Harangszó, 1932

1932-02-28 / 9. szám

1932 február 28.

HARANGSZÓ

67

Szomorú szívvel tapasztaltuk, hogy igen sok tanítványunk éhesen jött be az iskolába s ha délben hazamentek, bizony nem várta őket az ebéd, sőt, mint sokan mondták, ők csak este kapnak enni, amikor az édesapa vagy édesanya hazajön. Milyen satnya nemzedék lesz az ilyen gyermekekből s elképzelhető-e egészséges lélek egy nélkülöző, koplaló gyermekben? Ez a gondolat kell, hogy mély- fájdalmat és részvétet keltsen minden melegen érző szívben.

És találkozott egy melegen érző szív, D.

Kapi Béláné Öméltósága, aki mint a Belmisz- szió Egyesület elnöke az egyesület buzgó hölgytagjaival nem restéit bekopogtatni a jobbmódú családokhoz, hogy az éhező gyermekek ebédhez jussanak. Az akció már másodízben fényesen bevált. Vannak családok, kik állandóan, vannak, *•

akik havonta 1—2 hétre, vagy bizonyos napokon adnak ebédet az iskola által kijelölt szegény tanulóknak. 62 gyermek kap jelenleg ilyen módon naponta ebédet. Hogy milyen nagy hord- ereje van ennek az iskolai munka szempontjából, azt nem kell külön magyarázni s a hála szavainál is többet mondanak azok a boldog gyermekarcok, amint bizalommal tekintenek jóltevőikre.

Ugyancsak a ptispökné Öméltósága

irányítása mellett történik iskolánkban a felruházási akció is. A nehéz megélhetési viszonyok miatt lehetetlen lenne a téli időben a szegény gyermekek iskoláztatása. A ruha- és cipöhiány veszélyeztetné a gyermekek egészségét és elkerülheA győri új ev. elemi fiúiskola.

tetlen lenne a sok iskolai mulasztás, ágii az eredményes tanítást és nevelést megakadályozná. Hála legyen újból a Bel- missziói Egyesület fáradhatatlan munkájáért, hogy ezen a téren is segítségünkre jött iskolánknak. Karácsonykor az egyesület gyűjtéséből, a város, a Cserkész- leánycsapat Ifjúsági és más jótékonysági egyesület adományaiból 96 pár új cipő,

41 új fiúruha és 35 új leányruha került kiosztásra. Az évközben jelentkező szegényeknek a méltóságos asszony az ösz- szegyüjtött használt ruhákból és cipőkből sajátkezüleg adja ki a szükséges holmikat; szeretném, ha sokan láthatták volna — mint én számtalan esetben — azt a nagy boldogságot, amikor egy szegény, rongyos gyermek örömmel nyúlt a neki szánt ruha vagy cipő után s azt a még nagyobb boldogságot, ami a nemeslelkű püspökné szeméből sugárzott, ha egy szegény gyermeken segíteni tudott.

Egyházközségünk nagy súlyt helyez arra, hogy ev. gyermekeink saját iskolánkba járjanak. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy ev. testvéreink úgyszólván kivétel nélkül a mi iskolánkba küldik a gyermekeiket, _ dacára annak, hogy —* — í-j igen sokan a város külső részein laknak: ezek a gyermekek naponta kétszer 4—6 kilométernyi utat tesznek meg, egyesek a szomszéd községből járnak be.

D. Kapi Béláné Öméltósága mindenre kiterjedő figyelme ezt is meglátta s javaslatára a Belmissziói Egyesület pénztára autóbuszbérletjegyet vált minden messziről bejáró szegény tanuló részére. Ilyen ingyen-bérletjegyet kap jelenleg 11 tanuló, kik ezáltal nincsenek kitéve a

A vagyon nem boldogság.

Irta: Dr. Schütt Gyula. (11)

Összetette sovány kezét s úgy kö- nyörgött Istvánnak. István megszánta szegény öreg nénit, hisz tudta, hogy Irén mellett nem lehetett sokat tenni Éva érdekében. Meg is ígérte néki, hogy elkövet mindent s megkeresi Évát, csak Pesten legyen. Úgyis van dolga a fővárosban, valami géprészt kell hoznia s ez alkalommal megkeresi. Amália boldog volt. Úgy érezte, hogy István valami nagy terhet készül levenni szívéről, a múlt egy nagy bűnének terhét. Ez éjjel sokkal nvugodtabban aludt Amália néni, mint eddig.

