Harangszó, 1934
Kis harangszó
58. oldal. KIS HARANGSZÓ 193T szeptember 9. tékok kedves emléke gyanánt zeng bennünk ez a mondat, hanem úgy, mint egy bibliai ige. Mindenki komolyan kezd gondolkozni felette s ha ugyan rágondolunk, akkor valami szorongás fogja el a szivünket. Mert holnap már kérlelhetetlenül megnyílnak az iskolák hatalmas kapui. Csődül be rajtuk a sok diák. Kicsi kis fehér falu falusi templom mellett meg egy pár kis gyerek tipeg vagy szalad be az iskolaajtón. De mindegyik szemében és szivében öröm és valami szent komolyság vegyülete van ettől a mondattól: „munkára fel“ ! — Azokat mondjuk boldogoknak közületek, akik így mennek. De én most boldogabbaknak mondom azokat, akiket valami szorongás fog el ennek hallatára. S ezt a múlt iskolaévre való visszaemlékezés idézi elő. — Hányszor üntad már ezt, ha figyelmeztettek: „munkára fel'!, hányszor levágtad a könyvedet és füzetedet, ha verejtékezni, kínlódni kellett mellettük. Ebben az évben is jönnek ám a robotos napok! Hogyan gondolsz rájuk ? Gondolj most imádsággal előre és minden tanulásod előtt imádkozzál s akkor oszlik aggodalmad. Gondolj a hivő ember komolyságával a tanulásra s akkor megy majd a munka, mert tudod, hogy Isten bizta rád. Menj Jézus zászlója alatt, mint kicsi katonája s akkor győzöl! „Munkára fel!“ (A szerkesztő bácsi). Kik £i boldogok? Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa, (Máté 5:3.) Ha megkérdeznélek, titeket, gyerekek, afelől, hogy ki mikor volt közületek a legboldogabb, azt hiszem, nagyon különbözők lennének a feleletek: „Olyan boldog voltam ma, mert egy nagy csomag csokoládét hozott a keresztanyám!“ Vagy: „olyan boldog vagyok, mert új ruhát kaptam;“ „ma nagyon jól feleltem az iskolában.“ De figyeljétek meg azt, hogy meddig tartanak ezek a boldogságok? Amíg elfogy a csokoládé, elpiszkolódik a ruha. vagy amíg nem tanulod meg a leckédet. Az Úr Jézus azonban tud egy egész csomó emberről, akik hosszú ideig állandóan boldogok maradnak. (Máté 5, 3—10.) Olvassuk csak el a 3-ik verset! „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.“ Tehát itt szegényeket mond Jézus boldogoknak. Olyanokat, akik lélekben szegények. Mit | gondoltok, kik a lelki szegények? Ismertem egy kis fiút, aki nagyon büszke volt arra, hogy ö milyen ügyesen tornázik, birkózik és még sok mindenben milyen ügyes, úgy, hogy amikor beszélt, folytonosan dicsekedett. Lenézte azokat, akik nem olyanok, mint ő és folyton csak azt lehetett tőle hallani:: „én ezt is tudok, azt is tudok.“ De aki megfigyelte, láthatta, hogy szüleivel és tanítóival, de még a barátaival szemben is engedetlen, rest, dúrva, haragos, templomkerülő, verekedő, keményszívű. Az ilyen gyermek bizonyára nem az, akit Jézus boldognak mond. Jézus előre tudja és látja, hogy mennyit kell az ilyen gyermeknek sokszor a szüleitől, tanítóitól vagy az erősebb barátaitól, akiket megsértett — szenvedni, amíg elhagyja rossz szokásait és megtanulja az engedelmességet és tiszteletet. De az ilyen gyermek főképpen azért boldogtalan, mert az olyanhoz, akiben ott ül az önmaga szerete- tének a bálványa, aki mindig saját magával és képességeivel van eltelve, egyszóval, aki a bűneit szereti, az olyanhoz nem hajolhat le Jézus és nem vehet benne lakást. De ha alázatosan meghajolsz Jézus előtt és mindent tőle kérsz: ad erőt a lecke megtanulásához, engedelmességnek lelkét szüleid és tanítóiddal szemben, becsületes szivet a játékban, örvendezést az Isten igéjének hallgatásában. De Ő nemcsak beköltözik a szívedbe, hanem elkezdi az ő dicsőséges