Harangszó, 1934

1934-07-01 / 27. szám

1934. július i. Jubileumi — — évfolyam. 2?. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Az Országos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyen melléklet két­hetenként a Kis llarangszó. Postaesokkszámla : 30.52(1. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. Testvéreim javáért Erre segélj, oh Isten, Fáradnom, küzdenem: Én édes Istenem ! A .Harangszó" szerkesztő-kiadóhivatala: GYŐR II., Pető fi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel lu°/o-os kedvezmény. Amerikába, egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Vallástételek. „Valaki azért vallást tesz énró lám az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt*. Máté X. 32. A mi üdvösségrejutásunk két val- lástételtöi függ: az egyik val­lástétel az, amelyet most teszünk mi idealant a Jézusról és a másik vallás­tétel pedig az, amelyet majd oda­fent a Jézus tesz mirólunk. Mind­két vallástétel elengedhetetlenül szükséges ahoz, hogy mielőttiink feltáruljon az istenországa kapuja. Istenországa kapuja előtt is az a történet játszódik le, amely vala­mikor ott játszódott le a régi vár­kastélyok bezárt kapui előtt. Sötét éjszakában elkésett vándor kapű- döngetése hangzik bele a néma éj­szakába. Hamarosan felel aztán reá belülről az őrnek a zord .ki vagy“? kiáltása. De nem nyílik még meg a kapu, csak miután elhangzott a csendes éjszakában két vallástétel is: a vándor ajakáról a jóbarát is­merős beszéde és reája az őr hite­lesítő pecsétjeként: ismerlek! Jézus az ajtónálló, aki ismeri az övéit. Hogyan áltathatja tehát ma­gát csak egyetlen valaki is itt ezen a földön azzal, hogy az az Ur Jé­zus, aki belelát a szivek mélyébe, majd felnyitja az üdvösség kapuit Istennek és istenországa polgárai­nak esküdt ellenségei előtt is? Ha komolyan vesszük a mi üd­vösségünk ügyét, akkor komolyan kell vennünk ezt a földi életet is, ahol minden ember tiszte ebben foglalható össze: vallást tenni az Ur Jézusról az emberek előtt ab­ban a kisebb vagy nagyobb gyü­lekezetben, amelybe Isten őt a szol­gálata révén állította, legyen az a család szűk körén kívül sápadt arcú gyárimunkások csoportja, vagy le­gyen az földtnives ifjak pirosarcú serege. Ne azt nézd, hogy te asz­talos, földműves, hivatalnok vagy a te szolgálatod szerint és nem pap. Azt se nézd, hogy azok az embe­rek, akik körülötted élnek, nem áhítatos templomi gyülekezet, ha­nem ocsmány beszédű borgőzös társaság. A helyet se nézd, ahol éppen vagy, mondván: ez fűrész­poros műhely, vagy láimás ucca, vagy dohányfüstös iroda és nem templom, amely alkalmas volna arra, hogy te a Krisztusról vallást tégy. Mindez ne legven fontos te- néked, hanem csak arra gondolj, hogy téged is Isten küldött ebbe a világba és pedig apostolul akármi legyen is jelenleg a foglalkozásod, akármilyen pogánylelkű legyen is az az emberi közösség, amelyben a munkádat végze'd és akármelyik pontja legyen is az a földnek, ahol éppen most állasz. A te számodra mindig csak ez legyen fontos : „Va­laki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt . . .“ Hogyan tehetünk mi vallást Jé­zusról az emberek előtt? Talán ki- álljunk az ucca szegletére és abból Változnak az idők. A farizeusok az utcák szegletén imádkoztak, mert akkor erény és tisztesség volt imádkozni. A mai nemzetség még a csendes kamrában is restell imád­kozni. Mintha valami gyermekes csínyt követne el, ha imádkozik. Sok evang. családban fájdalommal tapasztaltam, hogy szégyenük az asztali imádságot. Legjobb esetben a kis gyermekre tolják azt, pedig az imádkozás a családfő tiszte volna. Miért imádkozzam? Azért imád­kozzál, mert Isten maga parancsolja, hogy imádkozni kell: „Hívj se­gítségül engem!“ Továbbá azért is imádkozzál, mert földi életed álljon csupán a mi vallástételünk, hogy hangos' szóval kiabáljuk a járókelők felé: van nekünk Meg­váltónk, Vezérünk, Jézusunk! Nem ér ez semmit, mert hiszen mi nem tudjuk őt testszerint megmutatni a világnak, mondván: Íme itt a mi vezérünk! A láthatatlan Jézusról egyedül úgy tehetünk vallást, ha ö a mi életünkön láthatóvá lesz, vagyis ha kiábrázolódik rajtunk a Krisztus, mert mi csak ezzel lud- juk megmutatni, hogy mi a Krisz­tuséi vagyunk. Van azonban a fenti igének má­sodik része is, amely pedig egy másik vallástételről beszél: „ ... én is vallást teszek arról az én meny- nyei Atyám előtt“. Most idealant mi teszünk vallást beszédes ajakkal, munkás élettel, Jézus pedig hall­gat, majd egykor pedig odafent a Jézus tesz vallást, mi pedig némán hallgatunk. Testvér! Mit gondolsz, rólad is vallást tesz majd akkor Jézus? Z. E. nyomorúságában nélkülözhetetlenül szükséged van az imádság erejére és áldására. Ha nem látod a magad nyomorúságát, reszkess, mert még nem ismered magadat. Jól mondja Luther: „Hogy igaz legyen az imádság, ahoz az embernek komo­lyan át kell éreznie a maga nyomo­rúságát“ — majd így folytatja: „Nekünk minden oltalmunk és vé­delmünk egyedül az imádságban van.“ A mai ember valósággal imád­ság-iszonyban szenved, kerüli az Istennel való közösséget, mert fél Istennek a szentségétől. Pedig aki nem ismádkzoik, az elszakadt Isten­től. Micsoda gyermek az, amelyik Miért imádkozzam ? Irta: Horeczky Béla.

Next

/
Oldalképek
Tartalom