Harangszó, 1934
1934-04-15 / 16. szám
1934 április 15. HARANOSZÓ 127 Utrakészen a vasútra. Kiadóhivatalunk helyiségében hatalmas dobozokban több ezer kartonlap simul engedelmes sorrendben egymás mellé. Újságírói szakkifejezéssel ezeket nevezzük kartoték-lapoknak. Ezzel azonban még nem mondottuk meg, hogy m i a kartoték tulajdonképpen. A kartoték az olvasótábor anyakönyve. Minden lapra fel van jegyezve egy-egy olvasó neve és lakóhelye. A Harangszó egész nagy tábora be van jegyezve ebbe az anyakönyvbe. Ha átforgatjuk a lapokat, elvonul előttünk egész Magyarország földrajza, mert nincs hazánknak olyan evan- gélikus-lakta helye, ahova a Harangszó nem járna. Olyan jó a szemünket megnyugtatni ezeken a lapokon: lám, itt van egy család, melynek tagjai összetartoznak még akkor is, ha az egyik Amerikában él, a másik Bukarestben, mert ugyanannak az egyháznak egymást összköfő családi tudósítóját olvassa mindegyik. A kartoték nagy anyakönyvhalmazában vannak születési anyakönyvi lapok. Minden új előfizető új kartotéklapot kap s mint újszülött, ifjú tag csatlakozik a többihez. Vannak itt házassági anyakönyv-lapok. Vannak olvasóink, szemben. S hiába: az anyagi kötelezettségek iránti felelősség egyike azoknak a lelki ablakszemeknek, amelyeken keresztül legjobban belátunk kinek-kinek az egyéniségébe. Kihúzok egy kartotéklapot. A rovatok teleírva. Évekre visszamenően rendben van az előfizetése. Az utolsó bejegyzés a múlt hétről való, amikor az illető beküldte előfizetését a második évnegyedre. Előfizetésén kívül küldött az illető a lentil és barlahidai tempA kartoték. Fiai közül Bél Károly András egyetemi tanár volt Lipcsében, aki magyar katho- likus föurak (a Festetichek) fiait is magához vonzotta. Leányát, Eufrozinát Schröck Mátyás bécsi kereskedő vette feleségül s ezek fia volt a hasonló nevű jeles wittenbergi tanár, aki 45 kötetes egyháztörténettel gyarapította az irodalmat. Hóman Bálint miniszter - és történettudós két művében is méltatja egyházunk nagy tudósát. ,,Bél Mátyás, úgymond, nemcsak a XVIII. századi magyar tudományosság leguniverzálisabb szelleme, hanem általában a Németországban kialakult poli- histor-iskolának is egyik legkimagaslóbb képviselője. Leib- nitzet kivéve, az egykorú német tudományosság egy alakja sem mérkőzhetik vele tudomány és tehetség dolgában.“ És nagy elismeréssel szól róla Szekfü Gyula is. Besztercebányai lakóházát,, mely ma az apácák iskolája, Ipolyi Arnold r. kath. püspök kezdeményezésére már 1878- ban díszes márványtáblával jelölték meg. Pozsonyban a sírkövét az örökösök eladták, sírhelye ma már ismeretlen, hamvai felett a város egyik legforgalmasabb utcája épült. De azért Pozsonyban is van emléktáblája és utcát is neveztek el róla. Illő, hogy a kétszázötven éves jubileumon mi is hálával emlékzzünk meg a magyar evang. lelkészi karnak e messze kimagasló és ma is fényesen világító alakjáról, az európai hírnevű tudósról. Dr. Payr Sándor. lomra is, sőt még a Harangszó terjesztésére is. Sohasem láttam az illetőt, mégis előttem van a fotográfiája: hűséges, lel-, kiismeretes, kötelességtudó olvasó, egy azok közül, akiknek emberi oldalon fennmaradását köszönheti az egyházunk. — Kihúzok egy másik kartotéklapot. Üres az egész, nincs rajta bejegyzés, mert az illető nem teljesítette előfizetői kötelességét. Megint kész van a fotográfia: lelkiismeretlen, kötelességmulasztó előfizető, aki potyára utazik, eltűri, hogy más fizesse meg a lapját, mert hiszen minden lappéldányt meg kell valakinek fizetni. Ezek az egyházi sajtó gyilkosai, munkájának megbénítok A törvény erejével eljárhatnánk az ilyenekkel szemben s behajthatnánk a követelést, ehez azonban sohasem szívesen folyamodunk. Sokkal inkább szeretnénk, hogy az ilyenek számára a Harangszó hét- ről-hétre megjelenő példánya legyen egy csendes, néma vádolás: „Ismét itt vagyok, teljesítsd te is a kötelességedet!“ Amit fentebb mondottunk, abból önként következik, hogy a kartoték az olvasótábor megítélő je is. Egyikre nézve dicsérő oklevél, másikra nézve bíinüajsttóm. Oh, mi mindent tehetne az egyházi sajtó, ha minden kartotélap dicsérő bizonyítvány volna és nem elítélő bfín- lajsJ'.Tom. Hol lehetnénk mi, ha min- I denki teljesítené az egyházi sajtó iránti kötelességét s a 7. parancsolatot az előfizetési díjak becsületes beküldésére nézve is szem előtt tartaná. Kiadóhivatalunk minden negyedévben tüzetesen átvizsgálja a kartotéklapokat. Ilyenkor mindig sok az örömünk, de sok a szomorúságunk is. S mindig úgy érezzük, hogy ilyenkor valaki más is szemlét tart a kartokékok felett, egyházunk Ura, a Krisztus, ki bizonnyal egy sárga kartotéklapra is fel tudja írni az ő dícséretét: „Jól vagyon jó és hű szolgám...“, de a kár- hoztatást is: „Gonosz és rest szolga...“ Kedves Olvasó! Ahogy itt írom e sorokat, a nagy könyvben valahol itt van a te kartotéklapod is. Láthatatlan írásával vájjon mit ir rá a Krisztus? Sz. /. Sajtónapi tanácsok. Áldás a sajtó, olvass hát! Olvasmányaidat jól megválogasd I Vigyázz, van a bűnnek is sajtója : meg ne rontsa lelkedet! Ne annyira sokat, mint inkább alaposan olvass I Olvasásod ne csak szórakozás, hanem tanulás legyen! Buzdítsd olvasásra a szomszédodat is! Becsüld meg, támogasd egyházad sajtóját 1 Szeresd legszentebb sajtótermékünket a bibliát! akik évtizedes hű szövetségben állnak a Harangszóval. Közben megnehezedhetett felettük az idők járása, kerülhettek- nehéz helyzetbe, de nem hagyják el a lapot, mint ahogyan nem lehet elhagyni a hitvest, akinek hűséget esküdtünk. S vannak — sajnos — kartoték-anya- könyvünkben halotti feljegyzések is. Mikor visszaérkezik hozzánk egy-egy lappéldány, amelyre a rideg lélek mozdulatával reáírta’valaki: „Nem fogadom el, vissza“, akkor szomorúan feljegyezzük ezt az illető kartotékjára s töröljük a nagy családból. Közben úgy érezzük, mintha az élők sorából törölnénk az illetőt, mintha sírfeliratot vésne a kezünk: „Itt nyugszik X. Y., ki meghalt a Krisztus ügye számára.“ A kartoték az olvasótábor fotográfiája is. A kartotéklapra pontosan fel van jegyezve, hogy ki hogyan teljesíti anyagi kötelességét a Harangszóval A Harangszó nyomdászai.
