Harangszó, 1933
1933-03-19 / 12. szám
92 HARANGSZÓ 1933 március 19. Károly egyházi szónok urnák, Baranya- megyében közelebb dühöngő kolerabetegség alkalmával kitüntetett, áldözattel- jes viselkedéséért, teljes hatalmú cs. kir. biztos urnák magas megelégedését jelenteni méltóztassék“. Az u. n. „Nagygeresdi Egyezség“, mely szerint a kisebbségben levő evangélikusok a ref. egyházhoz kényszerültek adózni, itt is sok elkeseredést váltott ki, minek folytán Heberling János és társai az ev. hitsorsosok nevében egy beadványt nyújtottak be a tolna-baranya- somjogyi ev. egyházmegyei gyűléshez, melyben sérelmeik orvoslását kérik. Az egyházm. gyűlés 1895. 35. p. a. azt a határozatot hozta, hogy: „Siklós és környékén lakó ev. hívek ezennel Magyar- bolyhoz affiliáltatnak és a magyarbólyi lelkésznek különös figyelmébe ajánlatnak“. E különben meglevő régi állapotot a siklósi evangélikusok 1895. nov. 17.-én tartott szabályszerűen összehívott közgyűlésen írásba is foglalták. Elhatározták továbbá, hogy évi hozzájárulással, egy alapot létesítenek, mely a missziói kör fejlődését elősegítse s ügyeinek vezetésére világi egyházfelügyalőt, két gondnokot s vagyonának kezelésére egy pénztárost választ. Érdekes, hogy a nagygeresdi egyezség megszűnése óta a legszebb testvéri viszony áll fenn a siklósi ev. és ref. között. Az e\t,. közül sokan önkéntes adománnyal járulnak a ref. egyház intézményeihez és viszont a reformátusok megértő lelkipásztoraik s tanítóik befolyására, csekély díjért, készséggel engedik át iskoláikat, temetőiket az evangélikusoknak. A magyarbólyi lelkész évenkint 5- ször tart Siklóson ev. istentiszteletet. Ezenkívül hónaponkint egyszer hitoktatást. Az istentisztelet a községi polgári iskolában, illetve utóbbi időben a ref. nőegylet otthonában tartatik. Az istentisztelet nyelve magyar. A siklósi ev. missziói egyház 1930. aug. 31.-én szabályszerűen összehívott közgyűlésen elhatározta, hogy Siklós székhellyel missziói segédlelkészi állást szervez, mely esetben a siklósi járás ösz- szes községeiben szétszórt ev. hívek Siklóshoz csatoltatnának. Ennek megváló sitására az egyházi adó felemelését és sokan havi önkéntes adományt is kilátásba helyeztek. A mai rossz gazdasági helyzet miatt azonban e terv még kivitelre nem került. Úgy valláserkölcsf, mint szociális szempontból áldásos működést fejt ki a 4 év óta fennálló ref. nőegylet, melynek tagjai sorában a siklósi ev. egyház tagjai közül a felügyelő, másodfelügyelő és pénztáros, mint alapító tagok, 15 ev. asz- szonv és leány pedig mint rendes tagok foglalnak helyet. Ezen áldásosán működő nőegylet évenkint több ev. szegény gyermeket lát el ruhával és tankönyvvel. A hivek áldozatkészségét bizonyítja, hogy — bár imaházunk még nincsen — máris némi oltári felszerelést szereztek be és pedig egy ébenfakeresztet, ezüstö- zött bronz feszülettel, egy szinezüst úrvacsorái kelyhet s ostyatálcát. 184 P és 2 drb. gyertyatartót 16 P értékben. Ezenkívül Stromp Miklós felügyelő és Neu- pauer János pénztáros 2—2 gvertyatar- tót, Hesz Ferenc másodfelügyelö és neje egy ezüst ostyatartót, Ádám Sándor dr. presbiter és neje egy aranyrojttal és aranvhimzéssel ellátott vörös bársony kehelvtakarót ajándékozott. Siklós nagyközség lélekszáma 1930. évi népszámlálás szerint: 5740. Ezek közül 152 evang. (Róm. kath. 3984, ref. 1142, izr. 404, gör. kel. 26, gör. kath. 8, egyéb 24. Elemi és ismétlő iskolai ev. tanulók száma 22, polgári iskolások 5—12 között váltakoznak. Az ev!. hivek tulajdonában van kb. 180 kát. hold szántóföld és 24 hold szőlöföld. A kis missziói gyülekezet vágya most egy kis imaterem felépítése. A jó Isten segítse a kis gyülekezetei jószándéka megvalósítására. Vértesi