Harangszó, 1934
Kis harangszó
I. évfolyam. 1934. október 21. 18. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I EVANGÉLIKUS I Megjelenik a tanév alatt Győr, Petőfi-tér 2. pvcducvi ad kéthetenként. Postatakarékpénzt. csekkszámla 30.526. U Y E.KiVic.l\LAr Előfizetési ára egész évre 80 fillér. A boldog éhező. „Boldogok, akik éhezik és szom- juhozzák az igazságot mert ök meg- elégittetnck". (Máté (5:6) Ugy-e, kopogott már a te édesanyád ajtaján is szegény ember, hogy egy darabka kenyeret kérjen? Éhes volt szegény nagyon s ha megkérdezted . volna, hogy boldog-e, bizony nem mondta volna, hogy az. Sem az a vándor nem érzi magát boldognak, aki tíízo nyári napon megy órákig és sehol sem talál egy korty vizet sem. Jól tudom, te sem vagy boldog, amikor éhes vagy s nincs ennivalód, szomjazol és nem ihatsz! Jóval több, mint 100 éve annak, hogy messze-messze tőlünk napsütéses reggelen elindult egy fiatal leányka; hosszú út volt előtte, de boldogan ment, pedig az út ugyancsak feltörte lábát, hisz mezítláb járt, hogy egyetlen pár cipőjét megkímélje. El is fáradt, meg is éhezett a kis Mari, mire végre elérte célját, de alig érezte a testi fáradságot és éhséget! Annál inkább erősödött lelkének éhsége, vágyódása és egyben boldogsága is: lesz, lesz már neki bibliája! Mert ez a gyermekleányka a nagy utat azért tette meg, hogy hat évig gyűjtögetett filléreiért végre megvehesse a bibliát! Mari már kicsiny gyermek kora óta vágyódott az Isten igéje után, szüleinek pedig nem volt bibliája, szegényeknek nem telt rá; akkor még sokkal többe került a szentírás, mint ma! Végre mégis kezében volt a kedves könyv és Mari boldog ujongással indult hazafelé! Nem hiába vágyakozott hát reá olyan nagyon, a jó Isten adott neki bibliát. Most már elővehette mindennap, olvashatott belőle, tanulhatott belőle! Milyen nagyon szereti őt az Úr Jézus, hogy neki bibliát adott és mennyivel jobban igyekszik ő is ezután szeretni az Urat! Lám, ez a gyermek éhezte az igazságot és boldog volt, mert Isten megelégítette az ő éhségét! Kedves kis testvérem, érezted-e már, hogy nemcsak a gyomrod kíván enni és inni, hanem a lelked is?. Érezted-e már, milyen jól esett édesanyád mellett elfogyasztanod az ebédet, amit ő olyan nagy szeretettel készített neked? Ültél-e már ilyen szívesen a templomban, vasárnapi iskolában vagy otthon a bibliád mellett? Ha igen, akkor
