Harangszó, 1933
1933-09-10 / 37. szám
296 HARANGSZÓ 1933 szeptember 10. korlátán, minden bizonnyal olyan lesz a komáromi egyház, amely rendelkezni fog a sokféle — legalább is a külső — feltételekkel, hogy gazdag istentiszteletet ünnepeljen. A hegyaljai egyházmegye közgyűlése. A hegyaljai egyházmegye aug. 23. és 24.-én Miskolcon tartotta évi közgyűlését, a' közgyűlésnek különös fényt és jelentőséget adott, hogy most töltötte be az egyházmegye felügyelője, Lichtenstein László főispán tizedik esztendejét ebben a méltóságban. A közgyűlés ezt az alkalmat használta fel arra, hogy meleg szeretetéről, ragaszkodásáról és hálájáról biztosítsa Lichtenstein Lászlót. A gyűlés két kimagasló pontja volt az egyházmegyei felügyelő megnyitó beszéde és Duszik Lajos főesperes jelentése. A közgyűlés mélységes hálával és hódola- tos tisztelettel üdvözölte báró Raa- vánszky Albert egyetemes felügyelőnket, ki 10 éve áll egyetemes egyházunk élén. Ugyancsak bensőséges szeretettel köszöntötte dr. Zelenka Lajos kerületi felügyelőt, aki szintén 10 éve felügyelője a tiszai kerületnek. Lichtenstein László főispánt, egyházmegyei felügyelőt, ki ez évben töltötte be 20 éves egyházközségi és 10 éves egyházmegyei szolgálatát, a szívbeli egybefonottság melegségével köszöntötte, a nevezetes jubileum emlékéül egy remek veretű ezüstkelyhet nyújt át az egyházmegye közönsége nevében, Köszöntötte a közgyűlés a testvér egyházmegye főesperesét, dr. Doniján Eleket, ki 40 éves Ielkészi szolgálatának határához ért el. — Tóth József esperest, fancsali lelkészt és Ligeti Ede sajókazai lelkészt 25 évi és Tavassy Zoltán újcsanálosi lelkészt 15 évi Ielkészi működése alkalmából. Üdvözölte a két újonnan megválasztott felügyelőt, Ottlyk Árpádot és Sztehlo Zoltánt. Az egyházmegye törvényszéki bíróivá Tóth József, Tavassy Zoltán, Záhony Dezső, dr. Reisz Elemér, dr. Rock Aladár és Gerhardt Béla tagokat választotta meg. Iskolalátogató Berényi Sándor és Platthy Miklós lett. Az egyházmegye új jegyzője Erdős Mihály. Az egyetemes lelkészválasztási szabályrendeletet azon jogszabállyal kiegészítendőnek véli, hogy a helyettes lelkész pályázása esetén a megüresedett Ielkészi hivatalt csak addig és az a lelkész-helyettes töltheti be, ameddig és aki pályázatát be nem adja; ennek megtörténtével megbízatása megszűntnek tekintendő s pályázatának beadásakor helyettesi állását azonnal elhagyni tartozik s az általa ideiglenesen betöltött Ielkészi állomás helyéről is el kell távoznia. Indoka ennek, hogy egyenlő feltételek legyenek kötelezők és érvé- I nyesek valamennyi pályázóra. Ezt a javaslatot az egyetemes közgyűléshez is felterjeszti. A gyámintézet jelentésénél kiemeli Tállyát, mely kis egyház 120 pengőt gyűjtött a gyámintézet javára. Zemann Zoltán főjegyző felolvasta Ge- duly Henrik püspöknek és Zelenka Lajos kerületi felügyelő leveleit, kik személyes megjelenésben akadályozva lévén, ezúton üdvözlik a jubiláló felügyelőt. Különböző ügyek tárgyalása után Duszik Lajos főesperes imájával záródott le a közgyűlés. Utána társasebéden meleg ünneplésben részesítették Lichtenstein László egyházmegyei felügyelőt. OLVASSUK A BIBLIÁT. Szükségem van rád. Szeptember 11. A tehetetlenség. Máté 9, 1—2. Isten úgy rendezte be az életünket, hogy az Ő gondviselése mellett egymás segítségére is támaszkodjunk. Nem zárhatjuk ki egymást egymás életéből. Anyagilag sem. A termelő nem zárhatja ki a fogyasztót, a száj a kezet, a beteg az orvost és megfordítva. Lelkileg még kevésbbé, Különben tehetetlenné válik. A tehetetlenség érezteti az emberrel leginkább, hogy szüksége van valakire. Mihelyt azt érzi az ember, hogy tehetetlen akár anyagilag, akár lelkileg, azonnal felébred benne az az érzés, hogy szükségem van rád. Szükségem van rátok emberek! Milyen nagy