Harangszó, 1933

1933-09-24 / 39. szám

XXlV. évfolyam. 1933 szeptember 24. 39. szám állapított*: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoe: Dunántúli Luther-Őzövetség. Az Országon Luther- üz&yetr.ég hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Poatecvekkssámla: 30.526 Eüöfizetóat elfogad minden ovang ielkéai én tanító. A mi hitünk kiisdő hit! Luther. A „Harang«*)“ ssarkssstt UadótilTalala QYÖR n . PaMfl-Mr I. ElOBxetéai ára ’ negyedévre 1 P 88 fillér, (élévre 8 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér Caoportos küldéssel lC/s-os kedvezmény. Amerikába egéss évre t dollár; as ntódállamokbs negyedévre 1 P 10 fillér. Boldog — békességkeresők. Máté ev. V—9. .Boldogok a békességre igyekezők: mert ők Isten fiainak mondatnak.“ E nnek a mai nemzedéknek igazán nem kell magyarázgatni: mit jelent ez a szó, háború. Négy esz­tendőn át a halál-gép muzsikált felettünk, s megteltek nemcsak az újságok, de az ember lelkek is a borzalmak képeivel. A hozzáértők ügy számítják, hogyha minden ha­lott katonát négyes sorokba állíta­nának, napok telnének bele, mire elvonulna előttünk ez a fekete ár­mádia, s ha minden sebesült köté­sét egymáshoz varrnák, ezzel a vé­res szalaggal körül lehetne kötni a földet. . . Oh, nekünk tudnunk kell mi a háború! A mi szivünknek meg kell nyilni az örök ige előtt: „Bol­dogok a békességre igyekezők“... És lássátok, akármennyire s bor­zadunk is a háborútól, mégis foly­tatjuk azt tovább. Oh, ne gondol­junk mindjárt ellenségeinkre, akik körülöttünk sáncot építettek és ké­szen tartják bosszuló fegyvereiket. Ne vessük szemünket mindjárt a határokon túlra, csak nézzünk egy­más szemébe. Ha per — úgy­mond — hadd legyen per! így szokta a magyar ember, és meg­indul két család szomorú háború­sága, kíméletlen harca egymás ellen. Az egyik legszomorubb magyar el­beszélő költemény ezt a cimet vi­seli: „A két szomszéd vár“. A tar­talma pedig arról szól, hogy a két szomszédos magyar várur miként kezd kegyetlen harcba egymás ellen, s mikor ők kidőlnek a harcok során, miként veszi át a harcot és miként folytatja ádáz haraggal a következő nemzedék, mindaddig, amig a két család utolsó sarja is el nem pusz­tul s a két vár romba nem dől.. . Istenem, hány ilyen két szomszéd­ról lehetne ma is szomorú magvar éneket mondani! Ha pihennek a fegyverek, megindul az átok és rá­galom hadjárat, megtépjük egymás becsületét, megkeserítjük egymás életét, szavainkkal vihar magot szó­runk, lelket sebzünk meg... és gőgös büszkeséggel, balga értéke­léssel azt gondoljuk: az a hatal­masabb, akinek erősebb az ökle. Jézus pedig így szól: „Boldogok a békességre igyekezők!“ . .. Egé­szen megfordítja a mi balga érté­kelésünket és azt mondja: mindig az a nagyobb, az a hatalmasabb, az a boldogabb, aki előbb tud meg­bocsátani, előbb tud a másikért s közös békességért imádkozni. Nem az a hős, aki éveken keresztül eljár haragosa mellett szemrezzenés nél­kül, aki el mer járni a templomba, sőt él az úrvacsorájával is haragot tartó, békétlen szivvel, aki kész ke­rékbetörni a Miatyánk könyörgését is, csak megbocsátani ne kelljen, a legnagyobb hős ma is az, aki önmagát győzi meg, felcsapó indu­latait szereli le, mert a kezünket ökölbe szorítva ütésre emelni ehhez csak nyers erő kell, de a kezünket engesztelőleg békességet keresve kinyújtani, ehhez mindig egy nemes t-o« c V e« «-e «. >»•♦»*«« :s:4> a c Itt van a szeptember s vele bekö­szöntött egy új iskolai év, az ifjú lelkek kiművelésének időszaka. Nehéz, komoly, de örökszép feladatra hivatást nyert té­nyezők: szülök és tanítók áldásos mun­kaidénye. A gyermeke erkölcsi jövőjével komolyan törődő szülőnek s a hivatása tudatában levő tanítónak csak egy célja lehet: olyan utravalóval látni el gyerme­keit, illetőleg növendékeit, amellyel az élet ezer küzdelmei között szilárdan megállhassanak. Az új iskolai év elején tisztán kell szülőnek, tanítónak látni azt a területet, amelyen járniok kell. Éppen most, amikor gyermekeink megint meg­kezdik a rendszeres tanulást s tanítóink a rendszeres tanítást, nem felesleges do­log arról beszélni, hogy melyek azok a lélek ereje kell. Istennek legyen hála, hogy ez a lélek is megszólal a magyar költészetben. Arany Já­nos tolla elibénk rajzolja Toldi Miklós alakját, azt a magyar em­bert, aki irigykedő bátyjának, go­nosz ellenségnek tud megbocsátani s még a rosszért is kész jóval fi­zetni. Ugye mindegyikünk érzi, hogy nem „a két szomszédvár“ élet-halál harcot vivő urai, hanem Toldi Miklós lelke hordozott vala­mit az evangéliom ajándékából. Ugye mindegyikünk tudja, hogy amikor két ellenségeskedő lélek egymáshoz simul és feledi a múltat, amikor a gyűlölet tanácsát vissza­szorítja a szeretet szava, akkor ünnep van odafent is . . . örvende- zöbb az angyalok éneke és fénye­sebb az Isten orcája!... Ezek „Isten fiainak mondatnak“. Gondolataikat Isten lelke sugallja, elhatározásai­kat Isten ereje viszi diadalra, Út­jukat Isten keze áldja meg. „Lépj híven Jézus nyomába, Mint ő, te is akként tégy, Tűrő lelke példájára Haragodon erőt végy. Megbocsátó szelídséged Lesz legnagyobb ékességed.“ Ámen. Nagy Miklós. tényezők, amelyek ifjaink erkölcsi neve­lésében irányt szabnak. Nem felesleges annyival inkább, mert manapság sokat hallunk az erkölcsi érzés romlásáról. A tünetek egész sorozata arra mutat, hogy erkölcsi téren súlyos fordulattal állunk szemben. Tapasztatjuk, látjuk napról- napra, hogy az emberiség élete soha annyi eszményt nem döntött halomra, mint éppen napjainkban. A társadalmi viszonyok egészségtelen fejlődése béni- tólag hat az iskola munkájára is. A bűn terjed nemcsak belterjesen, amint azt a legsötétebb bűnök kieszelése mutatja, hanem külterjesen, amennyiben eddig erkölcsi szennytől mentes rétegekre is átragad. A polgárosodás, a műveltség terjed, ÚJ magvetés idején.

Next

/
Oldalképek
Tartalom