Harangszó, 1934
1934-01-28 / 5. szám
1934. január 28. Alapította : KAPI BÉLA 1910-ben Lapluiajüonc»: Ounintúli Luther-8zöv«taég. ax Ornr.x^o» Lamer- riiftYetség hiTXtAlM lapja. Ahgjttflnik minden visárn*?, Ingyen melléklet kéthetenként a Kis Iiurangszó. Hoctauaelckxs&mla: 80.525 KIdflsetést elfogad minden omj. lolkéui 6c tanítf. Jubileumi — 25a — évfolyam. 5. szám. mtMiH-UMliblnUt QYÖR II., P.Vtl-tér I. KlOBaetéd in • neiyed&TTt I P «8 ültét, lététre 8 P 40 füléi KCT étre 4 P 80 fülét Ceoportoa kaidéaaai ío’/i-oa kedtsamény Amerikát» egéaa étre 2 dollár; aa utódállamokba Bteyedém l P (o lilét. Vigyázz a magadéra! Imé eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. Jelenések 3 ti. O lyan ez az ige, mint egy drága adománylevél, amely arról beszél, hogy mi kincset kaptunk és drága érték bízatott ránk. De olyan is, mint egy harsanó riadó, amely fel akar rázni és glédába állítani kincseink rablószándékú elorzói ellen. Kincseid vannak, de vigyázz, ellenségeid is vannak! Egyházunk belső értékeiről, mint amilyen a hit, a biblia, imádság és hitvallás, ezúttal nem beszélünk. Hanem beszélünk néhány külső értékünkről. Melyek ezek? Kincsünk a mi drága múltúnk. Az a 400 esztendős áldott életdarab, amely vértanuk áldott bizonyságtételével, gályarabok hitvalló énekével, üldözöttek hűségével, áldozatos szívek alkotásaival van tele s amelyhez erővel való újratöl- tekezésért vissza-visszajárni oly igen jó. Tudod-e, hogy ezt a kincset el akarják venni tőlünk? Tudós talárba bújt szellemi rablók vannak körülöttünk, akik ki akarják forgatni a múlt igazságait: ami szép volt benne, azt elvenni tőlünk, ami szomorú emlék és fekete folt, azt számlánkra írni. Óh vigyázz a kincsedre! Ismerd meg és szeresd meg az evangélikus múltat! Kincsünk az öntudatunk. Testvér, 81 millió evangélikus él a világon. Egész országok vannak, amelyeknek népe aszerint a megtisztult igazság szerint imádja az Urat, amelyet Isten Luther lelkén keresztül adott a világnak. Nem is vagyunk hát mi olyan kevesen. Ez a81 millió evangélikus már a maga puszta létével is az Isten legnagyobb csodája, hiszen az ellenség valóban nem válogatott az eszközökben, hogy az evangélikus hit terjedését megakadályozza. A számbeli erő mögött Isten iránti hálával láthatjuk meg az evangélikus lélek erejét is, amely újult erővel kezd munkálkodni és új alkotásokban termi meg a maga gyümölcsét. Ezt a kincsünket is veszedelem fenyegeti. Megfélemlítéssel, pusztulást jósló, kárrogó hollóhanggal igyekeznek megrendíteni az evangélikus öntudatot. Vigyázz a kincsedre! Kincsünk a hűségünk. Hűségünk, amely hitünkkel szemben állhatatosságot, hittestvéreinkkel szemben összetartó szeretetet jelent. Ezt az egyházat sohasem a vagyon, a világi hatalom, vagy pompa éltette, hanem híveinek áldozatos hűsége, amellyel megnehezedett időben is tudtak csendben járni, megnövekedett terheket is készséggel elhordozni. Ma különböző oldalról és eszközökkel egész lélekvásárló hadjárat indult meg az evangélikus hűség ellen. Állásvesztéssel fenyegetnek vagy állással kecsegtetnek, hogy hagyd el őseid lelki hajlékát. Próbatevő, nehéz kisértéseket adhat elénk e téren az élet. De meg ne tántorodj! Drága dolog a kenyér, de százszorta inkább az állás, sőt az élet vesszen el, mint a hit s vele a becsület, békesség, üdvösség. Vigyázz a kincsedre! „íme eljövök hamar*, mondja Jézus. A számonkérésre induló Úr szava ez. Egyszer ő már itt járt. Akkor bő kezekkel kincseket bízott rád. Egyszer újra eljő és számon- kéri kincseidet. Jaj annak, aki kincseit elhullatott, üres kezeket mutogat akkor az Urnák! Azért hát: légy hű ! Egyházi választásaink. A szentírás és ágostai hitvallás szelleméből fejlődött gyakorlat az, hogy egyházközségeink a maguk munkásait nem a felsőbbség rájuk tukmált, diktatórikus kirendelése folytán kapják, hanem saját jóbelátásuk alkotmányos érvényesítésével maguk választják azokat. Amikor egyházi alkotmányunk ezt a választási gyakorlatot vezette be, több mindent feltételezett híveink részéről. Feltételezte azt, hogy a mi evangélikus népünk, az igén nevekedve és a Szentlélek világosságában járva van annyira érett és nagykorú, hogy az egyházi tisztviselők vá- laszthatásának ezzel a jogával nyugodtan kitüntethető. Feltételezte azt, hogy a mi evangélikus népünk szereti annyira egyházát, hogy egy-egy választásnál a rokonsági és pártérdekek teljes kikapcsolásával egyedül az egyház érdekét tartja szem előtt. Végül feltételezte azt, hogy a mi evangélikus népünkben van annyira eleven az Isten előtti felelősség érzete és az egyházi munka értékelésének, jövőre kiható erejének tudata, hogy imádságos tusakodással csak arra törekszik, hogy a választásban csakugyan Isten akarata érvényesüljön. Meg kell állapítanunk, hogy a valóság sokszor megcsúfolta az egyházi alkotmány szerkesztőinek jóhiszemű feltevését. Szégyenletes és kétségbeejtően kártékony választási eseményeknek voltunk már a tanúi. Láttunk gyülekezeteket, amelyeket kiskorú gyermekek veszekedő hadává változtatott egy- egy választás. Láttunk választásokat, amelyeket nem az Isten akarata világos meglátásáért tusako- dó imádság, sem a közérdeket mérlegelő bölcs megfontolás, haNe csüggedj el kicsiny sereg, Saivedet ne rémiise meg Sok óddá ellenséged!
