Harangszó, 1934
1934-09-09 / 37. szám
294. HARANGSZÓ 1934 szeptember 9. pontjai, mint régebben voltak. Az iskola az állam irányítása alatt elszakadt a családtól, a falutól, a családnak és a falunak életétől. Tagadhatatlan, hogy ebben szerepe van a tanítóképzésnek is, amely szintén állami befolyás alá került. Ez az irányzat nem egészséges és ezeket a bajokat orvosolnunk kell. Iskoláink szellemét kell megváltoztatnunk. S itt vár az egyház vezetőségére a nagy feladat. Az evangélikus hitvallássos iskolának nemcsak az elemi iskolai fokozaton, de minden iskolafokozaton csak akkor van értelme, ha az az iskola egy olyan határozott típust képvisel, amelyben a vallásos nevelés áll legelső helyen. Egyetemes egyházunk ebben az irányiján különböző intézkedéseket tett és utasításokat adot.t. A legnagyobb gond fordítandó az egyházi tanfelügyelet során arra, hogy ezeknek az intézkedéseknek és utasításoknak milyen foganatja van iskoláinkban. Sokat tehetnek ebben a tekintetben a szülői értekezletek, amelyeket a statisztikában nem igen tartunk számon. Sokat tehet a presbitérium is, ha ülésein állandóan foglalkozik az iskolának nemcsak anyagi ügyeivel, hanem az iskola beléletével is. A tanítónak is buzdítás, de egyúttal irányítás is, ha Tanulj meg imádkozni! Irta: dr. Schlitt Gyula. 32 Sokat jelentő mosollyal nézett Emmára, ki nagy pirulás között kis kezével lezárta Dömötör száját, hogy ilyeneket ne mondjon már. Oly közvetlen volt a mozdulat, hogy mosolyra derült mindnyájuk arca. Dömötör folytatja. — Én, ha már teljesen sötét lesz, borús az ég s holdvilág sincs, bekerülök valahogy az erdőbe. Emma felszisszent, akart valamit szólni. Dömötör ránéz fekete nagy szemével s Emma lenyelte a szót. — Nem az útról megyek. Megkerülöm az erdőt s a másik oldalról lopakodom be, a tuskó közelébe. Ott lesek s lecsípem a gazembert, ha százan vannak is. Megrettenve hallották Dömötör tervét. Maga a halálba rohan s Tibort is veszélyeztetjük. Különösen Emmának volt ez a felfogása, de úgy látszott, inkább Dömötört féltette. Dömötör azonban nem igen szokta elhatározását megváltoztatni, erről az oldaláról ismerték s így nem is igen próbálkoztak, hogy megmásítsák szándékában. Emma is belenyugodott. Oly szép volt Dömötör egy veszélyes feladat megoldásának központjában. Tetszett neki a férfias bátorság, mely a tiszta szeretet nevében indul félelmetes útjára, hogy az özvegy tapasztalja és érzi, hogy a gyülekezet, amelyben működik, nem tekinti hivatalnoknak, hanem a gyülekezet élő tagjának, aki személyével, családjával és egész munkálkodásával beleilleszkedik a gyülekezet életébe. Úgy a tanítóságnak, mint a lelkészeknek tudatából gyökerestől ki kell irtani azt a felfogást, illetve meg kell akadályozni annak a felfogásnak a meggyöke- rezését, hogy ók az egyháznak vagy a gyülekezetnek tisztviselői. A bürokratikus szellem minden közösségi életnek, de különösképen a nemzeti és az egyházi életnek meg- mételyezője. Bizonyos, hogy ilyen oldala is van a tanítói és ielkeszi hivatalnak. Ők erről az oldalról tekintve tisztviselők. De elsősorban annak a gyülekezetnek a tagjai, amelyben munkálkodnak. Ma, mikor az osztályérdekek a köz romlására mindenütt előtérbe nyomulnak s a foglalkozási ágak elszakadnak a közös népi és nemzeti talajtól, hogy a maguk önző érdekeit hajszolják, különösen fontos, hogy lelkész és tanító mentes legyen ettől a kárhozatos mételytől s benne éljen a maga gyülekezetében. Evangélikus iskoláink csak igy maradhatnak meg magasztos feladatuk szolgálatában. Terjesszük a „HARANGSZó“-t! édesanyának visszaadja az elvesztett fiút. Ki merne ennek útjába állani? Dömötör felüti bibliáját. —• Ennél jobb utravaló nincs — mondja. — Maguk itthon csak egyet tehetnek, imádkozzanak. Tudják azt, hogy valahol Tibor is imádkozik. Ez adjon maguknak erőt. S engem ne