Harangszó, 1933

1933-07-02 / 27. szám

XXIV. évfolyam. 1933 július 2. 27. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: Dunántúli Lulher-Sz&vetság. Ai Oriiágos Lutter- Síireteég hlrauloa lapja. Megjnlenik minden vasárnap, A „Haiancaaó" ■lerkoutó-tdadOblTatala QYÖR II , Petöfl-tér I. Előfizetési ára * negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fiílér. Key évre 4 P 80 fillér. Caoportca kUldénael 10*/*-<>■ kedvezmény. Poatacaekkazámla: 30.623. Klöfizetózt elfogad minden evang. leiké«* éa tanító. Isten igéjét helyesen felfogni csodamü. Luther. /Lmerikál)« egéaz évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 00 fillér. Higyj! János ev. XI. 44. ,És kijőve a megholt lábain és kezein kötelékekkel megkötözve.“ A Jézus halott-támasztó csodái kö­zül az evangéliumok a legrész­letesebben Lázár feltámasztását be­szélik el. Oh, ne mondja közülünk senki, hogy Jézus ezen nagyszerű csodájának a fejtegetése ma se- hogysem aktuális. Hiszen mi is ben­ne vagyunk a szenvedések idejé­ben, amelyeknek közeledtét Jézus egykor így jelentette be tanítvá­nyainak: „íme felmegyünk Jeruzsá­lembe . . .“ Ilyen időkben mindig nagy nyereség bizodalmunkat abba vetni, aki életnek és halálnak egya­ránt ura .... életnek fejedelme ... halálnak legyőzője .. . Nos ez a fenti szent ige egy olyan történetből való, amelyben találko­zik egymással a szomorúság és az öröm, a könny és a mosoly. Ez a csodálatos történet első sorban drága fényt vet arra a Krisztusra, aki előttünk járt a szenvedések vé­res, könnyes útján, aki „kínzaték, Pontius Pilátus alatt megfeszítte- ték, meghala és eltemettetek, aki alászália poklokra“, de aki mind­ezeket diadalmasan legyőzte, „aki halottaiból feltámada, felmené a mennyekbe s tile az Atyaistennek jobbjára.. .“ A bethániai Lázár halála és feltámadása szent előképe a Jézus értünk való halálának és feltámadásának. így most már egé­szen közel hajol hozzánk a szent ige, csodálatos aktualitást nyer a szenvedések mai napjaiban éppen reánk nézve, akik telkükön a bethá­niai Mária és Márta keservét hor­dozzák . .. Miránk is vár a halál, milyen jó a szenvedések könnyes szemű emberének tudni azt is, hogy a halálkapuján túl van még valami, valami amiről dicsekedik a mi re­ménységünk: hogy az Isten eltöröl minden könnylinIlátást a mi sze­meinkről is, éppen úgy, amint ezt egyszer Máriával és Mártával tet­te ... A szenvedések komor ideje csendesen átgördül a megvigaszta- lás boldog idejében, ahol szenve­dés, halál, fájdalom nem lészen többé, mert az elsők elmúltak . . . „És kijőve a megholt . . .“ halálra — feltámadás, borúra — derű, szenvedésre — vigasztalás ... Ez a csoda egykor, régen ott történt meg, ahol hittek a Jézus Krisztus­ban. Ma is csak ott történhetik Az öngyilkos átka. Newyorkban egy híres színésznő leugrott a 16. emeletről és holtan terült cl a kö­vezeten. Búcsúlevelében ezt írta: „Megátkozom az éjszaka gyönyö­rűségeit és meghalok. A csalóka fény tönkretette életemet, mint ahogy évenként ezer és ezer hoz­zám hasonló nőt tesz szerencsét­lenné, akik azt hiszik, hogy a szép­ségükkel mindent elérhetnek. Meg­halok, de hiszem, hogy az átkom megfogan: ha megtisztul Newyork éjszakai élete, évente sok ezer sze­rencsétlen leánytestvérem menekül meg a legrettenetesebb sorstól“. — A bűn azonban nemcsak a világvá­rosok tündérfényes éjszakai világá­ban szedi a maga áldozatait; pusz­tít az az utolsó falu bogárhátú haj­lékai között is. Bűnös gyönyörűsé­gek máglyatüzeinek átkos, szédült lepketáncában de sok fiatal élet tisztasága, ereje, üdvössége prédá- lódik el! Ámde a bűnös világ tisz­tulását mi nem a bűntől megundo­rodott, keseredett száj-ízű színész­nők átkától várjuk, hanem a Krisz­tus Lelkének tisztító erejétől. * Templom és az illem. Egy külföldi püspök élesen megbélyegezte azo­kat a nőket, akik divatbábunak öl­tözve, vagy illetlen ruhában járnak a templomban. Megérdemelték. Aki meg. Te is várod a vigasztalás cso­dáját . .. várod-e hittel, mert ez az egyetlen feltétel . .. higyj az Úr Jé­zus Krisztusban . . . Uram! növeljed a mi hitünket! „Nézd azt a sok szenvedőt, Kik itt hittel harcolónak S most az örök trón előtt Megdicsőült arccal állnak; Higyj' s az Ur néked is ód Diadal mat, koronát.“ Ámen. magamutogató pucérságot ölt ma­gára vasárnaponként a lélek fehér menyegzői ruhája helyett, az hiú­ság vásárává szentségtelenítette az Isten templomát. Nézzünk körül templomainkban és — önmagun­kon! * Megvetés, mely helyénvaló. Anglia mai miniszterelnöke, Ramsay Mac Donald komoly vallásosságú bibliás protestáns. Ezt sokszor megmutatta már. Legutóbb egy sétája közben hozzá akart csatlakozni Litvinov, az orosz-szovjet véresszájú külügyi népbiztosa. MacDonald azonban nem volt hajlandó szóbaállni krisz­tustagadó szovjet kommunista kép­viselőjével. Valóban: Krisztusnak Beliállhoz — semmi köze! * Megint kudarc? Londonban gaz­dasági világkonferenciára gyűjtöt­ték össze a különböző országok ál­lamférfiad. Tanácskoznak. Hosz- szan, sokat s eredménytelenül. Azt írják a lapok, hogy az eddigi ered­mény „kétségbeejtő“. Egy csomó okos ember, akiknek mindegyike látja, hogy világunk szekere dübö­rögve vágtat a végső összeomlás sziklái felé! S nem tudják egymást megérteni mégsem. A londoni kon­ferenciáról Valaki hiányzik! Tüneiek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom