Harangszó, 1934

Kis harangszó

70. oldal. KIS HARANGSZÓ 1934. október 21. tégy úgy ezután is, ha néni, kérd még ma Istent, hogy szerethesd Jé­zust, vágyódhass Hozzá, hogy te is boldog legyél! E. N. ÁLDÁS. Kisharangszó — kis tábora — én ma hozzád szólok! Reád, a nagy távolságból áldó áldást szórok. Krisztus Urunk báránykái, azt kívánom néktek; A jó Pásztor, a hű Pásztor szeretete, — ragyogjon a szemetekben ragyogjon Bennetek! viruljon telketek ! stoli néni. Töltött csokoládé meg a persely.- Halló Jóska! Várj csak! Úgy lá- tam egy helyre igyekszünk! — Nem hiszem Laci! Te hova sietsz? — Panna nénihez, a cukorkaárus­hoz. Veszek finom töltöttcsokoládét ezen a szép, új húszfilléresen. — Na látod, én csak tiz fillért szorongatok a a markomban — azt is már egy hónapja gyűj­tögetem — s most vi­szem a perselybe Jobb volna, ha te is inkább a szegény, és a pogány gyerekekre gondolnál, mint magadra! — Először: én ma­gam kerestem ezt a pénzt. Naponta elviszem az újságot a szomszéd néninek a postáról s ezért kapok minden el­sején 20 fillért. Egy hó­napig vártam én erre a kis örömre, hát csak megérdemlem? Aztán én még nem is láttam igazi pogány gyereke­ket soha, csak képen, hát mit törődjem olyan nagyon velük? — Félek Laci, hogy te az Ur Jézussal sem sokat törődsz, hiszen őt is csak képen láthattad? — Óh az Úr Jézust hogyne szeret­ném, hiszen ö ad nekem mindent! Édes­apám dolgos két kezét, édes anyám me­leg szívét neki köszönhetem! Tudod, a múlt éjjel úgy fájt a fogam, hogy han­gosan sírtam. Édesapám majd kikerge­tett, hogy miért nem hagyom aludni. De édesanyám addig párolgatta, míg el nem mult a fájdalom. S azt mondta, hogy ezt a szeretetet az Úr Jézustól ta­nulta. — Úgy látom, Laci, hogy nem is kell nekünk a tengeren túlra mennünk, mert itt is lehet sok „igazi“ pogánygyi rme- ket látni! — Hogy érted ezt Jóska ? — Úgy, ahogy az Úr Jézus mondta: „ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi különöset tesztek ? Hát nem ugyanezt te­szik-e a pogányok? (Máté 5:46.) — Úgy látom én, hogy az Dr Jézust is csak azért szereted, mert mindent tőle kapsz s szüléidét is szintén ezért! Vagy Lengyel Jóskával nem azért ba­rátkozol-e, mert ő erős és meg tud védeni a csúfolódástól? Bezzeg a kis Széles Pistát még egyszer sem kínáltad meg abból a jó aszalt­szilvából, amit minden nap a zsebedben hor­dozol. mert ő csak egy vézna, szomorú kis fiú, akivel még footballozni sem lehet, úgy-e? Hát látod, ezt nevezik önzésnek, amikor mindig csak a magunk hasznát keressük. Pedig ha egyszer megpróbálnád, milyen nagv öröm az, másokért valamiről lemondani; tudom, nem cserélnéd el hat rúd töltött­csokoládéért sem! No, de ott a Panni néni, menj... Isten veled! Hát a te kétfilléred útban van-e már?

Next

/
Oldalképek
Tartalom