sikoltás ez ma! Szeptember 12. A bűnök. Máté 9:2—7 Ennek az embernek nemcsak azért esett jól az emberek közelsége, mert testi tehetetlenségében segítettek rajta, hanem azért is, mert lelkére nehezedett a bűn tudata. Ezeknek közelsége lehetőséget nyújtott neki arra, hogy, bűneinek a terhe könnyebb lesz. Nem veszik le róla, mert bűnt megbocsátani ember nem tud, hanem segítenek neki ahhoz jutni, aki a bűnt megbocsátja. Rászorult az emberekre a bűnei miatt. Milyen hiábavaló vergődés lett volna nélkülük a bűn terhe alatt nyögni. Az ő segítségük ezt megszüntette. Hány bűnben vergődő, vagy bűn utain járó ember van, aki egy valakinek a kézfogására, a szavára, a segítségére vár. Bűnök mocsaraiban fetrengő emberek élete hangtalan sikoltás: szükségem van rád! Nézz szét és segíts! Vagy a tied ilyen? Hol van a kér. felelősség, a kötelezés, amit a testvériség jelent?! Szeptember 13. A gyógyulás vágya. Ján. 5, 1—9., Csel. 9, 11—20. Hogy mennyire szüksége van az embernek embertársára, azt különösen az látja és érzi, aki maga, vagy akinek hozzátartozója beteg. Itt is egy beteg emberről olvasunk. Jézus kérdésére nem a bajának nagyságát, vagy régiségét említi, hanem azt, hogy nincsen embere. Embernek a hiányát érzi, aki segít rajta. Hány testi is méltattál minket a rólad való bizonyságtételre. Óh milyen boldogság az Atyánk, hogy te nekünk több vagy mindennél, többet jelentesz nekünk a mindennapi kenyérnél, az állásnál, a biztos holnapnál, a gyermekünknél ... a gyermekünknél, Atyánk . . . Csak el ne hagyj minket, csak légy hozzánk kegyelmes! . .. Valóságos emberáradat indul Gerhardt Pálék lakása felé. Férfiak, asszonyok lépése kopog a falépcsön s a régi rézkilincs megmelegszik az érkezők és távozók kezétől. Egyik azt vitatja, hogy a reverzális szövege nem áll ellentétben a papi esküvel. A másik szerint meg nem kell olyan komolyan venni az egészet. Egy közönséges hivatalos blankettáról van szó, melyhez hasonlót adófizetésnél, eladásnál, vásárlásnál nagy bőségben termelnek a hivatalok. Három hónap múlva már sen- kise tud róla. Némelyek szerint fontos állami érdek követeli a reverzális aláírását. Végtére is minden polgárnak meg kell hoznia a maga áldozatát! Nem lehet az másként! Mások a család felett siránkoznak. Szegény feleség, szegény ártatlan fiúcska! Bizony maga a szent Isten se követelheti, hogy hajléktalanokká váljanak egy rongyos papírdarab miatt. Sokan kezükkel intenek, nem lesz ebből semmisem! Meggondolja ezt még Gerhardt, no meg a fejedelem is! Fáradtan tűri a sok jóakaró látogatását. Az utolsó távoztakor csendesen felsóhajt: — Sok kísértés van az emberek szeretetében, Mária! Február közepén megkapja az értesítést, hogy papi állásából elbocsátották. Berlin felhördül. Lehetetlen! Gerhardt Pált megfosztották Ielkészi állásától! Az emberek összedugják fejőket, hivatalokban, piacon, korcsmaasztalnál másról sincs szó. A döbbenet és felháborodás zúgó vizei végig hömpölyögnek az utcákon s megostromolják a polgárság jóléte felett őrködő városházát. Zarlang polgár- mesternél egymást követik a tanácskozások s egyikmásik zajos népgyűléshez hasonlít. A polgárság megmozdul. A csizmadiák, pékek, mészárosok, szűcsök, szabók, rézművesek céhe megjelenik a magisztrátus előtt. — Mi lesz belőlünk és városunkból, ha elveszítjük kegyeslelkü pásztorainkat és nem tudjuk megtartani azokat, kik imádságukkal a haragvó Isten elé vezetnek bennünket? A magisztrátus a választófejedelem elé terjeszti a polgárság kegyelmi kérvényét. Nem rejti el azon félelmét sem, hogy „ha kitiltják a városból ezt az okos, kegyes és több országban híres férfiút, kinek egyházi énekei mindenfelé ismeretesek, akkor ez az eset külföldön is feltűnést kelt s Isten városunkat e miatt megbünteti“. A fejedelem elutasítja a kérést.
