Harangszó, 1934

1934-05-20 / 21. szám

1934. májiis 20.

Jubileumi — — évfolyam.

21. szánt.

i;

Alapította :

KAPI BÉLA

1910-ben.

Laptulajdonos : Dunántúli Luther-Szövetség.

Az Országos Luther- Szövetség hivatalos lapja.

Megjelenik minden vasárnap.

Ingyen melléklet kéthetenként a Kis Harangszó.

Postacsokkszáinla : 30.520. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító.

Isten Lelke buzgón kérünk, Légy mindenkor hű vezérünk!

K .Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivatala:

GYŐR

II., Petőfi-tér 2.

Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%os Kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér.

„4 keresztyénség válaszúihoz érkezeit. Vagy, vagy! Vagy pünkösd, vagy pusztulás. — Nem mehetünk előbbre, míg nem megyünk mélyebbre !"

A z első pünkösd lia- talmas alkotása az anyaszentegyház megalapítása. A Szentlélek kitöltése és a megke- resztelkedés után az a 3000 ember többé már nem egy véletlenül, alkalmilag összeverődött sokszínű sokaság, amelynek tagjai ma még együtt vannak, de fi holnap már semmi köI zük egymáshoz, hanem

I az a 3000 lélek az apos8 tolok vezetése alatt már

I Krisztus egyházát jelenti. Egy testet, amelynek tagjai összetartoznak, amelynek tagjait egyazon erő, egyazon cél érdekében mozgatja. Az erő: Istennek szent Lelke, a cél: az Isten országa.

Amint a pünkösdkor megalapított egyház egyre jobban és jobban kibontakozott, úgy a világon szerte egyre töbhet és többet beszéltek róla az emberek. Csodálták a benne rejlő erőt, ámuldoztak eredményei láttán, örvendeztek diadalai felett.

Ma is sokat beszélünk az egyházról. A mi drága evangélikus egyházunkról is. Örökké vele foglalkozunk. De már nem annyira erejéről, munkájáról, diadaláról és elért eredményekről folyik a szó, mint sokkal inkább hibákról, kudarcokról, gyarlóságokról. Egészen röviden: Egyházunk bajairól. Azokról a jelenségekről, amelyek fájdítják szivünket, aggodalommal töltik el lelkünket. Ma, az egyházalapítás eme diadalmas ünnepén vegyük hát elő egyházunk eme sokat hánytorgatott bajait s lássuk azokat a pünkösd megvilágításában.

Amikor egyházunk nehéz helyzetéről van szó, annak a nehéz helyzetnek az okát legtöbben aoban látják, hogy mi evangélikusok kevesen vagyunk. Az ország lakosságának alig 5 százaléka. S erre mi magunk is hivatkozunk lépten-nyo- mon.

Ha arról van szó, hogy valamilyen támadás ellen védekeznünk kell, lemondóan sóhajtunk. Nem lehet, mert mi kevesen vagyunk. Ha valamihez hozzáfogni, valamit építeni, alkotni kell, azzal intézzük el: reménytelen az egész vállalkozás, nem bírjuk. Kevesen vagyunk.

Kevesen ? Igaz! És mégis ez a mi legkisebb bajunk. Hiszen az apostolok is kevesen voltak és mégsem buktak el, hanem győzedelmeskedtek. Vájjon miért? Mert beteljesedtek Szentlélekkel. Ha mi, evangélikus egyházunk kevés számú hívei is Szentlélekkel volnánk telítettek s ha a Szentlélek erejével munkálkodnánk, akkor sosem kellene panaszként ajkunkra venni ezt a hiábavaló szót: kevesen vagyunk.

Az előbbivel kapcsolatban sokat szoktunk sopánkodni amiatt is, hogy szórványegyház vagyunk. Híveink

mindenütt a másvallá- suak tengernyi tömegébe vannak beékelve.

Tagadhatatlan, hogy egyhazunk szórvány jellege elég nagy gondot okoz. Mert hiszen olyan helyen, ahol 50 km-re nincsen sem evangélikus templom, sem evangélikus iskola, ahol az egyháztag életében egyszer sem vehet részt evangélikus istentiszteleten és gyermekét sohasem taníttathatta evangélikus hittanra, olyan helyen evangélikusnak lenni és maradni nagyon nehéz. És mégsem ez a mi igazi bajunk. Mert hiszen az a je- ruzsálemi ünnepekről hazaszéledő 3000 lélek sem maradt együtt, egy tömegben. Szétszóródott a világ mind a négy tája felé. Az volt csak igazán a szórványegyház. És mégsem tűnt el, mert híveit a bennük lakozó Szentlélek végtelen távolságokon át is összekapcsolta, minden Beolvadástól megőrizte.

A Szentlelket kell kérnünk nekünk is ezen a pünkösdi ünnepen. Mert a Szentlélek tűz. Tűz, amelyet nem lehet azzal elfojtani, hogy parázsát szerteszórják. Ezzel csak terjeszteni lehet. Mert hiszen minden egyes lehulló zsarátnoka egy-egy újabb tűzfészekké válik s csakhamar lángtengerré lesz egy egész vidék. A Szentlelket kell kérnünk nekünk is ma. Mert ha majd a Szentlélek lakik mibennünk, akkor nem lesz többé bajunk, hogy mindenhová jutott egynéhány evangélikus, hogy szórványegyház vagyunk, de inkább ez lesz legnagyobb előnye egyházunknak. Az Isten Lelkét nem