féltsenek, akiért őszintén imádkoznak, azt az angyalok viszik s annak a világ gonoszsága nem árt. Aki szeret, az imádkozik, mert azt akarja, hogy épségben visszajöjjek Tiborral. A három nő önkéntelenül imára kulcsolta kezét. Reinerné s Helén a távolba néztek, Emma szeme Dömötör arcán függött. Valami félénk aggodalom ült fehér arcán, mely ha beszélni tudott volna, csodálatos híreket hozott volna szive mélyéből, melyekre talán még Dömötör is meggondolná magát s nem menne veszélyes útjára ez éjjel. Mintha csak ezt mondaná: „Lásd, most ismertelek meg s tiszta jellemed napsugaras fényében eloszlott lelkemből a setétség, világosság támadt szívemben, melynek minden foszlánya de feléd néz..., csak te feléd..., nem látod?... Miért hívod ki magad ellen a végzetet?... Maradj itt... Ne vidd el egy szegény, szerencsétlen leány boldogságát, mely épp a te hatásod alatt bontakozott ki örömeiben... Ez a boldogság a tied..., ne hagyd itt s ne döntsd a hajnalhasadást a vak éj setét- jébe ismét. Jubiláló templomok. Iharosberény. Iharosberény Somogy vármegye nyugati részén, a zákányi hegyek legészak- keletibb lejtőin, gyönyörű szép és sok áldást hozó gyümölcsöskertek közepén fekszik. A Nagykanizsa felől érkező utas, miután elgyönyörködött a bagolai fakosi, magasdi és pogányszentpéteri dombok szépségében, hol minden percben, minden fordulónál más és más, szebbnél-szebb kép tárul a szemlélő elé, elhaladva báró Inkeyék többezer holdas erdei között a községet nyugatról határoló szőlők közé érve, azt hiszi, valami paradicsomba jutott. Jobbról, balról szőlők és gesztenyések. Szemben báró In- key József gyönyörű parkkal körülvett kastélya. Lejebb szállva a dombokról, egy nagy gyümölcserdőbe érünk, melyből egyenlőre csak az evangélikus templom tornya ragyog a forró déli napsütésben. Már bent vagyunk a faluban, de a kedves kép itt talán még szebb, mint volt előbb. Minden oldalról gyümölcsfák sokasága bólintgat felénk, kjnálgatva mézédes gyümölcseit. Az utas itt nem gyalogol étlen-szomjan, mert az útszéli fák mosolyogva kinálgatják édes terhüket. Ha aztán az utas ezen szíves kinál- gatásra sem merné az édes gyümölccsel éhét és szomját enyhíteni, a gazda maga szólítja oda. Mert a gazda Isten áldását, a drága jó gyümölcsöt, sajnos, értékesíteni nem tudja, mivel vasútja nincs. Legközelebbi vasút állomásai 12- 16 km-nyire vannak tőle. Gyümölcsük nagyrésze elpusztul, mert az a néhány kereskedő, aki mégis nagyritkán kivetődik hozzájuk potom pár fillérért vásárolja össze a megszorult gazdáktól a legszebb válogatott gyümölcsöket. De a szorgos nép mégis tovább ülteti fáit, Dömötör megértette a szerelmes arc néma beszédjét s pillantásában csak annyit mondott: „Emma, ne féljen, csak imádkozzék! S Emma imádkozott. Tizenegy óra felé Dömötör készülődött, hogy menjen. Kezet fogott velük, búcsút vett, mintha tengeren túlra menne. A három nő sírt s Dömötör is érezte, hogy valami könny féle tolakszik szemébe. El akarták kísérni, de Dömötör nem engedte. Emmát azonban nem tudta visszatartani. Beléje kapaszkodott. Legalább a verandára mehessen vele. Ott mellére hullt, hogy Dömötör kénytelen volt karjaiba zárni. Érezte, mint dobog Emma szíve. Hevesen, szerelmesen. Érezte, minden dobbanás az életéért aggódik s minden sóhaj ima, mely visszajöveteléért könyörög. Tízszeres erőt érzett egyszerre magában. Magához szorította Emmát s megcsókolta ajkát. Így búcsúztak. Emma utána nézett, de nem látott semmit. Elveszett a setét- ségben. XXV. FEJEZET. Dömötörnek sikerült az éj leple alatt kerülő úton feljutni a dombra, a kis szobába. Innét figyel. Látja a tüsköt, nem egyszer nézte itt tartózkodása alatt. Nem hitte volna soha sem magáról, hogy oly halk tolvajléptekkel tud menni, mint amelyekkel ide fellopódzott. Még levél sem zörrent lábanyomán. Abban nyugodt, nem vette észre senki, ha