Zoltán. Sión ünnepe Sión leánya!... könny ragyog szemedben, Búcsúra oly reszketve int kezed... És ajkadon a szó megtörve lebben: Eltávozó főpap .. . Isten veled! — Eddig közös volt az áldás s az átok Két szív kérésiben . .. egy érzelem l És annyi vészt, vihart együtt vivátok I... Azért esik a búcsú nehezen ... Fűzz koszorút Sión szelíd leánya A búcsúzó hű főpap homlokára! Főpásztorunk!. .. midőn erővel, ésszel Áldozni hűn ... esküvel fogadód: Nem tűnt fel az égen még semmi vészjel... Merengve néztük az üdv hajnalát. — Hajh!. . ., hogy amíg e fény pirosra feste Honfi kebelt, rónáidon hazám A nap helyett jött újra borús este ... S vezértelen bolygónk az éjszakán! — Fűzz koszorút Sión szelíd leánya A szenvedő hű főpap homlokára! * * Ezt a költeményt egy szombathelyi olvasónk küldötte. Horváth Sándor, volt vései lelkész irta 1806-ban, abból az alkalomból, mikor Haubner Máté, az osztrák börtönt is szenvedett szuperintendens és Radó Lajos egyházkerületi felügyelő hivatalukról lemondva átadták helyüket Karsay Sándor püspöknek és Radó Ignác felügyelőnek. Buchholz komoran lendíti maga elé kezét. — Tragikus sors! Eljön havas országából idegenbe, végigküzdi diadalmasan száz csatáját, azután sebektől borítva holtan marad a csatatéren. Pál mozdulatlanul áll az ablakmélyedésben, majd hirtelen megfordul. — Tragikus sors, dicső sors! Mert nincsen dicsőbb dolog, mint engedelmes eszköznek lenni Isten kezében. — És az evangéliom ügye? — kérdezi halkan Buchholz. — Isten ügye az, — feleli Paulus és hangja ércesen zeng. Gusztáv Adolf Isten választott embere volt. Ha elszólította Isten, támaszt helyette másokat, de szent igazát nem ejti porba! .. . Napok múlva másodszor vonul át az Elba hídon Gusztáv Adolf svéd király. A halott király. Dübörögnek az ágyús szekerek s egyforma katonás léptekkel halad előtte, mögötte halotti diszkisérete: svédek, finnek, kurlandiak, lappok, skótok, brandenburgiak és szászok. Mintha jelezni akarnák, hogy temetési menetében országok és népek gyászos magasztalása viszi koporsóját dicsősége útján. A vártemplomban állítják fel ravatalát. A lelkiismereti szabadság hős királya napokon át együtt álmodik Lutherrel, Melachtonnal. Vájjon mivel köszöntik őt a reformátorok és ő mit beszél nékik a vallásszabadság élet-halál harcáról? Azután mit beszél elnémult ajka a koporsója mellett imádkozó élőknek? Az egyetemisták diszőrséget állnak. Paulus pillanatoknak érzi a sebesrepülésü órákat. Halott király ajka többet mond néki élők beszédénél. Mikor lelke- szájával feléje súgja háborgó kérdéseit, válaszol néki kemény, határozott szóval. Halott király? kérdezi magában Paulus. És szíve mámoros diadalérzetben megreszket: diadalmas király! Élő király! Viszik már koronával ékesített, veretes koporsóját. Előtte, utána hivatalos és nem hivatalos embertömeg. Némelyeknek kényszerű muszáj, másoknak szívbeli dolog. Egyik koporsónak látja a kocsira rakott hosszúkás ládát, másik jobbra-balra ringó bölcsőnek. Van, aki derékban kettétört tölgyet lát benne, van, akinek tekintete hősi vérrel beharmatozott új geszt zsendülé- sét látja. Pál lassan megy az egyetemisták között. Lelke történeti mezőkön szálldos s az örökkévalóság útait járja. Isten kezét kutatgatja elmúló emberi küzdelmekben. Olearius fojtott kétségbeeséssel mondja: — Hát ennek is vége van! Mindennek vége van! Pál hátraszegi fejét s szinte kiáltva mondja, úgyhogy az előttük menők csodálkozva hátrafordulnak: — Csak teste pihen koporsóban. Szívét kivették széthulló testéből, aranydobozba helyezték és most országokon viszik át. . . A svéd király szívét országokon viszik át és nem zárják sírboltba! ... Soha, sohasem ... (Folytatjuk)
