Harangszó, 1934
1934-09-09 / 37. szám
1934. szeptember 9. Jubileumi — £3* — évfolyam. 37. szám. Alapította : KAPI BÉLA . 1910-bon. r.aptulajdoTios : Dunámuii L.^nr-Szövetség. A7. Országos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyen me'lékist tanév alatt kéthetenként a KIS HARANGSZÓ. Postacsekkszámla : 30.526. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Védelmezzed a le kicsiny bárkádat, Benned bízik a te küzdő egyházad. A .Harangszó" szerkesztő-kiadóhivatala: GYŐR II., Petőfi tér 2 Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 4« fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. „Mikor Istennek házához mégy“ ... „Őrizd meg lábaidat, mikor az Istennek házához mégy, mert hallgatás végett közeledned jobb, hogynem . .. áldozatot adni..Prédikátor 5, 1. T estvér! Ez az ige arról, hogy „Istennek házához mégy“, vagyis Istennek házába szoktat menni, járni, ügy beszél, mint nagyon természetes és magától értetődő dologról. Nyilván azért, — mert Istennek házat, életednek ott eltöltött idejét s vele kapcsolatos élményeit rád nézve különösen fontosaknak, döntő jelentöségüeknek tartja. — Hogy pedig annak tartja, azt mi sem bizonyítja nyomatékosabban, mint az, hogy még azt az időt is döntő jelentőségűnek tekinti, amelyet arra fordítasz, hogy Istennek házához készülődj, indulj; közeledj, menj,! hisz még erre az időre is nagyon komoly „mondani- valója van számodra: „Őrizd meg lábaidat“; már amikor „Istennek házába mégy“. Vigyázz lelki magatartásodra, érzéseidre, gondolataidra, érdeklődésed tárgyaira, irányítsd, rostáld, fegyelmezd azokat és pedig ügy, hogy amikor már ott vagy, lelked fogékonyan és alázatosan fel tudjon tárulni mindennek befogadására („hallgatás végeit közeledned jobb!“) amit „Istennek háza" igér és ad neked; úgy, hogy ott ment legyen a lelked minden olyan önhitt gondolattól, hiedelemtől, hogy Istennek házában te űí/sz. („áldozatot adni“). Testvér! Ha egyáltalában akarod, hogy „Istennek háza“, életed ott töltött része jelentsen számodra valamit, ne a templomajtóban kezdj el áhítatos, jámbor képet vágni, ne a templomban kezdd el összeszedni és összefogni szerte szóródó, kalandozó gondolataidat, érzéseidet, ne akkor kezdj el vigyázni „lábaidra“, amikor a templom küszöbét már átlépted, mert úgy lehet — sőt valószínű, — hogy akkor már késő! Nehéz elhinni, hogy komolyan veszi és veheti „Istennek házát“ s joggal várhat áldást az ott töltött percektől az, aki a templomajtóban dobja el cigarettáját, tehát csak ott szakítja meg kényszeredetten a szenvedélyének ízlő szolgai hódo- lást. Nehéz elhinni, hogy áldás reménységével ugrik be az Istennek házába az a gyerek, aki az utolsó pillanatig játszik társaival féktelen hajszában a templom körül. Nehezen végezheti Istennek háza a maga áldott szolgálatát azon, aki a szénásszekérről sebtiben lemászva loholoda,(„Álom szokott következni a sok foglalatosságból“! Préd. 5, 3.) vagy, aki a biráló fölényeskedés, közömbösség, kedélytelenség, megszokás szekeréről nem száll le jóval előbb. Préd. 5, 2. Emeld fel fejedet mikor templomod küszöbét átléped ! föléje az van irva: Oldd le saruidat, mert szent e hely, melyen állasz! De emeld fel fejedet, akkor is, mikor templomba indulóban átléped otthonod küszöbét ! Szemöldökfáján ez van irva: „Őrizd meg lábaidat, mikor az Istennek házához mégy!“ n. Gy. Tanév elején. Irta : Németi» Károly. Ilyenkor tanév elején nemcsak a szülőknek a figyelme terelődik fokozottan iskoláink felé, hanem az állami és egyházi élet felelős tényezőiéi is. Mert valamennyien egyetértünk abban, hogy nemzetnek és egyháznak egyformán fontos és életbevágó érdekei fűződnek az iskolához. De éppen úgy kellene, hogy meglegyen az egyetértés abban a tekintetben, hogy az iskola a legszorosabb kapcsolatban kell, hogy álljon a családdal, a faluval vagy várossal, amelyben az iskola működik; s amellett magáról az iskolás gyermekről se feledkezzék meg. Ugyancsak ezen közelebbi életkör szabja meg az iskolának a helyi gyülekezethez való viszonyát. Ha az iskola elszakad a szükebb környezettől s a családtól, akkor a magasabb és átfogóbb érdekek szemelőtt tartása sem akadályozhatja meg azt, hogy az iskola elszakad az élettől. Amilyen erős és megingathatlan az a meggyőződésem, hogy a vallás, az egyház és a gyülekezet a legmélyebben befolyásolják a nemzet és az egyén életét, éppen olyan szilárd az a meggyőződésem is, hogy az iskolának az egyháztól való távolodása meglazítja a kötelékeket, amelyek az iskolát a reális élethez fűzik. Minél vallásosabb életet élnek a szülők és a család, annál idegenebbül nézik az olyan iskolának a működését, amely az oktatásban és a nevelésben nem juttat középponti helyet a vallásosságnak. Hogyha azt tapasztaljuk, aminthogy tapasztaljuk, hogy híveink érdeklődése inkább csak tanítóválasztások idején irányul az iskolára; ha azt látjuk, hogy iskolaügyünk a részvétlenség miatt sor- vadozik s felekezeti iskoláink nem játsszák azt a szerepet, amit hajdan, ennek oka abban is keresendő, hogy az iskolák — részben az állam intézkedései következtében s az állami befolyás nagyobb érvényesülésével — az evangélikus vallásosságnak nem olyan gyújtó-
