Harangszó, 1933
1933-09-24 / 39. szám
310 HARANGSZÓ 1933 szeptember 24. azonban nyomában jár az erkölcsök hanyatlása is, de vájjon lehet-e a műveltséget okolni a romlásért? Semmiesetre sem! Hogy a polgárosodás eme kinövését lenyesegessük, minden arra hivatott tényező együtt működésére van szükség. Az erkölcsi ragály kiirtása érdekében erélyes munkát kell kifejteni a családnak, iskolának, a társadalomnak. Elsősorban természetesen a családnak és iskolának. Mert mind azt, ami az emberből embert nevel, ami az embert kultúr- lénnyé, társaslénnyé teszi, ami a vele született ösztönök, az elsajátított rossz szokások lecsiszolását eredményezi, •— az elsősorban a családra és iskolára hárul. A család és iskola minden gondjának arra kell összpontosulnia, hogy a jövendő nemzedék megerősödjék ne csak testben, de lelkének nemességében is, valamint erkölcsi érzésének tisztaságában. Amikor az ifjúság erkölcsi érzésének nemesítéséről beszélünk, közreműködésre kell hívnunk a családot, az iskolát, a társadalmat, mert ez a három tényező neveli az ifjú nemzedéket, ennek a három tényezőnek az ifjú nemzedékre gyakorolt hatása ütközik ki a következő nemzedéken. A társadalmi tényezők között, melyek a nevelésre befolyással vannak, leghatásosabb volt mindenkor a család. A családban megy végbe a szülőknek többé-kevésbbé tudatos nevelése. Mikor még az ember úgyszólván csak természeti és nem művelődési életet élt, már akkor a természet és a családi élet behatása alatt ment végbe az az átha- sonulás, melynélfogva a gyermek lelkileg is felnőtt környezetéhez hasonló lett. Ma is a család az a tényező a többi között, mely az ifjú nemzedék erkölcsi nevelésére a legnagyobb hatással van. A szülők értelmes és erkölcsös volta ma is a legnagyobb biztosítéka annak, hogy a gyermekek nevelése tovább is helyes mederben folyjon. A példa vonz. Amit a gyermek szülei körében lát, azt utánozza. A példa ma is a leghatásosabb nevelési eszköz. A szülök részéről nagyon fontos, hogy gyermekeik egyéniségét törekedjenek megismerni. Az egyéni sajátságoknak legalább hozzávetőleges ismerete nélkül a nevelő lépten-nyomon botlásoknak van kitéve. Az ember társaséletének kifejlődésével együttesen kifejlődött szociális szervezet egyes szervei is nagyon fontos tényezők az erkölcsi nevelés szempontjából. Az állam a társadalmi életnek legteljesebb s egyben leghatalmasabb szerve. Különféle nagyszámú intézményeivel rányomja bélyegét az államot alkotó egyedekre. Az allam intézményeiben nyilvánuló erkölcsi, avagy erkölcstelen erő kiszámíthatatlan hatással van az állam polgárainak legtöbbjére is. És téves volna az a hit, hogy ez a hatás csupán a felnőtteket érinti. Döntő hatással van az ifjú nemzedék kialakulására is azon sűrű érintkezés folytán, amely a fiatal nemzedék és a felnőttek társadalmi élete közt fennáll. Az erkölcsi áthasonulás ezen folyamatában nagy szerepe van az egyháznak is. Erkölcsi hatásra nézve az egyház minden időben az első társadalmi tényező volt. Az áthasonító tényezők között fontos helyet tölt be az irodalom és művé s z e t. Ezek erkölcsi jellegük szerint fokmérői a társadalom erkölcseinek. Az iskola, mint közművelődési intézmény feladata: az elődök értelmi és erkölcsi javainak átszármaztatása az ifjú nemzedékre. Eszközei: maguk az értelmi és erkölcsi javak, de a gyermek lelki fejlődéséhez képest és a nevelés céljainak megfelelőleg kiválasztva és tanítási anyaggá átalakítva. Az iskola természetesen nagyobb mértékben törekszik az értelem fejlesztésére, inkább oktat mint nevel, hogy felvértezze növendékeit az életre. Az iskola, mint az életnek kohója, az életre edzi növendékeit, hogy az élet küzdelmeiben majdan