Harangszó, 1934

Kis harangszó

I. évfolyam.

1934. szeptember 9.

15. szám.

Szerkesztőség és kiadóhivatal; I EVANGÉLIKUS I Megjelenik a tanév alatt Győr, Petőfi-tér 2. „vcDiicm ad kéthetenként.

Postatakarékpénzt. csekkszámla 30.526. uYcKJVlfc.KLAr Előfizetési ára egész évre 80 fillér.

Munkára fel!

Most mindenünnen ez hangzik felétek.

Még senki nem mondotta néktek, már a vakáció vége felé untátok a vakáció játékait és örömeit és kíváncsian vártátok, mi lesz az új iskolaévben.

Mit tanultok ? Ki tanít benneteket, ha nagy iskola tanulói vagytok?

Ki lesz a szomszédotok? Volt, aki már előre megszerezte az új tankönyveket és folyvást azokban böngészgetett. — Emlékezem, mikor én iskolás gyerek voltam, mindig volt valami öröm, munkakedv bennem a tanév elején. Nagyon szerettem a katonásdit. S ezért hangzott a szívemben úgy az a mondat, mint egy nagy riadó. Mi ntha mindenünnen előállottak volna az iskola kürtösei és harsogták volna a lábam alá az új indulót. Volt idő, mikor boldogan lépkedtem az iskola felé, mint katona a győzelemre.

S íme egyszerre valósággá lett, ami után vágyódtunk. Itt van az iskolaév kezdete. Megszólalnak a harangok, búg már az orgona, zeng már az ének. Az évnyitó istentiszteleten felhangzik a tisztelendő bácsi ajkáról az Isten üzenete: „munkára fel!“ Pár napja már az iskolaajtókon, az újságokban olvassuk, hogy megkezdődnek a tanítások, de most az istentiszteleten válik komollyá a dolog. S most már nemcsak a nyári katonásdi já, Munkára fel!“