá lesz a gyengeségtudat a harcosok lelkében. A védelmi frontra való visszavonulásnak azonban nemcsak befelé vannak ilyen súlyos következményei, hanem kifelé is. Bátrabbá, majdnem azt mondhatnánk: szemtelenebbé teszi az ellenfelet, Missziói! Irta: Túróczy Zoltán.
