Harangszó, 1933

1933-09-24 / 39. szám

I 312 HARANGSZÓ 1933 szeptember 24. terem elé került az épület arányához mérten a szép 20 méteres torony, amely az iskolának templom jellegét még job­ban kiemeli. E hó 24.-én lesz ünnepélyes felavatása a mi egyszerű, de nekünk oly drága iskolatemplomunknak, melyre a közeli falvak testvérhiveit seregestül várjuk, hogy örüljenek a mi örömünk­nek. Elsősorban Istennek adunk hálát, hogy reményünket teljesítette és a sok dolgozó és jóltevö adakozó kéznek kö­szönettel szorítjuk meg munkás és se­gítő tenyerét s itt első helyen áll szent- mártoni Radó Kálmán földbirtokos, aki adományain felül az új tanítónak is la­kást adott, hogy a gyülekezet terhén könnyítsen. Eddig egy nagy lelki-teher nyomta a gyülekezet lelkiismeretét: a hiányzó iskola néma védként vonta fe­lelősségre a szülőket, most megköny- nyebbiilt a lélek, de 1200 pengő anyagi adósságteher nehezedett a gyülekezet vállaira. Hisszük és valljuk, hogy ez a könnyebbik teher s ettől is megszabadít bennünket a kegyelmes Isten. Kemenessömjénben sok kis házban kisebb lesz a falat, sok helyen elmarad a várva várt új ruha, de hisszük s ezért imádkozunk, hogy pici kis emberpalán­ták lelkében több lesz az imádság, me­legebb lesz a szeretet s a jövendő Sereg tiszta tekintetének csodaparázsa Isten áldásaként sugároz vissza azokra, akik hittel, verejtékkel s áldozatos lemondás­sal épületet emeltek a romjaiból felépülő nemzet építőköveinek, a magyar gyer­meknek. Bácsi Sándor. Terjesszüka „HARANGSZÓ“-t! A tiszai evangélikus egyházkerület közgyűlése. A tiszai evangélikus egyházkerület szeptember 14.-én Miskolcon tartotta ezévi közgyűlését D. Geduly Henrik püs­pök és Zelenka Lajos dr., táblai tanács­elnök, kerületi felügyelő elnöklete alatt. A közgyűlésnek ünnepi hangsúlyt adott az, hogy lejött Miskolcra a ma­gyar evangélikus egyház egyetemes fel­ügyelője: báró dr. Radvánszky Albert is. A templomban tartott gyűlésen Duszik Lajos egyházkerületi főesperes-föjegyző imát mondott, azután Geduly Henrik püspök köszöntötte az egyház jelenlévő két jubiláló világi vezérét, báró Rad­vánszky Albert egyetemes felügyelőt és Zelenka Lajos kerületi felügyelőt. Zelenka Lajos megnyitó beszédében többek között ezeket mondotta: -— Köz­óhajnak adok kifejezést, amikor indítvá­nyozom, hogy Gömbös Gyula minisz­terelnök urat. aki mint a sziráki evangé­likus egyházközség felügyelője, az egy­házfelügyelői karnak már évek óta buz­gó. az egyházi ügyek iránt behatóan ér­deklődő tagja, — miniszterelnöki széke elfoglalásának első évfordulója küszö­bén, egyúttal úgyis, mint Magyarország első evangélikus vallású miniszterelnö­két, nemkülönben, kormányának tagjait, köztük Hóman Bálint kultuszminiszter és Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi mi­niszter urakat, most, amikor erre köz- gyűlésileg először nyílik alkalmunk, táv­iratilag és jegyzőkönyvi kivonattal is üdvözöljük. A németországi eseményekkel kap­csolatban ezeket mondotta: — A német megmozdulás valóban a világbékének és a világgazdásági hely­zet kiegyenlítésének gyújtópontjában áll. Reméljük, hogy ez idő szerint még for­radalmi, zavaros állapotából a német erő, akarat és fegyelmezettség, bizo­nyára a szélső irányzatok áthidalásával, történelmi, nemzeti és vafláserkölcsi alap kiépítését s ezzel a vila'gbéke megza­vart rendjének helyreállítását fogja ered­ményezni. Tiltakozott Zelenka felügyelő a to­vábbiakban minden olyan kísérlet ellen, amely az egyházak autonómiáját bár­mily