Harangszó, 1933
1933-10-08 / 41. szám
328 HARANOSZÓ 1933 október 8. mindig nagyon fontos munka. A tanítóképző intézeti tanárok országos szövetségének üdvözletét Lux Gyula hozta el, rámutatva arra a tényre, hogy a tanító- képzés országos rendezése alkalmával alapul a soproni képző mintája Szolgált. Eljött az iskolai ünnepélyre a római kath. konvent is, melynek nevében dr. Pinezich István felsőházi tag emlékezett meg háláva(l az intézet jóindulatáról, mellyel falai között sok róm. kath. tanítónak is adott képesítést. Megható volt a magyar evang. egyház másik tanítóképzőjének. az Eperjesről Miskolcra menekült tanítóképzőnek ‘ a köszöntése, melyet dr. Deák János egyetemi tanár tolmácsolt az itthon, de nem otthon, hanem lelki száműzetésben élő intézet megbízásából. A soproni líceum és a kőszegi leánynevelő intézet üdvözletét Németh Sámuel soproni igazgató hozta el. Utána Feichtinger Mátyás szentszéki biró emelkedett szólásra, aki a soproni r. k. tanítónőképző intézet igazgatója. Beszédében rámutatott arra, hogy a Genezá- ret-tavi vihar története ma úgy alakult, hogy az élet viharában nem Krisztus alszik, hanem a keresztyénség és Krisztus ébresztgeti az alvó keresztyénséget. Ennek az intézetnek a munkáján keresztül is. Az ébresztő Krisztus az, aki a viharra mutatva, mely elnyeléssel fenyeget, egységre int bennünket. Egy közös Plattform van, amelyen találkozunk, Krisztus. Egy Örök kőszikla, melyen mindnyájan elférünk biztosan: Krisztus. Németh Károly esperes az egyházmegyék nevében tett bizonyságot arról a kötelességtudatról, mely az egyházmegyék lelkében az intézet iránt él. Végül Töpler Kálmán egyházfelügyelő adta át a soproni gyülekezet meleg üdvözletét. A sok üdvözletből kicsengő hálás és elismerő megnyilatkozást a láthatatlan bizonyságok fellegével vette körül az a sok táviratbeli és levélbeli köszöntés, mely az ünneplő intézet ünnepélyére közelből és távolból érkezett. A köszöntésekre Kapi Béla püspök válaszolt. Különösen meleg szavakkal emlékezett meg a róm. kath. egyház és az Orsolya tanítónőképző intézet köszöntéséről s biztosította a küldöttséget arról, hogy az ev. egyház lelkében mindig őszintén ott él a vágy, hogy minket a róm. kath. testvéreinkkel necsak a türelem, hartem a közös munka, necsak a történeti sors s a közös magyar haza, hanem Krisztus is tudjon összekötni. Az intézet volt növendékeinek szövetsége. Hamar Gyula igazgató megírta az ünnepségre az intézet történetét, melynek azonban az idő előrehaladottságára való tekintettel csak az ünnepélyes hálaadást tartalmazó végét olvasta fel. Szakály Dezső alkalmi költeménye és az intézet énekkarának éneke után Krug Lajos ny. ev. igazgató-tanító, az intézet volt növendéke előterjesztésére megújították az intézet volt növendékeinek szövetségét. Védnök lett D. Kapi Béla és dr. Mesterházy Ernő, elnök Krug Lajos, a helyi bizottság elnöke a mindenkori igazgató. A szövetség tagjai minden évben legalább egy pengőt küldenek be adományképen, melyből szegénysorsú érdemes növendékeket fognak tanulmányaikban támogatni. Ihász Ferenc tanár alkalmi hálaadó versével s a Himnusz el- éneklésével ért véget a szép ünnepség. Utána koszorút helyezett el az ünneplő közönség az intézet hősi halottainak emléktáblájára, majd délután a temetőben az intézet 9 elhunyt tanárjának sírjára. Délben pedig látogatott közebéden, fehér asztal mellett emlékezett tovább az ünneplő sereg azokról az áldásokról, amiket az intézet élete a saját életük számára jelentett. Legyen Isten áldása továbbra is az intézeten! Tyn. Terjesszük a „H ARANGSZÓ“-t! Aáchs Mihály költő-papunk a vázsonyi kapitány sírjánál. Veszprém 1680. Irta: D. Payr Sándor, Idősb Aáchs Mihály életrajzát az Evang. Egyház és Iskola 1898. évfolyamában írtam meg részletesen. Aáchs Mátyásnak s fiának, Ferencnek II. Ferdinand Sopronban 1635. adott címeres levelet. Aáchs Mihály 1646. Ke- menesszentmártonban született. Fia is Szentmártoninak nevezi magát. Az apja valószínűleg Ferenc volt, kit 1650 a vasmegyei Pösére avattak feil lelkésznek. Mint Wittnyédy István alumnusa Tü- bingában 1669. latin értekezést adott ki s mint kiváló győri rektort űzte ki Széchenyi győri püspök 1671. a városbóT. 