Harangszó, 1933
1933-07-02 / 27. szám
214 HARANGSZÓ 1933 július 2. Növeljed a mi hitünket. (Lukács 17, 5.) A jövendő lelkésznemzedék tanítói és nevelői: az Erzsébet Tudományegyetem evangélikus hittudományi kara június hó 20.—23.-ig rendezte meg harmadik theológiai konferenciáját Sopronban. A konferencia több mint 100 résztvevője az ország különböző helyeiről felsereg- lett lelkészek, vallástanárok, theológu- sok képezték, akik között örömmel láttunk egy-egy orvost, bírót, meg közgazdászt. Az előadások és megbeszélések főtárgya: „Elméleti és gyakorlati hitvédelem“ volt, mely középponti gondolat körül helyezkedett el a konferencia öSz- szes égető és korszerű problémája. A konferencia első felének előadásai elméleti kérdéseket fejtegettek. Így: „Az ember létproblémája és a hit“, melyben D. dr. Pröhle Károly dékán a filozófiai irányzatok elégtelenségének bebizonyítása után arra az eredményre jutott, hogy a bűnös ember és a szent Isten drámai feszültségű viszonya csak az evangélium alapján álló Krisztushitben egyenlítődik ki. A második előadásban dr. Deák János egyet, tanár a természettudomány mai álláspontjának és a vallásos ember teremtéshitének harmóniájáról beszélt. Dr. Kiss Jenő egyetemi tanár Jézus feltámadásának valóságát és a feltámadást, mint a Krisztussal való életközösség nélkülözhetetlen feltételét állította a hallgatók elé. A „Hit és nevelés“ című előadást dr. báró Podmaniczky Pál egyetenti tanár tartotta, aki ázó evangélium , helyiét ,és szerepét határozta meg a nevelésben, a vallásos nevelésről pedig megállapította, hogy csak eszközök lehetünk az Isten kezében. Dr. Kovács Sándor egyetemi tanár érdekes előadásában történeti áttekintést adott protestáns világi őseink szerepéről és küzdelméről a hitvédelem szolgálatában. Hanzmann Károly lelkész a protestantizmus „nem e világból való“ erőforrásairól beszélt. Az elméleti rész utolsó előadását dr. Wiczián Dezső megbízott előadó tartotta „Hitvédelem és egyházi öntudat“ címen. Az evangélikus gondolkozás hibája, hogy hajlandó az egyház jelentőségét lebecsülni s egyesületként kezelni; az egyház pedig ennél jóval több. Helytelen az is, ha az egyház versenytársa lesz társadalmi törekvéseknek, mert ekkor elveszti függetlenségét a világgal szemben. Az egyház lényegét helyesen akkor ismerjük fel és tiszta evang. öntudatra akkor teszünk szert, ha Luther egyházgondolatait vesszük elő. Luther számára egyház nélkül nincs keresztyén- ség, mert az egyház Jézus állandó jelenléte. Mivel a hívőket nem lehet szemmel láthatóan felismerni, az egyház, a hívők közössége is rejtve marad a világ előtt. Az egyház tehát a földön van jelen láthatatlanul, ezért a különböző „látható“ egyházak csak ennek az egyetlen egyháznak másik oldalát mutatják, melyeknek ismertető jelei: keresztség, úrvacsora és az evangélium. Az egyház lényegéhez szorosan hozzátartozik a szenvedés és az üldöztetés. A konferencia második felének előadásai gyakorlati kérdéseket tárgyaltak. Marcsek János a lelkésznek sokfelé ágazó tevékenységeiről beszélt. Iqtidságps , jpgg^pyát, az igehirdetését, szociális munkáját, repfézéntáíásáf'niíhd bele kell állítani a hitvédelem szolgálatába. Az egyháznak a vasárnap megszentelésére, imádkozó gyülekezetre, házi áhítatokra, bibliás emberekre, egyházi lapokra, bőséges magvetésre van szüksége, hogy élő, hivő közösség legyen. Az idősebb és ifjabb nemzedék közötti ellentétet veti fel a „Nemzedékek problémája és az egyház“ című előadás, melyet két előadóra bíztak: az idősebb nemzedék képviseletében dr. Dómján Elek esperes, a fiatalok képviseletében Szabó József püspöki másodlelkész beszélt. Dómján Elek az egyháznak a