Harangszó, 1933
1933-06-04 / 23. szám
184 HARANGSZÓ 1933 június 4 sággal. Erre mondotta: „Hogyan találjon a Szentlélek alkalmat arra, hogy ezekkel az emberekkel beszéljen, ha sohasem csendesednek el?“ Komoly előkészület és belső fegyelem kell hozzá, késznek lenni arra, hogy gondolatainkat Isten és az ő igéje irányíthassák. Imádságunkat merítsük teljes hallgatásba. Az imádságban nem az a fontos, hogy mit mondunk mi Istennek, hanem, hogy Isten mit mond nekünk. Azért az imában nemcsak beszélnem kell, hanem hallgatnom is. Isten szól az emberekhez az ő Igéje által. Nincs vezetés az Ige mindennapi olvasása nélkül. Az olvasott igét át kell ültetnem mindennapi életembe. Isten igéjének van egy élő tolmácsa s ez a Szentlélek. Aki megtanult a Szentlélekre hallgatni, az megkapja tőle minden helyzetben a vezetést, bármily hétköznapi dologban is. Nem szabad valami különleges kinyilatkoztatásra várnom, ez a kinyilatkoztatás már itt van a Szentírásban. De amire szükségem van, ez az, hogy belássam, mint nyúlnak bele ezek a nagy isteni dolgok az én kicsiny mindennapi életembe. A Szentlélek megmutatja nekem, hogyan vezessem kocsimat. Figyelmeztet engem a meglazult srófra, meghallom a motornak rendetlen zúgását, segít nekem, hogy megtaláljam rögtön a hibát. Az utazás alatt pedig csendesen figyelmeztet: Lassan hajts! Gyorsan tovább! Vigyázz! Veszélyes! Engedj mást előzni! Távozz ettől! Amannak segíts! Ezek látszólag csekély dolgok. De aki a Szentlélek vezetése alatt ilyen csekély dolgokra kezdett felfigyelni, az tudja, hogy mit jelentenek. Minden nagy dolog — a nagy kísértés, a nagy tett — először kicsinyek és könnyűek voltak. A hallgatáshoz azonban az engedelmesség is tartozik. Az Isten előtti hallgatás csak formája a készségnek. Teljes odaadás nélkül nincs elcsendesedés. Ha csak magamra hallgatok, akkor nem tudok Istennel beszélni. Egy mester csak ott ad parancsot, ahol elvárja, hogy teljesítik is parancsát. Ha nem kapok Istentől vezetést, tudom, hogy valamilyen pontban nem akarok neki engedelmeskedni. De nagyon csodálatos dolog megtanulni engedelmeskedni. Rögtön engedelmeskedni. Úgy, mint a katona, aki teljesíti a parancsot, akkor is, ha nincsen ínyére; akkor is, ha nem érti meg célját. Mennyi értékes erőt pazarlunk el a haszontalan töprengéssetl, álmodozással. Mily sokszor ártunk magunknak az ér- zelgésünkkel. De milyen óriási erőt nyer annak élete, aki megtanult a maga érzékeny, izgatott, nagyzoló Énjétől eltekinteni és örömmel a Mester parancsára hallgatni. Az engedelmeskedés együtt kell hogy járjon a hallgatással. Minden, amit az ember önmágának mond, s ha mindjárt a legtisztább és legnemesebb szándék is erőtlenséghez vezet. Csak akkor, ha olyasvalakivel találkozom, aki igazán törődik velem, aki ismer és szeret engem, aki tudja mit tudok tenni és mit nem tudok tenni, aki minden lépésemhez erőt ad, akkor látszik számomra igazán oly út, mely az Énnek egyedüllétéből kivezet engem, akkor nem vagyok saját házam foglya, akkor nem kell, hogy önmagámtól féljek és másokra haragudjak, akkor kezemet beleteszem az Ő kezébe és akaratomat az ö akaratába, akkor reá vetem minden gondomat, mert ő gondomat viseli. Ha az ember maga