Másnap István idejét a gépeknél töltötte, mert nem akarta, hogy pesti útja alatt valami fennakadás legyen. Utána nézett mindennek s ahol hibát talált, azt rendbe hozta. írásbeli munkája is volt, ezt is elintézte. A délutáni órákban jelentette egy munkás, hogy beszélni szeretne valaki a mérnök úrral. István deszkából épült irodájába kérette az illetőt. Mikor ez belépett, István meglepődött, mert az illető nem volt más, mint Eöri Lajos. Az öreg Eőrinél azonban még nagyobb volt a meglepetés, mikor Horvai Istvánt látta maga előtt, a keresett mérnök személyében. De mindkettő úgy tett, mintha régi jó barátok volnának s a leg- szivélyesebben üdvözölték egymást. Eöri a maga tiyers, de közvetlen modorával a legőszintébb örömének adott kifejezést, hogy láthatja fiatal ismerősét, Istvánt pedig rendkívüli módon izgatta, mit akarhat nála az, ki egyszer oly durván adta tudomására, hogy köztük megszűnt minden néven nevezendő érintkezés. Meg is kérdezte mindjárt, minek köszönheti a nagv szerencsét? Azt látta István az első pillanatban, hogy Eőri nem tudta, kivel fog itt találkozni s ha sejtette volna, bizony alig teszi be lábát ez irodába. Eöri kelepcébe jutott s akarva nem akarva, elő kellett adni kérelmét, hogy ne tjinjön fel nevetségesnek. Azonnal megértette, hogy az egész Melániának tervszerű műve volt s a legtermészetesebb hangon megmondta jövetele okát:

— Egy kis baj van gazdaságomban a motor körül. Tengerit zsurmolunk s a motor felmondta szolgálatát. A munka megállt s a felfogadott munkásokat meg fizetni kell. Nagy kárt szenvedek ezáltal. Gépészem meg nem tud segíteni s így jöttem ide. Gondoltam, itt lesz valami szakember, ki kitudna segíteni a bajból. De előre bocsátom, hogyha tudtam volna, kire szorulok, nem jöttem volna, mert egy alkalommal úgy viselkedtem önnel szemben, hogy nincs jogom öntől szívességet várnom s ha megtagadja szolgálatát, egyáltalán nem fogok meglepődni.

Istvánt mélyen meghatotta ez_ az őszinteség s igyekezett megnyugtatni Eőrit:

— Szívesen állok Eőri uramnak rendelkezésére. Én annak idején teljes mértékben megértettem a gyermeke jövöéért aggódó atyának szavait s igazat adtam önnek. S megnyugtatására meg is szüntettem minden összeköttetést Melánia kisasszonnyal. Beláttam, egy szegény mérnök nem vetheti szemét a földbirtokos gázdag leányára. Elmegyek s rendbe hozom a motort, de az esetleges találkozás milyen érzelmeket fog kiváltani Melániában, azért nem vállalhatok felelősséget.

Eőri is ilyen valamire gondolt, de Istvánnak egyenes lelkű magatartása rendkívül tetszett neki s már nem törődött semmivel, bármi is legyen, csak a motor menjen.

Melánia már leste őket s mikor oda értek hozzá, ő is adta a meglepödtet, de örömét nem titkolhatta. Annyit beszélt 'stvánnak s nem bánta volna, ha sohse készül el a motor. István tartózkodó volt s azonnal hozzá látott a munkához. Nem dolgozott egv negyed óráig sem s vígan szaladt a gép. Melánia uzsonnára hivta Istvánt. Az öreg ugyan veszélyesnek látta leányának túlzott figyelmességét, de ebbe a dologba igazán nem volt beleszólása. Adta a szives házi gazdát s különben is tetszett neki Melániának emelt kedélye s nem bánta volna, ha mindig ilyennek látná. Az uzsonna alatt megváltozott Istvánnak tartózkodó magaviseleté is. Melániának ezer kérdésére kénytelen volt felelni s hamarosan elbe-