1673-ban Sz. Fekete István Farádra avatta lelkésznek. A gyászos évtizedben ő is a rejtve bujdosó félkészek sorsában osztozott. Valószínű, hogy a nagyvázsonyi végházbeli vitézek Solnai István után őt választották papjuknak s mint ilyen állott ott a vázsonyi kapitány koporsója mellett. Thököly seregével 1683. mint tábori lelkész vonult be Aáchs Sopronba és prédikált a Szent György-templomban. 1686 óta Nemescsóban, az artikuláris helyen lelkész. Pozsonyban 1687. az országgyűlés ideién prédikált. A kuruc világban Telekesi Török István volt a pát- ronusa. 1696-ban adta ki „Arany Láncz“ imakönyvét és „Zengedező Mennyei Kar“ címen az első magyar evang. külön énekeskönyvet. Ebbe vette fel a bujdo- sásban írt énekét: Egy helyből másba, mint gonosztevők Futunk, bujdosunk a halál előtt. Ha így kell lenni, adj Uram erőt, Ne hagyd el, szánd meg a téged félőt. Valami okból Nemescsót elhagyván 1700—1706. a kicsiny Devecserben volt lelkész. Itt egy Bognár nevű tanítója adott neki okot, hogy „Boldog halál szeléptekkel átsuhan rajtuk Anna Mária, ő pedig írása fölé hajolva készül vasárnapi prédikációjára. — Ebben a szobában dolgozott az édesapád . . . Ebben a másikban születtél te és kis testvéreid... Itt állott az ágy, melyben meghalt édesanyád ... Itt éltünk, dolgoztunk és imádkoztunk tíz évig... Ne felejtsd ezt el, édes fiam! ... A lépcsőn szinte szakítja maga után a kis Pált, olyan sietve rohan lefelé. Utolsó ölelés, utolsó kézszorítás, azután ostorok csördülnek s a kocsik zörögve elindulnak Lübben felé. XXXVI. Görnyedt alakja sudarasra egyenesedik a lübbeni templomoítárnál, mint a környezet halálos öleléséből kiszabaduló, levegőhöz jutó tölgyfa az erdő mélyén. Arca kiszínesedik, mozgása rugalmassá válik, mihelyt belemerülhet papi szolgálatába. Mikor először indul igehirdető munkára, lassú méltósággal ölti magára papi köntösét, kebléhez szorítja bibliáját, azután önfeledt, feltörő örömmel megcsókolja azt. Pásztori szeme gyorsan tájékozódik s rugalmas lejke megteremti a szükséges munkamezőket. A lübbeni viszonyok hasonlítanak a mittenwaldeiekhez: itt is a háború véres árnyai járnak körül s a pestis halálszekerének nyomait hordozzák a gyérült számú családok. Melegszívű munkások társulnak melléje: Hutten és Rudel diakónusok, Magister Scultetus Ábrahám rektor. Nagy boldogság egyetértésben, erőösszevetésben és békés megértésben dolgozni az anyaszentegyházért! Meghúzódnak izmai a szórványok járásánál és boldog lelki elzsibbadással dől ágyába késő este. Csak az orgonistával nincsen kibékülve. Mikor egyik sátoros ünnepen Crüger hatalmas praeludiumát játsza, bánatosan megjegyzi: H1 1 U — Szerencse, hogy Berlin elég messze van Lüb- bentől! Könyves-csomagot hoz számára posta. Testes kötet bontakozik ki a burkoló papírok közül, mint lyukadt gubóból az életre támadt pillangó. Valahány fej akad a parochián, mind a könyv fölé hajol s mind hangosan olvassa: — Gerhardt Pál evangélikus örömkertje. — Ügyes cím: Örömkert, — mondja Szabina asz- szony. — Legszebb benne az édesapám neve, — mondja önérzetesen a kis Pál. Frommék fia semmit sem szól, hanem észrevétlenül lehúzza az asztalról a madzagot és zsebébe rejti.
