Harangszó, 1933
1933-10-29 / 44. szám
ÍÖ33 október 29. XXÍV. évfolyarti. 44 szári. t lapító IU KAPI BÉLA 1910-ban. Laptulajdonol: Dunántúli Luthar-Szfivaiiég. áx Onitfioa Luther* SíiTetaig hlrataloa lapja. ► “ Megjelenik minden vasárnap, Poitacsekkaxámla: 30.526. EIAfiietAat elfogad minden evang. lelkén ia tanító Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen! Ámen. Luther. ft „HaracfiMó“ •Mkantd-kiadöiiiTatnla GYŐR a., PelAI-Mr S. ElAfiietéii ára • negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér. Caoportoa ktlldéaael 10>/t-oi kedveamény. Amerikába egén évre dollár; ai utódállamokba negyedévre 1 P (0 fillér. Kegyelemből — hit által! Efezusi lev. II.—8—9. .Mert kegyelemből tartottak meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.* A z evangéliom munkásai közül . bizonyára Pál apostol alakja emelkedik a legmagasabbra. Amióta a damaszkuszi utón összeroskadva a Krisztus foglya lett, az élete nem is volt más, mint egy szakadatlan, az élettel sem törődő szolgálat. Nem volt maradása ! Térítő utjának vonalai átszelik az akkor ismert egész világot. Megjelenik a félvad népek veszedelmes országában ; Athénben, Korinthusban oda áll a bölcse ők tudós körébe, gyalogszerrel neki vág az őserdőknek, rábízza magát a tenger hullámaira, elszenvedi a börtön-lakók kínlódásait, kész a császár elé menni, megostorozzák, kicsufolják, bolondnak tartják... de ő mindezt elviseli az evangéliom ügyének diadaláért. Oh, ha valaki, hát Pál apostol oda mutathatott volna egy nagy darab földre és igy szólhatott volna : Nézd Uram Isten, hogy égnek az oltártüzek, amelyeket én gyújtottam meg; nézd, miként női a sereg, amelyet én toboroztam a te zászlód alá, nézd testemen a sebhelyek forradását, a te ügyedért szenvedtem el ezeket, hontalan bujdosó lettem, hogy neked szolgálhassak. . . ne vess hát el, add meg üdvösségemet!. . . És mégis ez a Pál igy hirdet szabaditó örömhírt: Kegyelemből tartattok meg hit által, nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék! . . . Ha valakinek hát Pál apostolnak mind a két keze tele volt „érdemekkel“ és mégis mindezt semminek ítéli, lelke nyugalmát, üdvösségét nem találja meg sehol másutt csak a kegyelemben, a Krisztusban! A reformáció munkájának, Luther '95. tételének is ez lett a vezérszólama: Kegyelemből — hit által! Mert Luther is hiába járta végig a cselekedetek útját, hiába dobta bele magát a szerzetesi élet vezeklő szenvedéseibe, a barát-cella magányában hiába gyűjtögette „érdemszerző cselekedeteit“, megnyugovást, üdvössége bizonyosságát csak akkor nyerte meg, amidőn az ő lelkében is fellobogutt az evangéliom igazsága: megigazu- lunk ingyen Isten kegyelméből, a Jézus Krisztusba vetett hit által! Hisz miért is lett volna karácsony a földön, ha magunk is ki tudnók nyitni a mennyország ajtaját ? . . . Miért kellett a Krisztusnak meghalni, ha magam is ki tudom harcolni üdvösségemet, sőt még felesleges jócselekedeteket is gyüjthetek ? . . . Miért áll a kereszt és miért hull a vér ott Golgothán, ha cselekedeteimmel is kikényszerithetem az Isten bünbocsánatát ?. . . De még ha százezer jócselekedeted volna is, még mindig marad egy súlyos adósságod : mindig jót tenni kötelesség! S ha betöltötted minden kötelességedet, még mindig haszontalan szolga vagy, mert csak azt tetted, ami parancs volt! Nincs más menekvés, egy ut vezet csak az Atyához : kegyelemből — hit által. . . Ezzel az ősi bibliai igazsággal szembe fordult a középkor egyháza. Merőben ellentétes parancsokat osztogatott híveinek, egészen más utat jelölt ki az üdvösség keresők számára. Böjtölj — és nyersz kegyelmet! Pergesd az olvasót — és lelkedre Nagyon sok választ kapunk erre a I kérdésre. Sokan hitújításnak, sokan hit- javításnak, sokan egyenesen az „eretnek“ Luther, a „kiugrott“ barát vallásalapításának mondják a reformációt, de ezek a megállapítások olyan messze járnak a történeti igazságtól, mint az ég a hull a bűnbocsánati Menj Rómába és megtalálod zaklatott szived békességét ! Végy bűnbocsátó cédulát — és lelked bántás nélkül röppen át a purgatórium lángjain 1 Egy szóval: cselekedj — és üdvözülsz !. . . A Bibliában pedig ez van megírva: Higyj — és üdvözülsz! Luther reformációja ezt az igaz utat tárta fel az üdvösség után sóvárgó hívek serege előtt. Nagy dologról volt szó. Örök életű lelkek örök üdvösségéről, s ezért szembe mert szállni egy egész világgal, ezért kész volt magát is áldozatul adni, hogy koporsójából is kiáltson az igazság : Kegyelemből tartattok meg, hit által! S a mi ünneplésünkön felszáll-e a szivünk hálája azért is, hogy feltárult előttünk az üdvösség elrejtett útja ? Tudja-e a mai ember értékelni a reformációnak ezt a nagy áldását, mellyel a szegény bűnös embert az egyetlen igaz utón elindította az Isten felé ? Vannak-e még, akik tusakodva „félelemmel és rettegéssel“ keresik üdvösségüket, akiknek lelkét ma is felmarta a nagy kérdés: hol találom meg bűneim bocsánatát?. . . Üdv ezeknek! Lelkűk öröme, hálája egybeolvad a reformáció legnagyobb igazságával : Kegyelemből — hit által! „ Vessétek le mindannyian A gyötrelmes kétséget, Maga mondja : Bízzál fiam, Hited megtartott téged. Ki hisz s megkeresztelkedett, Mennyország nyílt meg a felett, Hogy soha el ne vesszen 7“ Nagy Miklós. földtől. A reformáció nem egy ember munkája, nem vallásalapítás, nem hitújítás, nem hitjavítás, nem reformálás volt, hanem ezeknél sokkal több! A reformáció hatalmas lélek-mozgalom volt, hatalmas élet-áradat, mint tavasszal a magvak, rügyek életerőinek a megmozMi volt a reformáció ? Irta: Pass László.
