Harangszó, 1934
1934-10-21 / 43. szám
1Ö34. október 2l. Jubileumi — — évfolyam. 43. szám. Alapította : KAPI BÉLA 1910-bon. Laptulajdonos : Dunántúli Luther-Szövetség. Az Or*zágofl Luther- SzötetséK hivatalon lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyin mtMéhltl tanév alatt kéthatinként a KIS HARANGS7Ó. Postacsekk szám la : 30.52ft. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. El Isten as égben, Légy jó reménységben. A .Harang»só" szerkesztő-kiadó hivatala GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 4« fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel lO°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér Az Ur iskolája. Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkod- janak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunk- ra. I. Tim. 6, 17. A biblia mindig az ostorozás hangján szól a felfuvalkodottakról. Nem' csoda! A felfuvalkodott ember utálatos látvány. Jellemző, hogy az ókor mesevilága a felfújt békához hasonlította a gőgös embert. A gőgös embert senki sem szereti. Lehet, hogy hízelegnek néki, hajbókolnak előtte, de szívből senki se szereti. A felfuvalkodott ember rendszerint haszontalan ember is. Véghez vihet hatalmas tetteket, ám mivel mindent hiú önzésből cselekszik, az emberi közösség java szempontjából tulajdonképpen haszontalan ember. Mint ahogyan a kenyerünket is nem a hetyke kalász adja, hanem az, amelyik alázatosan föld felé horgasztja fejét. A felfuvalkodott ember mindig istentelen ember. Nála a vallás legfeljebb üres szokás, külső máz, vagy képmutatás. Hiszen a gőgös ember önmagát bálványozza s helyezi oda imádatának arra a trónjára, ahova egyedül Istent szabad helyezni. Nem csoda hát, ha Jézus a farizeusi felfuvalkodást bélyegezte meg a leglobogóbb haraggal s nem csoda, ha a biblia a gőgöt csak ostorozni tudja. Isten egyszerűen nem bírja ki a gőgös embert. Ezért nem riad visz- sza a legélesebb operáló kés alkalmazásától sem, csakhogy kigyógyíthasson valakit a felfuvalkodott- ság betegségéből. A szenvedéseinkre tekintsünk- úgy, mint amelyekkel Isten meg akar óvni minket a felfuvalkodottság bűnétől. Fenti igénk beszél az Isten megalázó nevelésének egyik gyakori formájáról is. Isten megaláz úgy, hogy kiábrándít minket abból, amiben pedig gőgösen bizakodtunk. „Ne reménykedjetek bizonytalan gazdagságban. Soha olyan világosan nem mutatkozott még meg, hogy milyen csalfa és megbízhatatlan a vagyon, mint az utolsó esztendőkben. Isten ki akar ábrándítani a pénz szerelméből, hogy helyette Önmagához kapcsoljon. Miért aláz meg az Isten? Hogy megelégedetté tegyen. A legtöbb Mit, mivel? Az embereket az egyházzal. Sokan elkövették már ezt a néha meggondolatlan, néha gonoszszándékú, de mindig bajt- okozó cserét, mérhetetlen kárára maguknak is, másoknak is. Egyik előkelő hívünket valamilyen templomi ünnepélyen neki nem tetsző helyre ültette a kalauzoló cserkészfiű Erre az illető úgy megharagudott az egyházra, hogy hiába látogatjuk meg kérő szavunkkal időnként, azóta nem lépte át a templom küszöbét. Pedig az a cserkészfiú, még ha valóban hibát követett is el, csak nem azonos az egyházzal! Valaki sérelmesen magasnak érzi az egyházi adóját. Erre halálosan megharagszik az egyházra és men- | ten kitérést emleget. Pedig az adókivető bizottság, még ha valóban tévedett is, csak nem azonos az egyházzal! Hány szektáskodó hagyta már ott az egyházat, azért, mert a lelkész vagy tanító — szerinte — méltatlan életet él. Pedig a lelkész és tanító, de még az egész gyülekezeti vezetőség sem azonos az egyházzal. ■ Emberek hibázhatnak, vétkezhetelégedetlenségnek a gőg az oka. Ha mi az Isten alázat-iskolájában eljutunk annak belátására, hogy nekünk semmihez sincs jogunk, tehát ha mégis van valamink, az csak kegyelem, ha az Isten megalázó keze alatt le tudjuk fokozni az igényeinket, akkor mindjárt úgy érezzük, hogy Isten bőkezű volt velünk szemben akkor is, ha talán kis darab kenyeret tett az asztalunkra. Aki felmagasztalja magát, meg- aláztatik, aki megalázza magát fel- magasztaltatik. nek, megbotolhatnak, elbukhatnak a legkülönbek is, az egyház, mint a Krisztus szeplőtelen teste, mindezekért nem hibáztatható, mert mindezeknek felette áll. S ha netán egy napon minden evangélikus méltatlanná válnék is e drága névre, az egyház akkor is maradna, ami volt: a Krisztus vérén fundált szentek közössége. Ma borús időket élünk. S mikor az idő elborul, akkor megjelennek a kárrogó hollók. Innét van az, hogy az egyház ellenségeinek pusztulást jósló hollókárrogásától hangos körülöttünk a levegő. Ha valahol bajt látunk a soraink között, azt mi magunk is őszintén megmondjuk. De ezzel felelősségérzetet és éber vigyázást akarunk kelteni, nem pedig félelmet és csüggedést. Itt se tévesszük össze az embereket az egyházzal. Emberszivek itt- ott kihűlhetnek, elközömbösödhet- nek, emberlelkek hűtlenkedhetnek, árulókká lehetnek, embervállak olykor megroskadhatnak, kötelességek alól hűtlen gyávasággal kibújhatnak, — ez mind emberi bűn, emberek elhanyatlása, nem pedig az egyház elhanyatlása. Emberkéz-al- kotta földi formák megroppanhat Ne tévesszük össze!