tekintetben csorbítani próbálná. Javaslatára üdvözlő táviratot küldtek Budapestre a Református Országos Zsi­nat ma beiktatott új világi elnökéhez: Balogh Jenő ny. miniszterhez. Lelkes visszhangot keltő kijelentéseit Zelenka Lajos azzal toldotta meg, hogy benyomása szerint, a hazai három nagy iskolafenntartó egvház „bár természet­szerűleg külön hajóban, de most már egvirányban halad“ s ígv alaposan re­mélhető hogy a felekezeti oktatás elvét valló kormánynak sikerül a kérdést, a fe­lekezeti közép- és főiskolákra kiterje­dően s az egvháztagok teljes respektá­lásával megoldani. Duszik Lajos egyházkerületi főjegyző még a vendéglátó miskolci gyülekezet részéről köszöntötte a vendégeket, a to­vábbiakban pedig Geduly Henrik püspök terjesztette elő jelentését. — A bűn, az önzés, a gonoszság ártó szelleme -— mondotta a püspök any- nyira befészkelte magát a nemzetek egymásközötti életében, hogy noha lát­— Híres papja megcsúfolt engem. Nem jött át az aranyhídon. — Fájó szívvel hallottam, fejedelmi uram, hogy lelkem áhított reménysége szétfoszlott s megsemmisült az én örömöm. •— Fejedelmi tekintélyem szenved miatta. — De megmarad egy erőslelkű ember lelkiismereti meggyőződése. — Jól van, jól van, de azért a fejedelem tekintélye is valami. Henriette fejedelemasszony elgondolkodik, azután szívére teszi kezét. — Valami, bizonyára valami! De a mi idebenn munkálkodik, az a minden. A valamik elmúlnak, jó uram, a minden megmarad. Ezzel azután Gerhardt Pál ügye befejezést nyer. A magisztrátus tudomásul veszi a választófejedelem döntését és kimondja, hogy a lelkészi állás jövedelmét lakással együtt a betöltés időpontjáig biztosítja Ger­hardt részére. Meddig tart ez? Senkise tudja. Hova mennek, ha megérkezik az utód? Senkise kérdezi. Küszöbükön ül a bizonytalanság, ablakukon betekint a gond, ők pedig asztaluk mellett ülve hálaéneket énekelnek. Egyik délelőtt Anna Mária szelíden tekint a be­lépő Gerhardtra. — Ebeling megint itt volt, azt mondja, hogy most már igazán sürgős a dolog. A diakónus kissé türelmetlenül int fejével. — A nyomda szorongatja szegény embert, engem meg lelkiismeretem szorongat. Néha kőkolonc ül lel­kem szárnyain, azért nem tudok énekelni. Máskor csor­dultig megtelik lelkem tiszta érzések mámorával, de dadogó gyermekként bűvölten hallgatom égi melódiák zengését és nem tudom azokat szavakba önteni. Délután megérkezik Ebeling kántor s a széles ebédlő tölgyfaasztal csakhamar megtelik kottákkal és kéziratokkal. Anna Mária asszony is közelebb húzza székét és figyeli a megbeszélést. — Öt füzet már megjelent, tisztelendőné asszo­nyom, ezeket magammal is hoztam. Mindegyikben 12 Gerhardt-ének van. Most dolgozik a nyomda a hato­dik füzeten. — És még hány füzet jelenik meg? — Tizet tervezek, összesen tehát 120 éneket je­lentetünk meg. — Igazán szép, örülök neki! — mondja Anna Mária. — Mindenki örömmel fogadja a gyűjteményt! Crüger 89 éneket közölt, én pedig 120-at adok ki, 4 alkalmi és 26 új éneket. Gerhardt arcán hirtelen sötét felhő fut át. — Van az öröm mellett keserűség is. Nem mehe­tek szószékre, nem állhatok koporsó mellé, nem érez­tethetem, hogy pásztornak teremtett az Isten és én bol­dog csak lelkészi hivatásomban lehetek, de énekeimet éneklik templomban és Családi otthonban. Hárfámat nem üthették ki kezemből és énekeimet nem némíthat- ták el az emberek ajakán. — Még néhány új énekre lenne szükségem, — szól közbe az orgonista. — Üj énekre? ... Új énekre? ... Édes barátom,

Next

/
Oldalképek
Tartalom