nemzedékek nevelése iránt való kötelességeire mutatott rá. Szabó József rámutatott, hogy az idősebb és ifjabb nemzedéket nem évek szerint, hanem lelkületűk szerint választjuk el. A probléma kirobbantója a korkülönbség; a világnézet különbség; a hatalmi kérdés és a kenyérkérdés. Vigasztaló, hogy ebben a problémában áldás is rejlik: az ifjúság a kritikát, a lendületet és új eszmék csatornáját képviseli, az öregek pedig fékező elemként szerepelnek. Mindkettőre nagy szükség van. Vigasztaló, hogy ez a kérdés csak személyek problémája és az egyének megtérésén fordul meg. Előadása végén az ifjúságnak a következő tanácsokat adta: Maradjatok mindig örök ifjak! Adjatok majd teret az ifjúságnak! Nem az egyházból, hanem az egyháznak éljetek! Mint az egyház mozdonyvezetői 40 éves szolgálat után menjetek nyugalomba! Dr. Molnár Gyula kir. táblabíró „A keresztyén hivő feladatait a hitvédelem szolgálatában“ című előadását a 130. zsoltár 1—5. és 20—22. verseivel kezdte. Alapvétő T'fttél'eS.ségír Méf;yütik; hivő* keresztyének, Zakeusok, akik találkoztak Isten hárfása. Történeti elbetzélé*. Irta : KapI Béla. 27 XXIII. Mikor késő tavaszi napon Crüger orgonista levetve magáról felleghajtó gallérját, a mittenwaldei pa- rochia előtt a postakocsiról földre kászolódott, Gerhardt Pál úgy érezte, mintha berlini letűnt életének egy darabja szállna eléje. Kölcsönös örvendező üdvözlések után nagy hímzett utazótáska, átkötött könyvköteg és ruhába bugyolált hegedű kerül le a kocsiról. Crüger egyenesen az ablakmélyedésbe vezeti házigazdáját s a világosság felé fordítja. — Arca teltebb, színe jó, külső megjelenése költőnek egy kissé túlságosan rendes. Gerhardt Pál keze Crüger vállára nehezedik: — Arca sovány, színe fakó, külső megjelenése még művésznek is nagyon rendetlen. — Tudja, kedves barátom, — feleli mosolyogva Crüger, — nálunk minden be van osztva. Feleségem hízik, gyermekeim a ruhadarabokon osztozkodnak, nekem a művészi rendetlenség marad. Meghatottságukat rejtegetve átölelik egymást s kemény kézfogásban olvasztják egybe kezüket. Kevés idő múlva már asztalnál ülnek, előttük írások és kották. •— írtam már, hogy az ötödik kiadást kell összeállítanom. Ember, gondolja meg; az ötödik kiadást! Az utolsó kiadás példányai majdnem mind elfogytak. Szétkapkodták, mint a csurgatott mézet. Az egyházi emberek sürgelődnek, a családok meg valósággal követelik a Praxis pietatist. Iskolákban is ebből énekelnek. — Hamarosan meg is jelenik az ötödik kiadás és pedig, ha a jó Isten is úgy akarja és Gerhardt Pál barátom segítségemre lesz, az eddiginél gazdagabb tartalommal. Már most csak az a kérdés, amint erről már levelemben is Írtam, hogy hány új éneket kaphatok Mittenwalde kiváló költőpapjától? Gerhardt Pál feláll, kiveszi íróasztala fiókjából kézirat kötegét s megilletődött komoly arccal átnyújtja azt Criigernek. — Hatvanhárom "új ének. Átadom azokat Isten nevében. Az ő dicsőségére írtam valamennyit, zengjék mindenkor az ő dicsőségét! Crüger kebléhez szorítja az iratcsomagot s folytonosan ismételgeti: — Istenem, Istenem! 63 új ének! 63 új Gerhardt Pál ének! Mikor egy kissé megnyugszik, Gerhardt Pál megismerteti Crügerrel új énekeit. Irt nagy ünnepi énekeket, mert úgy találja, hogy erre a templomi és házi istentiszteleteken nagy szükség van. Karácsonyi, nagypénteki, pünkösdi énekeket szerzett. Feldolgozta Krisztusnak a keresztfán mondott hét szavát is, mert a kereszt megértése nélkül nincsen igazi vallásosság. Néhány ádventi éneket is írt, hogy méltóképpen készülhessenek a lelkek Krisztus fogadására. Több vigasztaló éneket is szerzett. Az élet nyomorúságai, betegségei és szenvedései között kínlódó
