Harangszó, 1932
1932-03-20 / 12. szám
92 HARANGSZÓ 1932 március 20. bácsija“. Mindenki ismeri Finnországban, de csak ezen a néven. Mindenki bácsinak szólítja, mert már jóval túl van a hetvenen. Még a katonatisztek is csak bácsinak nevezik, a hadsereg bácsijának. Tisztelik és félnek is tőle, mert a hadügyminiszterhez is úgy kopogtat be, mint jó barátjához s ha valamelyik tiszt súlyos erkölcsi vétségbe esik, azt felszólamlására lefokozzák. Pedig nem csőszködik, de őrködik a katonaság erkölcsi világa felett! De kicsoda mégis az az ember? Egyszerű parasztember, aki az egyik katonakaszárnyából a másikba jár s aki „neveli“ a finn katonákat. A katonalelkészek leghűségesebb munkatársa, mert a katonák között él, ismeri gondolkodásmódjukat és nagyszerű humorával ki tudja figurázni őket. A katonák nagyon őszinték hozzá, minden dolgukat elmondják. Előadása egyszerű és parasztos, de az egyszerű vidéki életből vett képekkel és hasonlatokkal nagyon meg tudja fogni a katonák lelkét. Katonai vallásos konferenciákon és máskor is állandó méhrajszerű tömeg veszi körül. Humoros és tréfás elbeszélésen keresztül is bizonyságot tesz a Krisztusról. Munkáját nemcsak az egyház, de a katonatisztek is támogatják, mert látják, hogyan tud hatni a katonákra. Jelszava: „Az ördög és orosz ellen“. Az ördög ellen küzdve, harcol a katona élet minden bűne ellen — az orosz ellen pedig a finn nemzeti gondolatot erősítgeti a finn közkatonában. Hogy, a finn közkatona olyan öntudatos, néki is része van benne. Nyári hadgyakorlatok alkalmával ő • is végignézi a hadtestek elvonulását és arcán alázatos büszkeség ragyog. Azt hiszem, egyedülálló jelenség a világtörténelemben. Egyszerű parasztember, aki hadseregeket nevel évtizedek óta hazája és a Krisztus számára. Nincsen finn gvermek, aki ne tudná, ki az: a hadsereg bácsija! Amikor utoljára találkoztam vele: üdvözölte magyar testvéreit is. Ezt a képet kaptam tőle, melynek a hátlapjára ezt írta: „Jó magyar testvér a Jézus Krisztusban, vidd el üdvözletem magvar testvéreimhez a hadsereg bácsijától“. Én itt adom át. Fogadjuk szeretettel és imádságos lélekkel kívánjuk neki, hogy abban a csodálatos katonai misszióban, öreg kora ellenére az Ür adjon erőt és frisseséget, hogv maradjon továbbra is a hadsereg bácsija és Krisztus hűséges katonája. Zászkaliczky Pál. Látogatás az Artikuláris Nemeskér történetírójánál. A nemeskéri artikuláris gyülekezet történetének fontos évfordulójához érkezett el az idei esztedővel. Az idén lesz 200-ik évfordulója temploma felépítésének. Az évszázadokra való visszaemlékezés, amely az üldöztetések, sanyargatások, majd megint a reménykedések az Istenben vetett törhetetlen bizodalom és hithűség útjain vezet keresztül, arra indította a gyülekezetei, hogy a jubileum alkalmából mindenképpen méltó módon adjon kifejezést az ősök szelleme iránt érzett kegyeletének. Felkérte e célból dr. Payr Sándor egyetemi professzor urat, a magyar évangélikus egyház nagynevű historikusát a gyülekezet történetének megírására, aki a tőle megszokott örömmel és szívességgel vállalta a fáradságos munkával járó feladatot. Az elmúlt hetekben felkerestem a professzor urat, hogy eddigi kutató munkája eredményei felől érdeklődjem. Amint belépek a tudós műhelyébe és az egymásra rakott megsárgult lapú foliánsok, régi Írások bástyái között beszélgetésbe kezdünk, eszembe jut egy megjegyzés, melyet évekkel ezelőtt hallottam gyakran egyházunk egy köztiszteletben álló nagytudású munkásának ajkairól: „Nincs boldogabb ember annál, akinek a mindennapi foglalkozásával járó munkája nem teher, hanem mindennél nagyobb élvezet és gyönyör, aki legszorgosabb munkája közben is állandóan a pihenésre szánt órák lelki örömeit éli.“ A fenti mondás igazságát sugározta magából Payr Sándor lénye, ahogy a megszokottnál is nagyobb örömmel és témája felett érzett leikesültséggel és elragadtatással beszél készülő munkájáról. „Hogy milyen fontosságot tulajdonítok a nemeskéri gyülekezet történetének — mondja —, annak legnyilvánvalóbb bizonyítéka, hogy amint a gyülekezet felkérése hozzám elérkezett, a készülőfélben levő Gyurátz életrajzot abbahagytam egy időre új témám és kutatásaim kedvéért és csak később fogtam ismét hozzá és fejeztem azt be.