Harangszó, 1933

1933-06-04 / 23. szám

1933 június 4. HÁRÁNGSZÓ 185 ámuló ember. Egy helyütt a barlang me­lyén, a fehéres sárga falazaton, a lámpa körül zöldelö foltot veszünk észre. Köze­lebbről nézzük: zöldelö moha! íme! íme az évezredek óta lezárt barlangban nem volt élet. Kigyullad a villanylámpa, máris zöld moha keletke­zik a falon! A sivár csalódott életünkbe nem kell semmi más, mint a remény pisla fénye s máris a remény halavány fénye körül új élet, új reménykedő élet kezdődik. Aggteleki cseppköbarlang. Belépünk a Jósvafö felöli barlangaj­tón. Az ajtó bezárul mögöttünk s mi el­indulunk a vezetőnk nyomán. Utunk jó ideig kőbe vágott folyosón át vezet. Nem régen vágták a folyosót, régebben csak Aggtelek felöl volt bejárata a barlang­nak. A folyosó csak később szélesedik ki s érünk be a tulajdonképpeni barlangba. A sziklákon már láthatók a fehérlő fol­tok, a kezdődő cseppkőalakulatok. Min­den kis foltot, kicsi cseppköaíakulatot megnézünk alaposan, megtapogatjuk, megsimogatjuk. Csodálkozunk minden kis apróságon. Ha valahol nagyobb fol­tocskát látunk a sziklán, már megállásra kérjük a vezetőt, hogy megcsodálhassuk az alakulat szépségét. Amikor hosszú órák múlva még mindig barlangot járjuk, gyönyörű alakulatok mellett már csak futólag suhanunk el, igazán nem gondolunk megállásra. Már csak az óriási cseppkőalakulatok vagy nagyon díszes részietek érdekelnek. Lám, ilyen az emberi élet is! Eleinte ifjúságunkban minden érde­kel, minden leköti figyelmünket. Ábrán­dozva állunk meg a szerény kékes ibo­lyánál, csókjainkkal halmozzuk el a nyíló virágokkal teli barackágat s könnybe bo­rul szemünk a virágzó cseresznyefa lát­tán. Amint múlnak az évek, fárad a lé­lek, már sok minden nem köt úgy le, mint régen. Egykedvűen, közönyösen megyünk el a virágbaborult barack- és cseresznyefák mellett. Számunkra már más fák nyiladoznak: a gondoknak, ba­joknak fái s hozzák meg fanyar, keserű gyümölcseiket. — Boldog ifjúság! Az alanti sziklákból cseppkövek me­rednek felfelé: mintha csak mindannyi egy-egy ujj lenne, amely felfelé mutat a magasba, túl a barlang sötétjén, túl a sö­tét sziklafalakon, ahol zöldéi az erdő, röppen a madár, simogat a napsugár. Felfelé, ahol derű van és világosság! Más cseppkőnyulványok, mindmeg­annyi ujjak, lefelé mutatnak a földre, ahol járunk, a pocsolyába, a sárba, amelyben taposunk! A néma sötétség mintha csak sut­togná: Ember válassz! Felfelé vagy lefelé! Kipp . . . kopp . . . Csöpög a víz a barlang felső részé­ről az alanti kövekre. Ha felszikkad kis­sé, fehérlö folt jelzi, hogy nemcsak a víz csepegett le, hanem a feloldott kőzet is. Kipp . . . kopp . . . Oldódik a kő. Egyszerű esővíz oldja fel lassan. Igen, a kő, a szilárd, kemény kő oldódik az esővíztől! Vájjon mennyi könynek, mennyi fá­jó, keserű magyar könnynek kell még kihullania a trianoni határkövekre, hogy elolvadjanak ... A barlangon át patak csobog tova. Eredetét nem tudják még a kutató tudó­sok sem, csak találgatják. Egyesek sze­rint az úgynevezett Biidős-tóból erednek, mások ez állítást cáfolják és a néhány éve felfedezett hosszúszói barlang pa­takja folytatásának tartják. És hová tűn­nek el a patakok? Az sem bizonyos. A jósvafói Farkaslyukból hatalmas viz ömlik állandóan. Itt ömlene ki a barlang vize? De viszont itt akkor is ömlik vál­tozatlanul a víz, amikor a barlangban a patakok kiszikkadnak s pocsolyákká se- kélyesednek. Honnan és hová? Ez a kér­dés foglalkoztatja a barlang vizeinek kutatóit? Honnan és hová? Ez foglalkoztatja a gondolkozó embert is a saját eredete, élete, küzdelmei, csalódásai s halála felöl. Honnan és hová? Kérdezd meg a hitedtől — ha van — és az megmondja. (Folytatjuk.) BŰN BÁN AT. Dallam : Szegény fejem ... Szent Isten, roskadozva járom ítéletednek útjait. Éjjel nem jő szememre álom, Nappal fenyitnek ujjaid. Ne hagyj sötétségben lennem: Tiszta szivet teremts bennem I Szent Isten, roskadozva járom Nagy bűneimnek útjait. Hitetlenségem szánom s bánom, Vezéreljen már újra hit. Ne hagyj kárhozatra mennem I Tiszta szivet teremts bennem! Szent Isten, újra mikor járom Kegyelmed áldott útjait? Óh Jézusom, örök királyom, Vedd már le bűnöm súlyait. Szent véreddel moss meg engem : Tiszta szívet teremts bennem! Scholtz László. OLVASSUK A BIBLIÁT Istennek Szentlelke. Június 5. A bűntől elválaszt. Csel. 2, 38—41. Isten ajándéka a Szentlélek. Ál­dása abban nyilvánul, hogy a bűn kár- hozatos erejét felfedi s reávilágit azokra a kapcsolatokra, amelyek az üdvösségre elhívott embert a bűn szolgaságában tartják. Istennek Lelke a bűnnel való teljes szakításra kötelez. Annak, aki a bűnnel szakítani akar, Isten Lelkének út­mutatása szerint, Krisztus egyházában van a helye. , , Június 6. Életnek lelke. Csel. 9, 1—6. Gál. 2, 20. Az Isten Lelke életet teremt, Isten akarata szerint való életet. Saulu- sokból Pálokat nevel, akik szóval, cse- I lekedettel, teljes élettel szolgálják az ö I országát. Ez a Lélek ma is munkálkodik | az Anyaszentegyházban s életre hívja az evangélium népét. Élete csak annak van, aki a Lélek vezérletének engedelmes­kedik. Június 7. A bizonyságlevés Lelke. Csel. 16, 25-33. Pál apostol élete damaszkuszi útja után Isten Lelkének vezetése alatt állott. Az evangélium prédikálása köz­ben ez a Lélek töltötte el a szivét, bi­zonyságtevéseinek ez a Lélek kölcsön­zött hitébresztő erőt. Élete áldás volt a hívek ezrei számára. Az ö példájának követésére van szükség napjainkban. Június 8. Erőnek Lelke. Róm. 8, 38—39. Filippi 4, 13. Isten Lelkének erötadö munkája abban nyilvánul, hogy hitet tá­maszt az ember szivében. Hitet, amely elválaszthatatlanul köti öt az élő Isten­hez és Jézus Krisztushoz. Ez a Lélek nö­veli állandóan az Ige által hitünket. Le­gyünk hálásak ezekért az áldásokért. Június 9. A vigasztalás Lelke Ján. 15. 26—27. Szomorúság gyakran éri az em­bert. Különösen akkor telik meg a szi­vünk keserűséggel, amikor a bűn diada­lát kell látnunk az erény felett. Istennek Lelke a vigasztalás Lelke, mert megtanít bennünket arra, hogy a bűn ideigvaló zsarnokságát követi az „Igazság“ örök­kévaló diadala. Június 10. A világosság Lelke. Ján. 16, 12—14. 8, 12. Az az ember, aki a Lélek Útmutatásait követi, világosan tudja hon­nan jön és hová megy, mert a Lélek a Világ Világosságához vezérli. A súlyos csapások, a szenvedések idején is látja az üdvösséget munkáló Isten vezetését. Június 11. A békesség Lelke. Ján. 16, 33. A szív és a lélek nyugalma a Lélek munkájának gyümölcse. A Békesség Lelke a Szentlélek, mert állandóan a Szentháromság örök Istenéhez vezet s a Vele való közösséget teljessé teszi. E világban azért olyan sok a békétlenség, az ellenséges indulat, mert nélkülözik az emberek az Istennel való közösséget, mint a békesség egyetlen forrását. Isten Lelke a békesség Lelke, mert ennek az igazságnak a felismerésére vezet. Jancsó András. KARCOLATOK. Tűsek. Egy amerikai egyetemi tanár kiszámította, hogy az Egyesült JÍllamok asszonyai az elmúlt né­hány énben több arc- és hajfes­téket használtak el, mint amennyi házfesték az amerikai köztársa­ság megalapítása óta összesen el­fogyott, * Egy Wright nevű milliomos az óceán valamelyik elhagyott szi­getén földi paradicsomot akar lé­tesíteni, ahol uj gyönyörűségeket találhatnak majd azok a világtól megundorodott milliomosok, akik mindent fenékig kiélveztek már, ami pénzért megvásárolható. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom