Harangszó, 1933

1933-06-11 / 24. szám

190 HARANGSZÓ 1933 június 11. ház megalakításához és fenntartásához szükséges fedezet létezése kiderült“, 1783 május 8.-án meg is kaptak. Mivel isten- tisztelet céljaira szolgáló helyisé­gük ekkor még nem volt, addig, míg az egyház imatermet tudott berendezni, egyik buzgó evangé­likus úr, Desewffy András két szobát engedett át istentisztelet tartására. 1783 július havában választot­ta meg az újjáalakult egyházköz­ség első lelkészét, Fábry Pált, valamint első, kántor-tanítóját, Belanszky Józsefet, kik ugyan­ezen év augusztus 24.-én tartot­ták az első istentiszteletet. 1784- ben az egyházközség a megyétől megvette az u. n. „generalis“ épü­letet 5000 forintért. A vételnél nagy érdemei voltak Desewffy András urnák, aki a vétel árába saját nevére 3000 forintot vett fel. A megyétől megvett épületben (mely a hagyomány szerint tör­ténelmi nevezetességgel bír, amennyiben II. József császár Tokajt meglátogatván, ebben az épületben szállt meg és az isten- tisztelet céljaira felhasznált te­remben kihallgatást tartott) 1785 szept. 25.-én volt az első isten- tisztelet, mely alkalommal Fábry Pál helybeli lelkész német, Krasz- nets János tállyai lelkész tót és Schmál Sámuel nyíregyházi lel­kész magyar nyelven hirdette Isten igéjét. A mostani imaház 1890-ben épült fel. Ekkor javíttatta ki és nagyobbíttatta meg a gyüleke­zet a tulajdonát képező bérhá­zat is. Imaházát zavartalanul használhat­ta 1919.-ig. Ebben az esztendőben a kommunizmus alatti harcokban két ro­mán gránátlövés folytán használhatatlan­ná vált s emiatt néhány évig a régi gö­rögkeleti templomba jártak istenitiszte­letre a tokaji evangélikusok. 1924 szept. 21.-én költözhetett vissza a gyülekezet saját imaházába, melynek kijavítását az akkori lelkész, Marcsek János fáradozása és az egyháztagok áldozatkészsége tette lehetővé. 1848-ig volt az egyháznak ta­nítója is s az egyházi épületben levő iskolaterem szolgált a tanítás céljaira. Sőt nemcsak Tokajban, hanem az egyik fiókegyházban, Erdöbényén is tartott fenn az egy­házközség jó ideig evang. iskolát. Az anyaegyházban 1848 után egészen 1916-ig a lelkész maga végezte a tanítói és kántori teen­dőket. Mind a kettőre híványilag volt kötelezve. 1916 óta a tanköte­les evang. gyermekek a reformá­tus és állami iskolába járnak, de hitoktatásukat a lelkész végzi. Az istentiszteletek nyelve az első időben német és magyar, ké­sőbb kizárólag magyar volt. Az egyházi jegyzőkönyveket 1783-tól 1834-ig német, azontúl magyar nyelven vezették. Az egyházközség közigazga­tásilag 1897-ig a hegyaljai egy­házmegyéhez volt beosztva, azóta pedig a tiszavidéki egyházmegyé­hez tartozik. Tokajnak igen nagy szórvány­területe van. Zemplén megyében 13, Szabolcs megyében 27 község, ezenkívül több tanya tartozik hozzá. Zemplénmegyei községek a tokaji járásban: Bodrogke­resztúr, Bodrogkisfalud, Erdöbé- nye, Olaszliszka, Szegi, Szegilong, Tárcái; a sárospataki járásban: Bodrogzsadány, Erdőhorváti, Kom- lóska, Regécháromhuta, Tolcsva, Vámosújfalu. Szabolcsmegyei köz­ségek a dadai felsőjárásban: Balsa, Bércéi, Búj, Gáva, Ibrány, Kenézlő, Pa- szob, Rakamaz, Szabolcs, Timár, Tisza- nagyfalu, Vencsellő, Viss, Zalkod; a da­­A tokaji ev. imaház. Isten hárfása. Történeti elbeszélés. Irta: Kapl Béla. , 24 Novemberi szél süvít Berlin utcáin. A vasárnapi járókelők aggódva nézik a fejük felett kavargó felhő­ket s kíváncsian várják, hogy hó vagy eső hull-e belő­lük alá? Bertholdnéhoz elhívják a virrasztó asszonyt. Ä család összes tagjai ünneplőbe öltöznek s templomba készülnek. Előbb azonban Gerhardt Pálnak, a beteg kívánsága szerint, oda kell állnia a betegágyhoz. Bertholdné fejére teszi csontkezét és sírva így szól; — Megáldom magát, kedves Paulusom, mintha édesanyja lennék! Imádkozom magáért, hogy a jó Isten életében, munkájában megáldja. Kevéssel utóbb a Nikolai templom sekrestyéjében ül Gerhardt Pál s tintába üti tollát. Pillanatra meg­állítja kezét s mégegyszer elolvassa az eléje tett eskü­formát: „A szentséges és oszthatatlan Szentháromság ne­vében. Amen. Ezennel elismerem, hogy az első és változhatat- lan Ágostai Hitvallásban, annak Apológiájában, a Schmalkaldeni Cikkekben, Luther mindkét Kátéjában, valamint a Formula Concordiaeben foglalt tanok a próféták és apostolok tiszta és szilárd íundámentomán alapulnak. ígérem, hogy mellettük Isten segedelmével életem végéig híven kitartok!“ Fejével igent int. Mozduló ajka megismétli az utolsó szavakat: életem végéig híven kitartok!... Kitartok! . .. Tollát újból tintába mártja s határozott vonások­kal az esküformula alá írja nevét: Gerhardtusr Paulus, a mittenwaldei egyház megválasztott esperese, felava­tása napján, 1651. november 18-án. Következik a lelkészavatási szertartás. Fennhan­gon mondott és némán rebegett imádságok úsznak a templom bolthajtása felé. Közülök egyik elől szárnyal, mint egy fehérszárnyú galamb: Anna Mária szívét vi­szi Isten elé. Megállapodnak abban, hogy Pál karácsony előtt elfoglalja állását. Krisztus születése ünnepét már azok­kal tölti, kiknek lelkét Isten az ő pásztori szívére bízta. Egyik estét búcsúzásra szánja Bertholdné asz- szony. Előre kikeresteti Anna Máriával azokat a bib­liai részeket, melyek számára különösképpen lelki indí­tásokká váltak. Vasárnapi főkötőjét illeszti fejére s két égő gyertyát állíttat az asztalra. Mikor azután Anna Mária a fiókos szekrényre visszahelyezi a bibliát, Bertholdné asszony egyszerű hangon, magára parancsolt nyugalommal így szól: — Nem tudhatom, mi történik egy hét múlva, hol-- nap vagy ma éjszaka s nem szeretném elmondatlanul magammal vinni érzéseimet. Szívemből köszönöm,

Next

/
Oldalképek
Tartalom