“ Szavaiból kitűnik, hogy tolla nyomán egyik legnagyobb fontosságú munkája vetődik papírra, mert amint mondja: „az artikuláris Nemeskér története a dunántúli egyházkerület történetének is jórészét jelenti“. Még nagyobb súlyt kölcsönöz munkájának a kutatásai nyomán leiszínre került adatok és megállam'tások egészen újszerű és eddigelé ismeretlen volta. „Régi jegyzőkönyvekből látom, hogy a nemeskériek maguk sem ismerték eddig gyülekezetük történetének azokat a' részeit, melyek most napvilágra kerültek“, jegyzi meg az eredményes munka felett érzett öröm mosolyával. Ahogy elbüvölten hallgatom szavait, lelki szemeimmel úgy látom, mintha Payr Sándor ott állana a mi artikuláris gyülekezetünk falai között egy régi vas- pántos láda zárját nyitogatva, amelynek kulcsát csak ő ismeri, hogy megmutassa nekünk a kincseket érő tartalmat és megismertessen annak értékével. Szeretném idejegyezni mindazt, amit beszélgetésünk folyamán hallottam. Úgy érzem azonban, hogy igazi értéke csak a historikus tudásával és szavaival elmondva lenne annak. Megkérem hát a Professzor urat, hogy egy megírandó cikk keretében ismertesse meg a „Harangszó“ olvasóival kutatásainak eredményét a nemeskéri gyülekezet történetét illetően. Hálásan köszöntem meg, midőn ezt megígérte abban a tudatban, hogy nemcsak a téma érdekessége, de Payr Sándor minden Írásának olvasása igaz lelki örömöt jelent mindnyájunk számára, amely a múltak példáin okulva a hithü- ség és törhetetlen egyházszeretet világosságát gyújtja meg a mai időkben oly gyakran tapasztalható vallási közöny sötétségében. Dr. Ajkay István, a nemeskéri gyűli felügyelője. Az egyesületi élet lelki hatásai. Evangéliumi egyházunkban az elmúlt évtizedben mindinkább elterjedtek ‘az ifjúsági, legény- és leányegyesületek. Ez örvendetes ténynek mondható, mert ifjúságunkat elvonja a romboló tényezők hatása alól. A legényeket a kocsmázás- tól, a leányokat a keresztyén erkölcsökkel ellenkező társaságoktól. Kezűkbe adja a Bibliát, istenfélelemfe, embersze- retetre, mások és önmaguk megbecsülésére, illemre és nemes szórakozásra tanítja őket, így hát lelköket nemesíti. Mindezen eredményeket a szemlélő láthatja, mert az egyesületi életben kifelé is megnyilvánulnak. Vannak azonban az egyesületi életben oly belső értékek is, amelyek csak mélyebb vizsgálódásra ismerhetők fel. Ezek oly lelki erők, amiknek létezéséről maguk a tagok sem tudnak legtöbbször, tehát tudatalattiak s mégis a tagok életét megváltoztatják, amennyiben lelköket megnemesítik s őket jó cselekedetek elvégzésére késztetik. Ezeket a láthatatlan lelki erőket a tudósok a villamos energiához hasonló életerőknek mondják és megfigyelések szerint azokat az emberi test és lélek magából kisugározza, azok másokra is átterjedhetnek. Sok emberben ezek a lelki erők oly mértékben termelődnek, hogy azok öt embertársai fölé helyezik s mi többiek szinte érezzük lényének felsőbbségét és magasabbrendűségét. Mi köze van mindennek az egyesületi élethez? Sok. Ha mi, emberek egyenkint láthatatlan erőkkel telitett lények vagyunk s azokat magunkból kisugározzuk, világító testekhez vagyunk hasonlíthatók. Egy fáklya nem sok fényt áraszt, de 10—20—50 már óriási fényforrásul szolgál. így adódnak össze a mi erőink is az egyesületi életben hatalmas erő- mennyiséggé s csak a „vezető“ kezén múlik, hogy milyen irányba tereli azt. Föntebb azt mondtam, hogy a kisugárzó erő fel is vehető. Egyik ember a másiktól átvehet életerőt. Ezzel gyarapszik erőkészlete, a másik pedig nem lesz szegényebb általa, mert olyan az erő forrása, hogy minél többet merítünk belőle, annál többet termel. Olyan az, mint az „élet kútja“. Az újkori nevelésnek egyik legnagyobb vívmánya talán, hogy felfedezte az emberben (már a gyermekben is) szunnyadó lelki erőket. Módszerei közé tartozik talán elsősorban is ezen erők felébresztése, a gyermekek tevékenységre való szoktatása és az akarat irányítása. Miután az ifjúsági egyesületek célkitűzése is a fiatalság nevelése és foglalkoztatása, nem lesz érdektelen ezen elveknek az egyesületi életben való felhasználhatóságát megfigyelni s így azt öntudatossá tenni. A szunnyadó életerők nagyrészt felébrednek az egyesületi életben, ezt minden egyesületi tag megfigyelheti önmagán. Gondolja végig az