állja el önmagának a világosságot, akkor árnyékot vet maga elé. Ebben az árnyékban a félelem és a démonok laknak. Minden félelem és nyugtalanság, minden boszanko- dás és lehangoltság onnan jön, hogy az Én önmaga akar magáról gondoskodni, hogy görcsösen kapaszkodik valamibe, amit nem akar Istennek átadni. így keletkezik az elkülönítés és a bűn és ezáltal a szükség és a halál. Sckrenk evangélista mondotta, hogy életébe akkor állt be hatalmas fordulat, mikor egy konferencián ezeket hallotta: „Életünkben az a legfontosabb, hogy azt mondhassuk: Azt akarom, amit Isten akar.“ Testvérem, tudod-e már ezt mondani? W. J. Cserkésznapló. Irta: Benkóczi Dániel. Lillafüred. Ámulva állunk meg a lillafüredi Anna-barlang gyönyörűbbnél gyönyörűbb részleteinél. Cseppköbarlang ez, de még sem az: eredete még nincs tisztázva. A vezetőnk szerint talán vulkanikus eredetű volna. A legkülönfélébb köalak- zatok egészen a pókhálók finomságáig díszítik a mennyezetet. Nincs az a tökéletes művész, aki remekebbül tudta volna vésőjével a folyosók fülkéit s meny- nyezeteit megalkotni. Művészek, természettudósok, kutatók a legtávolabbi országokból zarándokolnak ide, hogy a lillafüredi remekeket láthassák s boldogok, ha hazájukba egy parányi darabkáját vihetik a kőalakzatoknak. Nem is csoda! Az alkotta meg ezeket, mint mindent a föld kerekségen, akitől évezredek óta minden művész, tudós, ihletett férfiú tanulhat és tanulni fog: a művészek művésze, a nagy Alkotó és Teremtő. „Mily nagyok a te cselekedeteid, Uram! Mindeneket bölcsen teremtettél! Telve a föld a te gazdagságaiddal!“ (Zsolt. 104, 24.) Patakok futnak át a barlangon. Egy helyütt eltűnnek, más helyütt a sziklából újból előtörnek. A vezetőnk magyaráz: — Ez az a patak, amelyet vagy öt perce láttunk eltűnni az egyik szikla alatt. Kétkedve kérdezem: — És honnan tudják ezt? —• Nagyon egyszerű: kevés vörös festékkel megfestik a vizet s az elárulja aztán, hogy nem új patak ez, hanem a réginek a folytatása. Elgondolkozom. Aki az új kor tudományát, művészetét, hatalmas méretű építkezését, technikájának hihetetlen méretű fejlődését: repülőgépet, léghajót, tengeralatti hajókat tanulmányozza örömteli arccal kiált fel: — Az ember tökéletesen megváltozott! A mai ember nem az, aki élt egykor barlangokban, földvárakban! A világháború meleg, piros embervérrel festette meg az emberiség útját. A történész szomorúan állapítja meg: — Az ember nem változott meg! A réginek a folytatása: ugyanaz a vérengző fenevad, aki véresre festette az ókort és a középkort. Néha-néha eltűnik a művészetben, tudományban, bölcselkedésében, vallásban, de ha előjön onnan, útját újból piros embervér jelzi... Megrendülve áll meg a csak egy kicsit is vallásos lélek az egyik fülkében, amely kápolna benyomást kelti az emberben. A falon ez olvasható: „A mélységből kiáltok hozzád, óh Uram!“ Igen, a mélységből kiáltunk hozzád, óh Urunk! — De ennél a mélységnél van még szédületesebb mélység is, ahonnan a könyörgő hangunk hozzád esd: az emberi bűn szédületes mélysége ... A barlang falain villamos huzalok futnak végig. A barlang szépségeit villanylámpák világítása mellett szemlélheti az Tahi: Ebédutáni játék. Tahi: Esti tábortűz.