megállják helyüket. De feltétlenül elvárható az iskolától az is, hogy ne csak ismereteket nyújtson, ne csak oktasson, hanem nevel- j e n is, hogy jobbá, nemesebbé tegye az embert. Magyar népünk erkölcsi és értelmi nevelését, az irjú lelkek szellemi ápolását iskoláink csak úgy végezhetik kellő sikerrel, ha ügybuzgó, lelkiismeretes tanítók, mint a neveles télként papjai, végzik a népnevelés templomában szent hivatásukat. S ha a tanító hivatása magaslatán áll, akkor nemcsak az iskola talai között, de azokon kívül is növeli az iskola hatását oktató és nevelő irányban továbbra is. Igen, mert végre is a tanító személyén fordul meg minden; a tanító személyén fordul meg jórészben az iskolából kikerült nemzedek jövő élete. A rossz tanító tanítása gyilkoló méreg; a jó tanító tanítása gyógyító, javító szer. A tanító csak oly mértekben hathat erkölcsileg, amily mértékben meg van benne is az erkölcsi alap; a növendék csak oly mértékben fogadja be az erkölcsi hatást, amily mértekben azt élettani Isten hárfása. TiJrlóneil elbeszélés. Irta: Kupi Béta. 39 XXXIII. Vehr titkos tanácsos a megállapított időben pontosan megjelenik Gerhardt Pál házában. Előzékeny, de kissé merev ember, ki pillanatra sem felejti, hogy felséges urát, a választófejedelmet képviseli. Melegen örvendez a viszontlátásnak, hiszen régi nagy tisztelője a kiváló énekköltőnek. — Ez alkalommal azonban hivatalos minőségben tisztelgek diakónus uramnál. Felséges uram, a választófejedelem izenetével jövök. — Felséges uram újabb megfontolás tárgyává tette diakónus uram ügyet. Végezetül azután tekintettel köztiszteletben álló egyéniségére és kiváló munkálkodására elhatározta, hogy diakónus uramat lelkészi állásába kegyelmesen visszahelyezi. A titkos tanácsos megáll egy pillanatra s méltóságteljesen bevárja, míg Gerhardt Pál egy néma meghajlással kifejezést ad köszönetének. A fejedelem küldötte emelt hangon folytatja: — Felséges uram kegyesen úgy méltóztatott határozni, hogy diakónus uramnál eltekint a reverzális aláírásától és megelégszik egy egyszerű szóbeli kijelentéssel. Újabb szünet és újabb fejhajtás. — Felséges uram meg van ugyanis győződve arról, hogy diakónus uram aláírás nélkül is megtartja a reverzálist s papíros írásnál értékesebb biztosítékot nyújt fejedelmünk felségének: szíve hústáblájára jegyzett kötelezvényét. Fejedelmünk éppen ezért elegendőnek találja diakónus uram szóbeli kijelentését. A titkos tanácsos két fejbiccentéssel jelzi, hogy hivatalos izenetét befejezte. Várakozással tekint Ger- hardtra, de az némán ül helyén. Lassan, szinte akadozva kezd beszélni. — Mélyen meghat felséges uram irántam megnyilvánuló kegyelmes jósága, melyről hálával emlékezni soha meg nem szűnöm. Titkos tanácsos uramnak is alázattal köszönöm, hogy felséges urunk kegyelmes elhatározását velem megtisztelő módon közölni kegyes volt. Csak azt nem tudom . . . Csak azon gondolkodom . . . Csak arra kell megnyugvást keresnem, hogy... A titkos tanácsos megütközve veti hátra fejét. — Még mindig van valami aggodalma, diakónus uramnak? Bocsásson meg, hogy egy kissé felháborít magatartása, de fejedelmünk rendkívül nagy kegyessége után érthetetlennek, sőt megengedhetetlennek keli tartanom ... Gerhardt Ieküzdi zavarát és nyugodt hangon, elgondolkodva szól közbe. — Ez az eleven lelkiismeret sajátsága! Nem enged megnyugodni oly dolgokban, melyeket mások rendbenlevőknek találnak. Szívesen mondanám én is: révpartra érkezett csónakom, viharmentes öbölben megnyugszom csendesen! De közbekiált lelkiismeretem: ember, vigyázz! Nem a békesség, hanem a megalkuvás öblébe jut csónakod! Menj vissza a zúgó vizekre!... A titkos tanácsos arca eltorzul.
